„Nagyon fojtogató Magyarországon élni” – Hodász Andrásban is felmerült, hogy külföldre költözik

„2023 Magyarországán az emberek gyűlölik egymást, olyan sebek keletkeztek a magyar társadalom szövetén, ami nem lesz reparálható” – fogalmazott a papi pályát a közelmúltban elhagyó Hodász András a Gulyásgyú című podcastben. Szerinte több százezer honfitársunk nem tud élni ilyen hangulatban, ezért külföldre ment, és

„Nagyon fojtogató Magyarországon élni”  – vélekedett. Majd utalva az őt a műsorban kérdező Gulyás Balázsra, azt is mondta, lehet, hogy valaki hetero négygyermekes családapaként még nem célpont, de „bármikor lehetsz üldözött, bármikor lehetsz te a célpont, szépen lassan mindenki sorra kerül”. A beszélgetés ezen részében Hodász párhuzamot volt a rendszerváltozás előtti és a mostani magyarországi hatalomgyakorlás között, mondván, „politikai kampányszinten lehet gyűlöletet kelteni emberek, embercsoportok ellen”.  

Annak kapcsán, hogy a statisztika szerint Magyarországon csökken a katolikusok száma, kifejtette, ürülnek ki a templomok, „most már Budapesten is”. Szerinte az okok közt szerepel a világban zajló szekularizáció, és a pártokhoz való vallásos ragaszkodás is. „Nem találjuk a hangot, amivel meg tudjuk szólítani a híveket, nem tudunk választ adni a problémáikra”  – fogalmazott.

Mi az egyház álláspontja a homoszexualitással, a homoszexuális emberekkel kapcsolatban? – kérdezte a műsorvezető Hodász Andrást, aki leszögezte: az egyház álláspontja egyértelmű, mindannyian Isten gyermekei vagyunk és Isten képmására vagyunk teremtve, függetlenül attól, hogy milyen a bőrszínünk és a nemi irányultságunk, és mindannyian meg vagyunk hívva az üdvösségre.

„Te gyűlölöd azt az embert, aki az abúzust elkövette rajtad?” – kérdezte a műsorvezető annak kapcsán, hogy nemrég Hodász András jelezte: kamaszkorában több alkalommal szexuális visszaélést követtek el ellene. „Haragudtam rá, de az áldozatnak a továbblépéshez meg kellett bocsátania. Terapeuta és egy pszichodráma csoport segítségével elengedtem a haragomat”  – fogalmazott, de nem kívánt részletekbe belemenni a vele történtek kapcsán, mondván, „Magyarországon rosszfajta áldozathibáztató diskurzus van”.

Az egyházban szerinte sok jó kezdeményezés van, például bejelentőrendszer működik, de számos más területen lenne szükség protokollok kidolgozásra. Annak kapcsán, van-e összefüggés a molesztálás kommunikálása és a papi pálya elhagyása között, hangsúlyozta: „aki figyelte az életutamat, pontosan látja, hogy ez nem egyik napról a másikra történt”.

Nagyon sok minden jött össze, ami ide vezetett”  – fejtette ki.

Kiderült az is, mielőtt ősszel betegszabadságra ment, Hodász András már sejtette, az lesz az utolsó miséje. Arra a kérdésre, hogy mit üzenne a cserbenhagyott híveknek, úgy fogalmazott: „Nem jókedvemből tettem, de abszolút megértem a fájdalmukat és a haragjukat.” Némi ellentmondással hozzátette: ő sem így készült rá, de a jelen helyzetben nem volt képes másképpen dönteni.

Arról is beszélt, szorongásos rohamai, fizikai tünetei voltak, és

Ha pap marad, az akár tragédiához is vezethetett volna? – kérdezte Gulyás Balázs, mire Hodász András azt mondta: „jelen pillanatban örülök, hogy még életben vagyok, és így életben talán fogok tudni még tenni valami Isten országáért, az emberekért valamilyen módon”.

„Ha folytatom a korábbi utat, akkor valószínűleg már nem vagyok itt” – fogalmazott, megerősítve, hogy voltak öngyilkossági gondolatai. Ugyanakkor egyáltalán nem rendült meg a hite az egyházban, továbbra is jár templomba, nagyon szereti a liturgiát. Arra a kérdésre, hogy kizárja-e annak lehetőségét, hogy valaha pap legyen, elmondta: „fogalmam sincs, jelen pillanatban nem úgy tűnik, hogy valaha én még pap leszek”.

A jövővel kapcsolatban jelezte, több munkalehetőség is körvonalazódik az életében, és egyelőre szeretné a hétköznapokat megélni.

Nyitókép: MTI Fotó/Komka Péter