Demjén Ferenc szerint „hiába gúnyolódnak Orbán békemisszióján”
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
Finn körtánc, bolgár vergődés: aki vakon másol, az úgy fog nyűglődni, mint Bulgária. Merjünk saját demokráciát csinálni!
A bolgár demokrácia nem működik. Nagyon nem működik. Ha épp nem írnék, hanem suttognék,
elmerészkednék akár odáig is, hogy baromira nem működik,
de papírra persze soha nem vetnék ilyetén otrombaságot.
Európai demokráciaünnepet tartottunk vasárnap, és a két urnákhoz járuló ország, Finnország és Bulgária érdekes módon nagyon hasonló választási rendszerben voksolt. Választási rendszerük lényegében a 2014 előtti Magyarország megyei listáinak rendszere, az egy-két megyényi választókerületek lakói mindkét országban a helyi listán induló politikusoknak osztanak ki népességarányos mennyiségű mandátumot.
minimális területi elemmel. Hogy klasszikust idézzek, ezek ugyanazok. Csak az eredmény íze az, ami nem is lehetne eltérőbb.
Finnország eredményvárását öröm volt nézni: egyik területi listán újraválasztott politikus jobban mosolygott, mint a másik, csak úgy röpködtek a koalíciós párzásra invitáló gesztusok, az épp hogy csak győztes Nemzeti Koalíciópárt pedig most a bőség zavarával néz szembe.
Csináljon hármas koalíciót a jobboldali Igazi Finnekkel és a liberális, mégis vidékies Középpárttal? Vigye táncba Sanna Marint egy koalíciópárti-szocdem nagykoalíció porondján? Esetleg hegesszen össze valami kisebbségi megoldást külső támogatókkal?
Minden opció működőképes, és egyik jobb, mint a másik. S ha minden kötél szakadna, végül is Marinék is tudnának kormányt alakítani. Onnea!
Ehhez képest a bolgár győzteseket jó eséllyel kínozhatja majd a gyomorsav. Megint ugyanaz állt elő, mint az előző négy választáson: van győztes, csak többsége meg koalíciós partnere nincs neki. Orrhosszal nyert Bojko Boriszov és a jobboldali GERB (most is), de nem áll össze velük senki (most sem).
Az egyik azért nem, mert szerinte Boriszov korrupt és maga az ördög, a másik azért nem, mert a GERB nem eléggé oroszpárti, a szocialisták meg már csak dafke sem. Hasonló lenne a helyzet akkor, ha Kiril Petkovék liberális-zöld nyugatos koalíciója próbálkozna kormányalakítással. Úgyhogy vagy gányolnak megint valami két hónap múlva összeomlékonyat,
vagy mehetnek a bolgárok megint választani, szám szerint hatodszor jó két év alatt. Mamka mu!
Csak tudnám, mit lehet tenni akkor, ha egy országban két nagyobb, egymással azonban nem koalícióképes politikai blokk rendszeresen ér el egymáshoz nagyon közeli eredményt, melynek következményeképpen kormányzóképes többséget egyik sem szerez!
Mintha már láttunk volna ilyen országot – és mintha tudnánk is a megoldást.
Erre való a Magyarországon is használt vegyes választási rendszer: a listás szavazásnak köszönhetően bejut a parlamentbe mindenki, akinek érdemleges társadalmi támogatottsága van, az egyéni mandátumoknak köszönhetően pedig a legnépszerűbb párt vagy pártszövetség kormányzóképes többséghez jut. Tiszta sor.
Ez azért van így, mert pontosan tudjuk: ha Orbán Viktor a mandátumok 37 százalékával nyerne választást, és Gyurcsány Ferenccel vagy Szabó Tímeával kellene koalíciós szerződést letárgyalnia a kormányzóképes többség érdekében, nem menne az ország évekig sehova. Az pedig egyébként nem jó.
Hogy mennyire nem jó, azt mutatja a bolgár vergődés: az Európai Unió legszegényebb tagállamának minden létező uniós pénzzel kistafírungolva, messze alacsonyabb bázisról, betonstabil valutával
És mutatja egyébként a szlovák nihil is, ha szabad megjegyeznem – a szintén tökéletesen koalícióképtelen pártokkal, de már csak azért is tisztán arányos választási rendszerrel nyomuló északi szomszédunk pontosan tíz százalékkal van alattunk vásárlóerő-paritáson számolt GDP-ben, azaz abban a mutatóban, amelyben az egész EU leggyorsabban fejlődő országa, Románia tavaly egyes számítások szerint utolért bennünket. Ízlelgessük csak, persze észben tartva a mérőszám minden hibáját: vásárlóerő-paritáson számolva a szlovákok tíz százalékkal rosszabbul élnek, mint a románok.
Hogy mi a tanulság? Az, amit Ahmet Davutoğlu, Erdoğan török elnök volt külügyminisztere, pártelnöke, miniszterelnöke, mostani ellenlábasa már huszonként éve leírt: „A jól képzett, a nemzeti stratégia és a törvényesség kapcsolatát megalkotni képes emberi tényező még a romokból is hatalmas gazdasági erőt tud teremteni.”
Magyarul: egy ország akkor lesz sikeres, ha a politikus elvégzi a dolgát, és megteremti az ország népéhez illő demokratikus rendszert, a kapcsolatot nemzet és törvény között.
Szinte tisztán arányos választási rendszert csak ott lehet csinálni, ahol mindenféle tiritarka koalícióhoz megvan a szükséges politikai kultúra, és nem a patás Belzebubot látják egymásban a politikai erők.
Aki politikai kultúra nélkül akar finnesdit, hollandosdit meg németesdit játszani, az úgy fog nyűglődni, mint Bulgária.
Mi, magyarok megtaláltuk és megcsináltuk a magyarokhoz illő demokráciát, és egy egészen picit sem kell szégyenkeznünk miatta. Úgy tűnik, hogy ez Finnországnak, Romániának vagy épp Csehországnak is sikerült, fut is a szekér. És az is látszik, hogy a szekér futásának szempontjából nagyon nem vicces, ha pont ez – a politikai munka legelemibb alapja – nem jön össze.
Nyitóképen: fotó az első szabad bulgáriai választásról 1990-ben (CHRISTOPHE SIMON / AFP)