Pánik lett úrrá az Európai Bizottságban: mindent borított Orbán Viktor legújabb húzása

Alternatív lehetőségek után kezdtek el kutatni.

Az orosz-ukrán háború arról szól, hogy olyan emberek halnak meg, akik nem akarnak a frontra menni és nem akarják megölni embertársaikat.
Nézz a hírnarratívák mögé. Az orosz-ukrán háború arról szól, hogy olyan emberek halnak meg, akik nem akarnak a frontra menni és nem akarják megölni embertársaikat.
A háború az árvákról szól, az özvegyekről szól, a gyermekét elveszítő édesanya fájdalmáról szól.
A háború pontosan megmutatja, hogy milyen az Úr helyébe lépő „másik isten” is az ember: nem mérlegel, nem ítélkezik, csak vaktában lő. Nem számít, mit tettél egész addigi életedben.
Nem számít, hogy mekkora a hozzáadott értéke mindannak, amit gondolsz, teszel, mondasz. Nem számít, hogy ki vagy, honnan jöttél, semmi nem számít abból, ami az életedet egyszerivé és megismételhetetlenné teszi. Háborúban meghalni nem a te halálod.
Joseph Heller minden idők egyik legjobb háborús regényében, A 22-es csapdájában pontosan megfogalmazza, miről szól a háború: hogy az ember anyag.
Nincs szellem, nincs lélek, nincs a Teremtő képmásaként értékes élet – csak az anyag küzd az anyaggal, az emberi testet föltépi a golyó és a repesz, elégsz a tűzben, kitépi a tüdődet a bomba. Ennyi történik a harctéren.
Azt mutatja meg, hogy milyen tömegpusztításra alkalmas fegyvereket tudunk gyártani.
Ezekkel a fegyverekkel emberek százezrei próbálják kioltani olyan emberek százezreinek életét, akiket nem is látnak, de úgy tudják, hogy amazok meg az ő életükre törnek, hiszen lőnek onnan ide.
A fronton nagyon kevesen akarják ezt. A szerencsésebbje talán túléli. De a majdani békében a hadirokkantból nem a ‘hadi’ az értelemmel bíró, hanem a rokkant.
És nincs olyan győzelem, egyik oldalon sem, ami ezt a sok kettétört életet igazolni tudná.
Fotó: Földházi Árpád