„A helyén kell tartanunk az értékeket” – Spiegelhalter „Spigiboy” László a Mandinernek

2022. szeptember 24. 18:00
„Lehetséges, hogy a falvak ne néptelenedjenek el!” Informatikusként indult, országos hírű lemezlovas lett, s most immár nyolc éve a szülőfaluja, Vácrátót polgármestere: Spiegelhalter László igazi magyar polihisztor, aki évtizedeket töltött az éjszakai életben, de most már községe apró-cseprő ügyeit és közösségét szervezi, s mindenről megvan a karakteres véleménye. Portréinterjúnk!

Spigiboyt az ország egy része lemezlovasként ismerte meg, a kilencvenes és kétezres években szinte nem volt idehaza olyan fesztivál vagy klub, ahol ne fordult volna meg. Majd 2014-ben új szerepben tűnt fel: szülőfalujában elindult a helyhatósági választáson, és immár második ciklusát tölti a település polgármestereként. Spiegelhalter László idén töltötte be az ötvenet, de amellett, hogy Vácrátót ügyeit menedzseli, még mindig aktív az éjszakai életben és a focipályán egyaránt. Cseppet sem unalmas hétköznapjairól kérdeztük őt!

***

Már a középiskolában Informatikusnak készült, aztán az egyetemen is ezt a szakot választotta. Hogyan került a dj-pult mögé?

Budapesten, a Felvinci úton voltam kollégista, Buda egyik gyönyörű részén. Ebben a kollégiumban volt egy stúdió, ahova már az első évben sikerült beverekednem magam a nagyok közé. Másodikban már koleszos bulikat is csináltam saját kazettákkal. Akkoriban dübörgött például a Bros és a Depeche Mode.

Vasárnaponként pedig rátapadtunk a rádióra, hallgattuk a Poptarisznyát,

onnan szedtük az információkat, hogy mely zeneszámok uralják majd a játszási listákat. Az első nagyobb bulim Fóton volt 1989-ben. Emlékszem, egy kis Polskival mentem át zenélni. Akkor a bulik csak fél 12-ig vagy éjfélig tartottak. Aztán a '90-es évektől egyre inkább kitolódott a diszkók nyitvatartási ideje. Akkoriban sokat jártam Szigetszentmiklósra és Püspökhatvanba is bulizni. A nagy áttörést számomra az egyik váci szórakozóhely és az ikonikus, budapesti E-Klub jelentette a Népligetben. Pont abban az időszakban kerültem oda, amikor a hely átalakult, a rockzenét felváltotta az elektronikus zene. 1999-től körülbelül 2007-ig zenéltem ott.

Az ezredfordulón és az azt követő években szinte összeforrt a neve Erős Attilával. Hogyan vette kezdetét a közös munka?

Valószínűleg hamarabb találkozhattunk, mint ahogy megismerkedtünk, mert mint később kiderült, ugyanabba a középiskolába jártunk. Csak amikor én középen mentem le a lépcsőn, ő félrehúzódott, hiszen akkor volt elsős, amikor én végeztem. Attilával 1998-ban kezdtünk el együtt dolgozni, onnantól pár évig producerként közreműködött a zenéimnél. Majd 2002-ben fogalmazódott meg bennünk, hogy kellene egy közös szerzemény is. Aztán rövid időn belül tető alá hoztuk az Álomhajó, a Valami véget ért és a Rég várok valakire feldolgozását. 2003-ban, vagyis azután, hogy kijött az Álomhajó klipje, villámgyorsan megtelt a naptárunk az egész évre, sőt, még a következőre is. Ezt követően 2007-ben jött egy kis visszaesés, majd 2012-ben ismét megnőtt irántunk az érdeklődés, akárcsak 2017-ben és 2018-ban. Majd a 2019-es, szintén telt házas évünk után jött a Covid, nekünk pedig 40 fellépés törlődött a naptárunkból. Engem akkor mint a DJ Szövetség alelnökét többen is megkerestek kétségbeesve, hogy most mit tegyenek.

Minden hozzám fordulónak azt javasoltam, hogy keressen olyan munkát, amiből meg tud élni,

fizetni tudja a számláit. Ezt a tanácsomat sokan megfogadták, és a korlátozások vége után is megtartották a régi-új civil foglalkozásukat.

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner

 

Több mint harminc éve mozog otthonosan az éjszakai életben. Hogy látja, milyen változásokon ment keresztül a magyar klubélet az utóbbi évtizedekben? 

A járvány egyszerre rontott és segített a helyzeten. De úgy látom, a fesztiválok jobban tudtak alkalmazkodni az új körülményekhez, mint a klubok. A fesztiváloknak bár nagyon nagy költségei vannak, ezeket a rendezvény alatt termelődő bevételekkel kompenzálni lehet. Ugyanakkor egy klubnak folyamatosan nyitva kell lennie, a fenntartásának költségei vannak, és ha napról napra, hétről hétre kong az ürességtől, akkor veszteséges lesz.

Mindemellett, bár számos platform létezik, nehéz megszólítani a fiatalokat. Az értelmes dolgokat olyan felületekre kell becsomagolni, mint a TikTok vagy a Facebook. Jómagam is felregisztráltam a TikTokra, és egyre több tartalmat igyekszem megosztani ott, mert látom, hogy milyen eléréseket produkál. Egy fesztiválon például készítettünk egy rövid felvételt arról, ahogy a tömeg a Valami véget ért című zenénkre bulizik: még aznap éjjel feltöltöttem, reggel pedig azt láttam, hogy pár óra alatt mintegy 130 ezren megnézték. Időközben ezt az oldalt átneveztük Erős vs Spigiboyra, hogy ezzel is minél többeket megtaláljunk.

Az én világom, az én értékrendem nagyon nehéz becsomagolni a fiatalok szájízének megfelelően. Sokszor nehéz felvenni a versenyt az új szerkesztő generációval, akik a tizen- és huszonéves korosztálynak gyártják a közösségi médiás tartalmakat – egy szabályok nélküli közegbe, ami miatt sokszor félrecsúszott bejegyzések és videók is születnek –,

de törekszem arra, hogy tartsam a lépést.

Ezekre a megváltozott szokásokra pedig időről időre felhívom a többi településvezető figyelmét is, akik még mindig 8-10 perces videókban gondolkodnak.

Érte valaha kritika vagy támadás az éjszakában a polgári értékrendje miatt?

Azt vallom, hogy legyen bármilyen az értékrendünk, szót kell értenünk másokkal is. A zenész kollégáim között is akad olyan, akivel nem egyezik a pártszimpátiánk, de ez sosem befolyásolta a közös munkánkat. De a belpesti éjszakában megforduló bulizókkal is tudtam a kormányzati döntések miértjéről beszélgetni, pedig gyakran nyilvánvaló volt, hogy nem állunk egy platformon. Ugyanakkor az elmúlt időszakban azt vettem észre, hogy a liberális közegnek van olyan része, amellyel ha nem értesz egyet, akkor rögtön elnyomónak, rossz embernek, rosszul gondolkodónak bélyegeznek. Szerintük csak az a jó, amit ők gondolnak,

és csak akkor nincs diktatúra, ha ők vannak hatalmon.

Egy példa: ha most Olaszországban szeptember végén lesz egy jobboldali átrendeződés, onnantól kezdve Olaszországban diktatúra lesz. Most még demokrácia van. A politikának ez az a része, ami szomorú, de ez a műfaj ezzel is jár.

Ha már politika: 2014-ben mérette meg magát először Vácrátóton az önkormányzati választáson. Azóta már a második ciklusát tölti a település polgármestereként. Mikor és milyen körülmények között döntötte el, hogy szívesen lenne a község első embere?

A falu egyik köztiszteletben álló személye, Makovinyi József keresett meg először még 2014 előtt, és próbált rávenni arra, hogy induljak el képviselőként. Akkoriban még hárítottam. Azonban azon is elgondolkoztam, hogy tennem kell valamit a településért, miután 2014-ben az akkor 16 éves lányom kijelentette, hogy biztos nem Vácrátóton képzeli el a jövőjét. Meghökkentett, hogy bár én, aki ismert lemezlovasként bejártam az országot, és sose akartam a faluból elköltözni, minden buli után a családi házba tértem haza, a lányom kamaszfejjel már a költözést tervezgeti. De

azon is ledöbbentem, hogy a nálam valamivel fiatalabbak is sorra hagyták el Vácrátótot.

Ekkoriban kezdtem többet beszélgetni Józsi bácsival, aki rávilágított arra, hogy Rátótból alvófalut szeretnének. Azonban ezzel nem tudtam egyetérteni, és közösségi emberként az lebegett a szemem előtt, hogy azt az életet és összefogást, amit gyerekként, majd tinédzserként megtapasztaltam, megvalósítsam.

2014 májusában döntöttem  el, hogy elindulok a polgármesteri székért: függetlenként, de a Fidesz-KDNP által támogatva. Rövid időn belül felállt a csapatom is, és egy-két hét alatt összeszedtük a nyilvántartásba vételhez szükséges aláírásokat. A térség akkori országgyűlési képviselője, Harrach Péter is rögtön mellém állt, minden segítséget megkaptam tőle. Több kampányrendezvényünkön is részt vett. Ezért a támogatásáért a mai napig hálás vagyok. Aztán október 12-én eljött a választás napja, bizalmat kaptunk a lakosságtól, és rövid időn belül elindult egyfajta változás a faluban. Mikor erről beszélek, mindig ki szoktam hangsúlyozni, hogy mi nem az elődeink ellen indultunk, hanem Vácrátótért. 

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner

 

Milyen volt az első időszak?

Rengeteg munkánk volt. Emlékszem, egy képviselőtől megkaptam, hogy Vácrátóton nem lehet közösséget építeni. Ehhez képest az első Kocsonyapiknikünkön

összegyűlt mintegy 250 ezer forintnyi adomány 50 és 100 forintos kóstolójegyekből.

Az összeg egészét az iskolánkra fordítottuk, bővítettük az eszközparkját. Azóta ez a kezdeményezés hagyománnyá vált, és nem ritka, hogy egy-másfél millió forint is összejön a rendezvényen.

A település lakossága is mintegy 300-400 fővel nőtt az elmúlt nyolc évben. Az év eleji adatok szerint már több mint 2200-an élnek Vácrátóton, és elnézve a mostani népességmozgást, pár éven belül a 3000 főt is elérhetjük. A polgármesterségem kezdetén 60 gyermek járt helyben óvodába, jelenleg már a 100-hoz közelít a számuk. Az elmúlt időszakban pedig egy új jelenséget is megtapasztaltunk: egyre többen szeretnék hozzánk járatni bölcsődébe vagy óvodába a gyermeküket. Ez is azt bizonyítja, hogy jó a település marketingje.

Ez kihatott az infrastrukturális fejlesztésekre is?

Így igaz. Jelenleg bővítjük az óvodát, épp most épül egy bölcsődei foglalkoztató terem is 38 millió forintból, és a közeljövőben nem kizárt, hogy két vagy három újabb tantermet is fel kell húznunk az iskolában. Ezért előre gondolkodtunk, és megvásároltuk az iskola mögötti területet. Mindezek mellett az elmúlt években 5 millió forint jutott járdaépítésre, másik 5 millió forint kommunális eszközök beszerzésére. De a Magyar Falu Programban is sikeresen pályáztunk egy kisebb összegre: 1,3 millió forintot nyertünk a felelős állattartás támogatására. Ebben az építő és fejlesztő munkában bármikor bátran támaszkodhatok a környék országgyűlési képviselőjére, Rétvári Bencére is, akinek hozzám hasonlóan fontos, hogy Vácrátóton is jó legyen élni. Ehhez kapcsolódóan szeretném elmondani, hogy úgy érzékelem, kiváló az a kormányzati törekvés, hogy régióközpontokat hozzanak létre, amelyek a kisebb településekről is gyorsan elérhetők.

Így lehetségessé válik, hogy a falvak nem néptelenednek el, a családok sem szenvednek semmiben hiányt,

elérhető közelségben vannak a nagyobb kulturális, oktatási létesítmények és a munkahelyek, mindeközben pedig a lakóhelyükön is elérhető a legtöbb olyan szolgáltatás, ami komfortossá teszi a „vidéki” létet.

Jelenleg miért érdemes Vácrátótra kilátogatni?

Évek óta szoros együttműködés van a település és a Nemzeti Botanikus Kert között. A terveink között szerepel, hogy a kert bejáratánál modern fogadóközpontot alakítsunk ki további parkolóhelyekkel. Ez a 27 hektáros terület bír egyértelműen a legnagyobb turisztikai vonzerővel, de a helyi és a környékbeli családok felfedezték maguknak a botanikus kerttől nem messze található, egy kilométer hosszú erdei bringapályát is. A mellette található sportpálya is felkapott a fiataljaink körében. A váci lány focicsapat is jár ki hozzánk edzeni, őket figyelve pedig egyre több kisebb gyermek kap kedvet a mozgáshoz. 

Miként lehet a lemezlovasi-produceri és a polgármesteri munkával járó feladatokat összeegyeztetni? Hogyan tud lazítani a projektek között?

A településvezetői feladatok felüdülést jelentenek a produceri és lemezlovasi tevékenységem mellett. Bár pörgős ezt a két területet összeegyeztetni, de azzal, hogy az utóbbi két évben minden reggel 6-9, de nem ritkán 11 kilométert is tekerek, és hetente kétszer focizom a művészválogatottban, sikerül kikapcsolódnom is. A fennmaradó időm pedig a családé. Egyébként a családalapításon gondolkodó fiatal DJ-knek azt szoktam tanácsolni, hogy

igyekezzenek minél több időt tölteni a gyerekeikkel. Mert ezek a hónapok, évek nem jönnek vissza.

Továbbá az évek alatt kialakítottam egy olyan rutint, hogy „hazamegyek nyaralni”. A vasárnap délelőttöket évek óta a házi wellnessben töltöm, ahol csend és nyugalom vesz körül, ilyenkor van lehetőségem átgondolni az előttem álló teendőket is. A szakértők szerint nehéz tél áll előttünk az Oroszországgal szemben alkalmazott szankciók nyomán kialakult energiaválság miatt.

Fotó: Ficsor Márton/Mandiner

 

Településvezetőként miként tud ezekre a hónapokra felkészülni?

Azt gondolom, hogy az ember a legnagyobb túlélő, bármilyen nehézséghez tud alkalmazkodni. Gördüljön elénk bármilyen probléma, meg fogjuk oldani. Ha fával kell fűtenünk, akkor fával fűtünk; ha egy helyiség lesz fűtve egy lakásban, akkor egy helyiség lesz; és ha kell, hát lejjebb csavarjuk a fűtést.

Nem kell visszafelé mennünk, de az embereknek a helyén kell tartaniuk az értékeket.

Kicsit többet kell dolgozni, és nagyobb figyelmet kell szentelnünk a korábban sokat hangoztatott fenntarthatóságra. Elképzelhető, hogy egyszer még hálásak leszünk az Európai Unió vezetőinek az elhibázott döntéseikért; mert talán pont ezekre van szükség ahhoz, hogy a világ visszatérjen a normális kerékvágásba.

Nyitókép és fotók: Ficsor Márton/Mandiner

Összesen 9 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés