Nem vagytok konzervatívok

2022. június 14. 13:12

Körösényi András
Válasz Online
Miként ítélhető meg a NER, vagy másképpen az Orbán-rezsim a konzervativizmus perspektívájából?

„A konzervativizmus három évtized alatt a marginalitásból a mainstreambe került Magyarországon. Széleskörű és intenzív konzervatív intézményépítés ment végbe, különösen az elmúlt bő egy évtizedben, és konzervatív értékek jelentek meg egy sor közpolitikai területen is – indokolt tehát a konferenciának a Magyar konzervatívok sikeres 30 év után címet adni. A konzervatív intézményépítésnek azonban ára volt: ez a NER-hez való politikai lojalitás, a szellemi függetlenség feladása vagy korlátozása. Megjelent az új jobboldaliság eszméje, mint egyfajta kormánypárti konzervativizmus. Az új jobboldal a NER politikai-ideológiai programadója, igazolója kíván lenni.

Felvethető ezért a kérdés: valóban a konzervativizmus vagy az új jobboldal előretöréséről és sikereiről van szó? Ennek megválaszolásához tisztáznunk kell új jobboldal és konzervativizmus viszonyát. Ehhez kívánok néhány szempontot adni, folytatva egy néhány évvel ezelőtti, Mándi Tibor szerzőtársammal írt eszmefuttatást. A különbségeket próbálom megvilágítani.

A legfontosabb, hogy a közvetlenül a politikai gyakorlat szellemi igazolására törekvő új jobboldalisággal szemben a konzervativizmus egy politikai eszmeáramlat, egy szellemi hagyomány. A konzervativizmus nem pusztán attitűd, a meglévő, az örökölt jóváhagyása (status quo pártiság), de nem is egy konkrét rezsim vagy a hatalom-maximalizálás igazolása. Mit jelent ez? Azt, hogy a konzervatívok a politikai cselekvés szintjén támogathatják ugyan a NER-t pragmatikus vagy politikai okokból, érdekből, vagy a kisebb rossz okán, de aligha támogathatják feltétel nélkül, úgy, mint a konzervatív beállítódás és politikai eszmeiség megtestesülését. A konzervativizmus ugyan nem kínál doktrínát, amiből egy kívánatos rezsim részleteiben levezethető lenne, de politikai biankó csekket sem ad bármilyen jobboldali kormány vagy rezsim számára.”

Nyitókép: 

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 54 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezt egy mondattal ki lehet váltani! Így hangzik: a jó konzervativ onnan ismerszik meg, hogy soha sem kerül kormányra.

Rossz konzervativ: aki akar és tud kormányra kerülni.

Egyszerű ez, mint a faék.

Én mindig is liberálisnak szerettem volna megnevezni magam, de sajnos az eszdéesz és Anettka kisajátították a fogalmat. Az egyik dédapám "házioltárán" Ferenc József, a másikén Kossuth Lajos volt a főalak, a harmadik meg magyarul se tudott, de egy közös azért volt bennük: mind magyarnak vallotta magát. Még ha németül tette is...

Így aztán jobb híján konzervativként azonosítom magam, de vigyétek ti a konzervativ jelzőt, az sem változtat rajta, hogy egy részetek agyhalott, a többi meg eljátsza az agyhalottat. Akármik is vagytok, csak megvetéssel lehet rátok gondolni!

Körösényi András finom elméletieskedéssel politikailag elhatárolódott Orbán Viktor és pártja kormányzásától. Ezzel nincs is semmi baj. Szilvay Gergely válaszában Körösényi steril, patikamérlegen mért konzervativizmus-felfogásával szemben felvázolt egy történelmibb, kiterjesztőbb, gyakorlatiasabb konzervatív gyűjtőfogalmat. Számomra ez utóbbi szimpatikusabb.

Andrással azonos korú lévén, én nem tudom feledni, hogy mi annak idején 'konzervatívoknak' neveztük a keményvonalas kommunistákat: Fejtit, Bereczet, Grószt vagy a 91-es Gorbacsov-ellenes puccsistákat. Később Szilvayék generációjának katolikus konzervatív szellemi forradalma hatalmas élmény volt számomra, ennek ellenére máig szívesebben nevezem magam Lukács Jánoshoz hasonlóan reakciósnak, mint konzervatívnak. Részben azért, mert a kommunistákkal szembenállva nőttem bele a politikába és ők gúnyolták az ellenfeleiket reakciósnak, főként azonban azért, mert errefelé történetileg nem maradt intézményes 'status quo', amelyre elegáns angolszász mentalitású urak (K.A. vagy B.Z.) konzervatív politikai eszméket fabrikálhatnának. Szellemi sem nagyon. Werbőczy és a királypártiság túl avít, egyedül a katolicizmus használható, ám ne feledjük, a magyar történelmi hagyomány egyik alapja a protestantizmus és a kuruc szellem. És bizony a labanc Habsburg-katolicizmus iránt minden tiszteletet megadva én halálomig teljes átéléssel fogom harsogni, hogy "Kossut Lajos azt üzente ..." Nem véletlen, hogy Orbánék is minden politikai győzelem után ezt éneklik. Mi ilyen 'konzervatívok' vagyunk, és ha András ezt a fogalmat elvitatja tőlünk, akkor megfelel az 'újjobboldal' is.

A fenti megjegyzésekkel lényegében válaszoltam arra, szerintem honnan jön a magyar 'konzervatív újjobboldalizmusba' az ún. politikai radikalizmus. A kuruc hagyományból és abból a szükségszerűségből, hogy itt ma az a feladat, hogy majdan konzervatív hivatkozási alapot jelentő 'intézményeket' kell kiépíteni. Az András által észlelt "intézményellenesség" ezért teljesen alaptalan feltevés. Csupán a kommunizmusból átreformált és az olyan mai fősodratú újbaloldali intézményeket ellenezzük, mint pl. a köldöknéző és extrémista baloldali kutatási 'szabadságot' átmentő akadémiai hálózat, vagy az ún. NGO-k.

Az "autoriter hatalomgyakorlással" is van egy kis probléma. Ezek szerint, ha a konzervatív szellemű kormányzat használja a politikai erejét, az autokratikus, ám, ha a 'természeténél fogva' arisztokratikus, elitista kormányzat mindenféle akadályt, 'hatalommegosztó' intézményt tesz a népakarat érvényesülésének útjába, az nem autokratikus, akkor sem, ha ezeket egy világmegváltó (konzervatívellenes) elit használja a démosz ellenében. Érdekes valódi konzervativizmus ez.

És mitől 'önkényes', ha a megválasztott kormánytöbbség felülírja a törvényeket? Miért csak a magyar kormány önkényes ilyenkor? Az pedig, hogy "ellenőrizetlen" lenne a jelenlegi jobboldali kormány hatalomgyakorlása, erősen vitatható. Vannak harsogó ellenzéki pártok és minden hamis híreszteléssel szemben van átható és mindent kiforgató propagandisztikus ellenzéki sajtó Magyarországon. Az is aligha vitatható ma már, hogy a globalizmussal átszőtt társadalmakban (mint a miénk is) a sajtó önálló hatalmi ágnak tekinthető.

A "karizmatikus" jellegű uralomgyakorlásról pedig hol állította Max Weber, hogy 'autokratikus'? Ez egy személyhez kötött uralomgyakorlási típus, amely bármilyen 'intézményes' viszonyok között felbukkanhat. Ennek során az eszmékhez és érdekekhez képest a politikai vezető személyes vonzereje az átlagnál sokkal erősebb a követés kiváltásában. Valamekkora karizmája minden politikusnak van, gyakori, hogy az idő elkoptatja, még az olyan erős személyiségekét is, mint pl. Charles de Gaulle-é volt. Orbáné már negyedszázada működik és erősebbnek tűnik, mint valaha. Ez adottság, semmi köze az autokráciához.

Végezetül erősen vitatnám, hogy "a Fidesz-szimpatizánsok oroszbarátsága" Orbán hatására alakult volna ki. Orbán karizmájának egyik legvonzóbb tulajdonsága, hogy átérzi a hozzá közelálló néprész véleményének formálódását. Az iszlám migrációval szembeni ellenszenv is előbb született meg a társadalomban, mint a kék plakátok, Orbán csak érezte a közhangulatot. Mi a nyugati arab-török invázióra a rendszerváltás körül csodálkoztunk rá tömegesen, nem lassan lopakodott közénk. Azóta látjuk a hírekben az iszlám nyugati összeférhetetlenségét, felforgatásait és 2015-ben ráismertünk, hogy ezek a népek özönlöttek el bennünket.

Hasonló volt a helyzet orosz-ukrán viszonylatban. A magyar jobboldal erősen nemzeti érzésű, mondhatni Trianon-fóbiás. Igen érzékenyek voltunk az egykori kisantantoshoz hasonló ukrán sovinizmusra. Arra a Romániából ismert nacionalista frusztrációra, amely nem tud szabadulni attól, hogy igazolja a javára megesett érdemtelen történelmi szerencsét. Az elmúlt harminc évben a rutén elit minden energiáját az oroszokkal szembeni területi és népességbeli előnyök igazolása és visszafordíthatatlanná tétele kötötte le. Ennek konszolidálását remélték az önkéntes amerikai gyarmattá válástól is. Mi magyar 'nacionalisták' ezt átéreztük, a környezetünkben senki más és természetesen a nyugatiak sem. És Orbán is hasonlóan érez. Nem váltunk "oroszbaráttá", tudjuk a veszélyt, de nem hisszük, hogy az oroszok rá mernének rontani a NATO-ra és világháborút akarnának. Csupán az érdekszférájuknak tekintik Ukrajnát, amin nem változtat, hogy mi elismerjük vagy sem az érdekszférákban való gondolkozást.

Körösényi Andrásnak jót tenne valamivel nagyobb történeti érzékenység a jelenlegi sajátos, a nyugatos világtrendekkel szembenálló magyar politikai állapotok megértéséhez.

Április harmadikán az ellenzék óriási sikert aratott az Orbán által képviselt politikai irányvonal felett, s győzelemtől ittasan most belerúgnak a vesztesbe........

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés