Agyő, nyájam, vigyázz saját magadra!

2022. május 15. 9:47

Francesca Rivafinoli
Vasarnap.hu
A Szemlélek csokorba gyűjtötte, hány fiatal katolikus pap távozott mostanában a szolgálatból.

„A Jó Pásztor vasárnapjával kezdődött hétre időzítve a Szemlélek csokorba gyűjtötte, hány fiatal katolikus pap távozott mostanában a szolgálatból: »…nagyon népszerű volt a fiatalok körében, egy ifjú hölgy esetében ez szorosabb kapcsolattá változott. Közösségi oldalán egy 3D ultrahangfelvétel látható egy megfogant új életről« – olvassuk az egyik esetről. »Ismerőseinek azt üzente, 'elfáradt'« – tudjuk meg egy másikról, satöbbi.

A probléma valós, kár lenne a szőnyeg alá söpörni; ugyanakkor az is eléggé sajnálatos, hogy a kibontakozó vitában reflexszerűen érkezik a két népszerű megfejtés: a) az egyház szervezetével van a baj, azt kellene a klérusnak jól megreformálnia, illetve b) a cölibátus a ludas, azt kellene eltörölni, máris nem jelentkezne a magány problémája. A két felvetés azért praktikus, mert a hívő ember (vagy a kibic) odakommenteli őket, aztán a kezeit mosva szépen hátradől, és várja, hogy a Vatikánban történjék valami, és így végre ontsák magukból a szemináriumok a szentéletű karizmatikus prédikátorokat.

A rossz hír az, hogy így sose ontanák.

Ott kezdődik, hogy ha az egyszerű hívő (és akkor itt magamra is gondolok) az »Imádkozz a papokért és a hivatásokért!« felszólításra nem tud vagy nem hajlandó azzal válaszolni, hogy következetesen szán napi mintegy 20 másodpercet egy vonatkozó fohász elmondására (ez negyven év alatt összesen 3,4 nap feláldozását jelentené a potenciális örök élet előtt úgy, hogy ima közben nyugodtan lehet akár napozni is vagy buszra várni), akkor nehezen várható el, hogy a másik egyszerű hívő készségesen és kitartóan eleget tegyen a meghívásnak, miszerint »Szenteld nekem az egész életedet, dolgozz az aratásomban nullahuszonnégyben, kövesd az én akaratomat mostantól mindig ott, ahová éppen vezetlek, valamint viseld el szelíden és derűsen, illetve motiváld kedvesen azokat a követelőző híveket, akik egységnyi energiával inkább kritizálnak, mint hogy konstruktívan segítenének«.”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 153 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Hát, azért itt volna ez a párbeszéd a Bibliában: "Ekkor megszólalt Péter: »Íme, mi elhagytunk mindent és követtünk téged!« Jézus azt felelte: »Bizony, mondom nektek: mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, nővéreit vagy apját, anyját, a gyermekeit, vagy földjeit értem és az evangéliumért, százannyit kap már most, ebben a világban: házakat, testvéreket, nővéreket, anyákat, gyermekeket és földeket, bár üldözések között; az eljövendő világban pedig az örök életet. Sokan lesznek elsőkből utolsók, és utolsókból elsők.«"

Inkább Jézus föltámadása utáni egyházszervezési kérdés, hogy helyes-e, ha az egyes helyi gyülekezetek felügyelői, episzkoposzai követik ebben az apostolokat. A válasz vegyes, valóban vannak házas papok sőt püspökök a Biblában. De létezik a cölibátus, mint eszmény is pl. Szent Pálnál.

A probléma ott van, ahol Loyolai Szent Ignác megfogalmazza: újítani akkor kell, amikor lendületben vagyunk, amikor pedig döcög a szekér, akkor ragaszkodni kell a meghozott döntésekhez.

A 60-as évek egyik jó teológusának, Karl Rahnernek a fölvetése ennek kapcsán, hogy nem mindegy ki követeli a cölibátus eltörlését. Szándékoltan túlzott példája, hogy ha egy lepratelepre csak egy keresztény házaspár merészkedik be, akkor joggal kérik a püspököt, hogy a betegek szentségével is gondoskodni tudjanak a rájuk bízott fertőző betegekről. Ha viszont egy német professzor életéből már csak egy asszony hiányzik ahhoz, hogy tökéletes kispolgár legyen, akkor az asszony hiánya jelezzen valamit abból, hogy komolyan gondolta eredetileg, hogy Krisztusra teszi föl az életét.

Tényleg intézményi döntés, hogy egy bizonyos egyházi funkciót betölthetnek-e nős emberek. De hogy az egyháznak szüksége van házasságról lemondó emberek életpéldájára, az bibliai tény.

Múltbeli papok nélkül nincs. Azért tudsz hinni, mert az elmúlt évszázadok papjai meghirdették a Krisztust.

Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága. Jézus még sok egyebet is tett. Ha azonban valaki mind le akarná írni – azt hiszem –, annyi könyvet kellene írnia, hogy nem tudná az egész világ sem befogadni.
Jn 21,24-25

Melyikbe jársz ezek közül? Már csak azért kérdezem, mert ha kívülállók próbálják megítélni, hogy rosszabb vagy jobb egy egyház ettől vagy attól, az egy kicsit hiteltelen. Valami olyasmi, mint az út a lájkoktól a szavazatokig vagy akár csak egyszerűen a vásárlói döntésekig.

Azért nem ugyanúgy. Fontos jelenet a Jn 20,17-ben a "Ne tarts fel engem"-jelenet, amikor Mária Magdolna fölismeri, hogy aki vele beszél, az a Föltámadott Jézus és átkarolja a lábát. Kvázi "megvagy, többé nem engedlek". A házastársi szerelem, ha valódi, akkor ilyen. Hiteles házasságban élő személy nem mondhatja azt, hogy "a világ összes emberét ugyanúgy szeretem, mint téged". Ez pedig egy olyan egyház és végső soron olyan Jézus felől nézve, aki igenis a világ összes emberét üdvözíteni akarja, igenis azt jelenti, hogy a leghitelesebb házasok életpéldája sem teljes tanúság Jézus mellett.

Nem én mondom, hanem a cölibátust tudatosan választó dán Soren Kirkegaard, hogy minden keresztény felekezetnek szüksége van olyan tanúságtevőkre, akik tudatosan lemondanak a házasságról. Egy a házasságot kizárólagos eszményként fölmutató gyülekezet (amelynek persze nyilván lesznek facéran maradó tagjai, csak őket az élet szegény hajótörötteinek nyilvánítják) nem lesz képes hitelesen tanúságot tenni arról, hogy a nőtlenül maradt Jézus az egész emberiség megváltója. Mit tudott ő a házasok gondjairól és sajátos felelősségeiről, ugye... Egyáltalán teljes volt-e az ő embersége szex nélkül?

Abban igazad van, hogy nem szükségszerű, hogy a gyülekezetek vezetői éljenek cölibátusban, bár Szent Pál azért erős bibliai példa erre is. De ha megteszed, hogy torzulással vádolod a katolikus egyház egészét a papi cölibátus miatt, muszáj visszalőnöm: az nem turzulás-e, hogy a protestáns egyházakban semmiféle intézmény nincs, amely a házasságról lemondó tanúságtételt támogatná?

Akkor ezt szerintem megbeszéltük. Rövid távon biztosan jót tenne a lelkészi létszámnak a cölibátus eltörlése, közép- és hosszú távon nem tudom. A paphiány jelenleg is főleg kis falvakban okoz súlyos gondot, na, olyanokba családos református lelkész sem jut, mert nem tudják eltartani a lelkészcsaládot.

Jönnek ezzel a dumával, hogy a "viri probati"-kat föl kellene szentelni, tehát olyan idősebb személyeket, akik a közösség megbecsült tagjai, templomlátogatók és családapák meg minden földi jó - és ebben persze tényleg nincs semmi teológiai eretnekség, csak mutassanak nekem ilyen férfit Alsó Bivalydöfönyén.

Persze, hogy lehet róla véleményed. Nekem is lehet véleményem a napfolttevékenység kvantummechanikájáról, csak lehet, hogy nem fognak vele komolyan venni...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés