A politikus, aki nem a választóinak, hanem a médiának él, pontosan olyan, mint a celeb. Azt mondja, amivel médianyilvánosságot kap.
Ön két napja még meg akarta tartani ezt a népszavazást, aztán meggondolta magát. Félreértés ne essék, nem az a baj, hogy meggondolta magát. Hanem az, hogy bizonyos mondatokat hiába gondolunk meg: ha kimondjuk őket, a hatásukat nem lehet visszavonni.
Kétnaponta történik valami, amire hisztériás reakciót ad a közvélemény. Ez nem az a tudatállapot, amiben felelős döntések születnek. Amit Ön egy nyilatkozatával elindított, azzal minket, állampolgárokat, és személy szerint engem veszélybe sodor.
Amikor kritizálom azokat a médiastriciket, akik a saját gyerekeiket futtatják, rendre a Fidesz holdudvarához tartozó erős emberekbe verem a fejem. A jelenlegi joggyakorlat az, hogy a bíróság elítél, de soha sem olyan súlyosan, hogy az ügyet kivihessem Strasbourgba. Tudják, hogy ott nagy valószínűséggel elbukna az a fajta érvelés, hogy »Kulcsár Edina nem közszereplő«, ezért nem mernek olyan ítéletet kiróni, ami odáig vezetne.
Európa tehát nem közvetlenül, de közvetetten mégis megvéd valamennyit a szólásszabadságomból. Olyan bűncselekményeket varrnak a nyakamba, amiért börtönt is adhatnának, de én megúszom bírsággal, és az ügy ennyiben marad.”