Ezer nyelvű, nagyzsebű brigád

2023. március 27. 11:20

Robert C. Castel
Facebook
Úgy tűnik, hogy a háború első évének az idealizmusát egy realistább valóságlátás váltja fel.

„Ha valaki a háború elején arra mert volna utalni, hogy az ukrán ügyért harcoló külföldi önkéntesek nem félelem és gáncs nélküli lovagok, még a kaputelefonját is letiltják a Szabad Világ digitális fogdmegjei.

Mindezt annak ellenére, hogy tudva tudjuk, hogy a zavatosban halászni az emberi természet része és minden háború velejárója.

Úgy tűnik, hogy a háború első évének az idealizmusát egy realistább valóságlátás váltja fel.

A Nyugat lassan kezd felnőni.

Már ideje volt.”

***

New York Times: sokkal kevesebb az amerikai önkéntesek száma az ukránoknál, mint azt Kijev állította

***

Nyitókép: Daniel LEAL / AFP

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 44 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Próbáljuk ízelgetni ezt:
„1942 októberére már 193 NKVD feltartóztató különítmény működött az összes fronton. Grigoríj Falkovszkíj, egykori vöröskatona, emlékezett így 2008-ban barátjára, Naum Suszterre, a kurszki harcok elején, 1943 júliusában:
’A zagradotrjad a hátunk mögött állomásozott. Néhány katona csak kirohant az első vonalbeli árkaiból, amelyek éppen megsemmisültek, megpróbálván menekülni a német páncélosoktól, és felénk futottak. Barátom, Naum Suszter is közöttük volt. Egyenesen egy hadnagy felé futott, aki a zagradotjrad, a feltartóztató különítmény tagja volt. Amikor Naum csak három méterre volt tőle, a hadnagy közvetlen közelről lelőtte, egyenesen Naum homloka közepébe célozva. Azonnal meghalt. Ez a gazember a barátomat megölte.’”
„Egy másik túlélője a Vörös Hadsereg Nyugati Frontjának így emlékezett: ’Ezek mindenkit lelőttek, akinek nem volt különleges engedélye a frontvonal elhagyására és néha még azt is lelőtték, akinek volt engedélye, de nem volt ideje azt elővenni.’”
Forrás: Vadim J. Birstein: SMERSH, Stalin’s Secret Weapon (Szmers, Sztálin titkos fegyvere) Biteback Publishing, 2011, 133-134.old.

És ez szerinted állami előírás volt, mint az NKVD blokkoló egységei a saját nemzete ellen? Vagy agyilag jelen se vagy?

Te mutass nekem egy ilyen hadsereget:
1. „A leningrádi front NKVD különleges osztálya tegyen azonnali lépéseket annak érdekében, hogy a haza árulóinak minden családtagját letartóztassák és átadják a hadbíróságnak.” Ezt a parancsot 1941. október 5-én írta alá Zsukov hadseregtábornok, egyéb parancsnokokkal együtt. Erre a drákói szigorra az adott okot, hogy a 289-ik Önálló Golyószórós Zászlóalj katonái szóbaálltak a németekkel a csatatéren.
Az így megtévelyedett katonák közvetlen feletteseit és politikai vezetőit akkorra már átadták a hadbíróságnak és főbe lőtték „a fasiszta szörnyek segítéséért és bátorításáért.”
2. Néhány nappal később ennél már sokkal kevesebb is elég volt Zsukov vérszomját kielégíteni: 1941. október 13-án azt adta parancsba, hogy „minden gyávát és pánik keltőt a helyszínen agyon kell lőni” (Parancs szám: 0345).

3 és 4.
Ezt nem:
Idézem egy vöröskatona, Nyikoláj Nyikulin gyalogos veterán emlékeit.

„Annak érdekében, hogy egy rendezetlen és kiképzetlen katonatömeget ellenőrzés alatt tudjanak tartani, a harcok előtt kivégzéseket tartottak. Elgyengült, majdnem haldokló katonákat, vagy azokat, akik véletlenül mondtak valami szovjetelleneset, vagy alkalmanként dezertőröket használtak erre a célra. Az alakulatot U alakban felsorakoztatták és a szerencsétleneket kegyetlenül lemészárolták. Ennek a „megelőző politikai munkának” eredményeként a félelem az NKVD-től és a komisszároktól nagyobb volt, mint a németektől.
Ha támadás közben valaki megfordult, a feltartóztató különítmény lelőtte. A félelem késztette a katonákat, hogy előre menjenek meghalni. Pontosan ez volt az, amire a mi bölcs Kommunista Pártunk, a győzelem szervezője, támaszkodott.
Természetesen a kivégzések folytatódtak minden sikertelen támadás után. Ha egy ezred parancs nélkül meghátrált, a feltartóztató különítmények nehézgépfegyvereket használtak ellenük.”
A feltartóztató különítményeket egészen 1944 októberéig használták.

Forrás: Vadim J. Birstein: SMERSH, Stalin’s Secret Weapon (Szmers, Sztálin titkos fegyvere), Biteback Publishing, 2011, 135.old.

A szovjet hadseregben jutalmazták. Elvtárs az elvtársnak alapon:
Eközben (Beríja) „revolverrel a kezében száguldozott a fronton, és értelmetlen parancsokat osztogatott…. Sztálint táviratokkal bombázta, amelyekben azt követelte, hogy a pánikkeltőket és a gyávákat végezzék ki. Az egyik ilyen táviratra Sztálin a következőket írta: ’Beríja elvtárs, rendben! Gondoskodjon róla, hogy Novorosszíjkszban ne maradjon élve a söpredék, haljanak meg a gazemberek.’ A mészárlásban szovjet katonák tízezrei haltak meg, 176 ezren pedig fogságba estek, mert egy dilettáns és terrorista vezette őket.”
(Jörg Baberowski: Felperzselt föld, Sztálin erőszakhatalma, Európa kiadó, 2015, 414.old.)

A nemzeti szocialista és a kommunista táborokat egyaránt megjárt túlélő, Margarita Buber-Neumann szerint: Sztálin = Hitler + Ázsia

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés