Milyen érzelmet váltott ki önből, hogy ekkora győzelmet aratott a Fidesz-KDNP?
Nagy öröm volt számomra az eredmény, amit, ha lehet, a meglepődésem még fokozott is. Erre azért nem számítottam. Korábban úgy éreztem, nagyon is benne van a levegőben, hogy szoros eredmény születik, beleértve azt az eshetőséget is, hogy akár az ellenzék győz minimális különbséggel. Ahogy előrehaladt a kampány, egyre kézzel foghatóbbá vált, hogy kormányzóképes erőnek egyedül a Fidesz-KDNP tűnik fel a társadalom szemében. De mivel „láttam én már karón varjút”, bizonyos aggodalommal vártam április 3-át. Mentségemre szolgáljon: a közvélemény-kutatások sem vetítettek előre ekkora jobboldali győzelmet. Végül mégis ez az igen szép eredmény sikeredett, úgy vélem, az egész ország javára…
A baloldal a választás után azonnal hibáztatni kezdte az addigi miniszterelnök-jelöltjét, egymásra mutogatás folyik, ki nem hozta a kellő szavazatszámot. Ön, aki nem politikus, sem elemző, „csak” egy közismerten konzervatív színházigazgató, népszerű színművész, milyennek látja ezt az ellenzéket?