Így született az orosz birodalom – Moszkva felemelkedésétől Rettegett Ivánig

Nyitókép: Egy feudális orosz fejedelem udvara Vasznyecov képén

Az orosz történelemről, az oroszok terjeszkedéséről szólva körbejártuk a Kijevi Rusz történetét, az orosz és ukrán identitás gyökereit. A szakértő szerint a legendák ködébe vesző Kijevi Rusznak nem egy, hanem három örököse van etnikailag és területileg, valahogy úgy, ahogy Nagy Károly birodalmának is – az oroszok, az ukránok és a beloruszok. Egy másik cikkben a Krím kérdéskörét jártuk körül.

Új cikksorozatunkban az orosz birodalmiság kialakulását és a hódításokat vázoljuk, Moszkva születésétől máig.

***

A széttagoltság kora

A Kijevi Rusz hatalma a maga idejében (9-13. század) kiterjedt a mai Ukrajna, Fehéroroszország, illetve a mai Oroszország nyugati területeinek nagy részére. Viking eredetű uralkodóik a legtöbb fejedelemségben átvették az irányítást, a belviszályok azonban lassan felőrölték a Ruszt. Az államalakulat felbomlása után kilenc nagyobb részfejedelemség alakult ki, de 1237-ben ezek keleti határainál megjelentek a mongolok: seregeik előtt pedig összeomlottak az akkori legerősebb államok.

Az egykor egybefüggő, irdatlan területű Mongol Birodalom mindeközben önálló kánságokra esett szét, az orosz területek pedig az Arany Horda fennhatósága alá kerülnek. A részfejedelemségek adóztak és katonai segédcsapatokat biztosítottak a mongolok felé.

A tatár időszak alatt kezdett el egyes történészek szerint Oroszország elkeletiesedni,

amelyben Nagy Péter fog csak gyökeres változásokat hozni. Idővel Moszkva került vezető pozícióba – bizonyos történészek szerint azért is, mert az orosz egység szimbólumaként tisztelt vallásvezető metropolita Moszkvába helyezte át székhelyét 1325-ben.

Fontossága miatt kikerülhetetlen, hogy pár szóban megemlítsük az ortodox egyház különleges szerepét Oroszországban. A Rusz területei 988-ban a görög-keleti kereszténységet vették fel, eleinte a konstantinápolyi pátriárka irányítása alatt. Az idők során aztán tizenöt püspökség alakult ki, és bár a Rusz szétesett, a kijevi metropolita megőrizte minden fejedelemségre kiterjedő speciális befolyását, sőt: az Arany Horda évszázadai alatt kölcsönösen kedvező viszony jött létre az orosz vallásvezetők és a mongol kánok közt. A mongol hatalom gyöngülését érzékelve azonban a pópák érthető módon felbátorodtak, és innentől már prédikációkkal ösztönözték az oroszokat a tatárok kiűzésére.

A 14. század végétől a mongolok mindenhatóságába és verhetetlenségébe vetett hitet megtépázták a nagy orosz győzelmek. Az orosz fejedelmek ekkor már tisztában voltak azzal, hogy a jövőjük szempontjából sorsdöntő időszak következik: közelgett a mongolok kiűzése, ők pedig versengeni kezdtek az elsőség jogáért.

Rettegett Iván 1672-es ábrázolása

Moszkva átveszi az irányítást

A fentebb vázolt keserves időszakban, a mongol uralom alatt emelkedett fel tehát Moszkva csillaga, ugyanis az egyetlen fejedelemség volt, amely jó kereskedelmi lehetőségeit is maximálisan kiaknázva végül kiegyezett a mongol hódítókkal, és ebben az „átmeneti korszakban” is fejlődni tudott. A kutatók egybehangzó tényként kezelik, hogy

Először 1147-ben említik, amikor még Vlagyimiri Fejedelemséghez tartozott. A fejedelemség kezdetben csupán egy apró területet birtokolt a Moszkva folyó völgyében, és végül a nemzeti hőssé váló Alekszandr Nyevszkij (vlagyimiri nagyfejedelem, aki a germán és a svéd inváziót is megállította a 13. században) adományozta oda kétéves fiának, Dánielnek, ami kiváló döntésnek bizonyult: az ő utódainak uralma alatt Moszkva fokozatosan megerősödött.

Fontos szereplő volt Moszkva felemelkedésében I. Iván moszkvai fejedelem (1325-1340), hiszen ragadós példát hagyományozott: birtokszerző politikáját utódai is folytatták. Uralkodói ragadványneve Kalita, vagyis pénzeszsák volt, és nem véletlenül, mivel a beszélő név az adók behajtásából szerzett gazdagságára utal. A következő fontos állomás III. Iván uralkodása alatt jött el (1462–1505), mert ekkor dőlt el véglegesen, hogy innentől Moszkva diktálja a tempót, más szóval a moszkvai vezetők fogják meghatározni, hogyan alakul az orosz területek jövője. III. Iván maga alá gyűrte a rivális Novgorodot is, a kazanyi hadjáratok pedig az 1480-as években egyértelművé tették a moszkvai dominanciát.

Rettegett Iván

III. Iván „rettenetes” unokája, IV. Iván (1547–1584) már egyenesen az Arany Horda örökébe kívánt lépni. Jó tudni azt is, hogy Rettegett Ivántól kezdve az orosz cárok saját uralkodóikat minden alap nélkül Augustus római császár nemzetségéből származtatták. Az első orosz cár nem lacafacázott: 1552-ben elfoglalta Kazanyt, a volgai tatár állam központját, Moszkva ellenőrzése alá vonva a Volga–Urál vidékét.

ekkor vált az Orosz Birodalom igazán soknemzetiségű és sokvallású országgá. Érdekes, hogy az oroszok akkor a földdel tették egyenlővé Kazany legfőbb mecsetjét, amit aztán 2005-ben, Kazany fennállásának ezredik évfordulója alkalmából építettek újjá.

A Pallas nagy lexikona: Szibéria

Egy világbirodalom alapjai – Szibéria

Több történész is leszögezi, hogy bár Szibériát nem lehet a klasszikus értelemben vett gyarmatnak nevezni, így összehasonlítani sem azokkal, mégis az ország területének háromnegyedét kitevő gigantikus terület tette Oroszországot nagyhatalommá: hátországként biztosította a „legyőzhetetlen orosz medve” mítoszát, akit nem érdemes felbosszantani. Ebben talán van is valami, amit a történelem igazolt (és igazol ma is).

A valódi, nem csupán kereskedelmi, hanem teljes körű, katonai hódítás Szibéria esetében is Rettenetes Iván nevéhez kötődik. De hogyan is zajlott Szibéria meghódítása? Lépésről lépésre.

Igaz, hogy a mongol birodalom utódállama a belpolitikai zűrzavar idejét élte és igaz, hogy az aktuális kán testvérei elismerték a „Rettenetest” hűbéruruknak, a kán azonban felrúgta a moszkvai fennhatóságot, sőt a környékbéli finnugor törzseket kezdte el hódítgatni.

Ez már Ivánnak sem tetszett, akinek amúgy sem volt túl magasan az ingerküszöbe, így végül jött a haddelhadd: az oroszok minden lehetséges eszközzel bedarálták a Kánságot. Először a kíméletlen és a korban rendkívüli harcértékkel bíró kozákok, majd nyomukban a nagyobb létszámú és jobban felszerelt cári csapatok érkeztek a térségbe, akik ellen a szibériaiaknak, puskaporos tűzfegyverek híján sanszuk sem volt.

A Szibériai Kánság „betörésével” elhárult a legnagyobb akadály Moszkva keleti terjeszkedése előtt: a végeláthatatlan területek gyors bekebelezése következett, hiszen a kánság 1591-es megszűnése zsilipszerűen nyitotta meg az utat a hódítók előtt. Pár kisebb szibériai törzsön kívül semmi sem állt a cárok útjába. A róka, a rozsomák, a hermelin, a vidra, a hód és leginkább a coboly prémjét az európai piacokon adták el,

Szibéria nemesfém-lelőhelyei pedig a máig az orosz gazdaság stabil bevételforrásait képezik.

Folytatjuk!

Felhasznált irodalom:

Wikipédia

Csernus Szilveszter: Így született meg az Orosz Birodalom

dr. Juhász István: Moszkva felemelkedése – Pénzeszsák Iván

Harmat Árpád Péter: Oroszország története a kezdetektől Nagy Katalinig

Kiss Csaba: Miért csak egyetlen császár maradt a világon?

Kelet fényei Facebook-oldal