Kötelezővé kellene tenni az oltást – a légimentők vezetője a Mandinernek

2021. október 20. 19:00
Legalábbis orvosszakmai szempontból ez lenne a megoldás Radnai Márton szerint, akivel arról is beszélgettünk, min múlnak emberéletek a légimentés során.

„Ha valaki régen olyan bölcsre itta magát, hogy már mindenhez is érteni kezdett, és olyan témákban is okoskodott, amikről egyértelműen csak félinformációi voltak, akkor a cimborái tapintatosan kihagyták a következő körből. Ma a digitális világban azonban ez nem olyan egyszerű” – mondja az oltásellenes Facebook-posztok, álhírek kapcsán Radnai Márton, a Magyar Légimentők Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, intenzív terápiás szakorvos.

Mint hozzáteszi, bár ő nem tudja pontosan, hol a határ a szólásszabadság és rémhírterjesztés között, az szerinte semmiképp nem járja, hogy komoly szaktekintélyeknek és döntéshozóknak gyógyítás mellett mindenféle, közösségi oldalakon terjedő álhírre kell megállás nélkül reagálniuk.

Az intenzívterápiás szakorvos szerint emellett a médiának is szerepe van abban, hogy megtorpant az oltási kedv, mert olyan orvosszakmai kérdéseket tesz közkérdéssé, amik nem arra valók. Úgy látja, a sajtóban a járvány elejét is túlreagálták: amikor csupán két beteg volt, arról írtak, nem lesz elég maszk, most meg boldog-boldogtalan arról értekezik a hírek alapján a közösségi oldalakon, hogy melyik a jobb oltóanyag, mi az, hogy vektorvakcina és mRNS. „Nonszensz, néhány évvel ezelőtt ez elképzelhetetlen lett volna. Tudja valaki például, hogy az Algopyrint és az Aspirint hol gyártják?” – teszi fel a költői kérdést, hozzátéve:

„önmagában is borzasztó a világjárvány, nem még így megspékelve”.

Szerinte orvosi szempontból egyértelműen kötelezővé kellene tenni az oltást, ám ez sajnos nem pusztán orvosszakmai kérdés. Az ügyvezető arra biztatja az oltást még nem kérőket, vegyék fel a vakcinát.

Napkeltétől napnyugtáig vigyáznak ránk

A Magyar Légimentők százszázalékig állami tulajdonú nonprofit kft., aminek a tulajdonosi joggyakorlója sokáig az Országos Mentőszolgálat volt. Két évvel ezelőtt, amikor az állam mentőhelikoptereket vásárolt, került át a szervezet a Készenléti Rendőrséghez. Ez a mindennapi munkamenetben nem jelent változást, ám az mindenképpen újdonság volt, hogy a korábbi osztrákoktól lízingelt gépállományt lecserélték. A szervezet légitársasági formában működik, ezért minőségbiztosítási, biztonsági és jogszabályi megkötéseknek kell eleget tenniük, komoly európai uniós előírásoknak kell megfelelniük.

A cég kilenc mentőhelikoptert üzemeltet, napkeltétől napnyugtáig hét légimentőbázison teljesítenek szolgálatot: Budaörsön, Balatonfüreden, Sármelléken, Pécsett, Szentesen, Miskolcon, Debrecenben. A hívások a 112-n keresztül futnak be az Országos Mentőszolgálat irányítócsoportjához, ott a protokollnak megfelelően eldöntik, hogy a sérüléshez vagy balesethez kell-e mentőhelikoptert riasztani, vagy sem. Ezt követően riasztják a légimentő koordinátort, akihez az ország minden részéről futnak be hívások, ő pedig a hét helikopter közül riasztja a legközelebbit, a leggyorsabban elérhetőt. 

A rendszer kulcsa a mentésirányítás

A rendszer jól működik, ám folyamatos finomhangolásra szorul, mert, mint a világ minden mentéssel foglalkozó szervezetének, a magyarnak is a mentésirányítás az egyik kulcsa. „Nagyon nehéz jól irányítani minden korlátozottan elérhető, magas kompetenciájú egységet” – emeli ki az ügyvezető. Hozzáteszi: „Mindenkihez szeretnénk eljutni, akinek szüksége van ránk, de senkihez nem megyünk szívesen, akinek nincs.” Ugyanakkor nagyon nehéz egy bejelentés alapján eldönteni, mekkora a baj, ezért ők is folyamatosan nyomon követik, hányszor fordítanak vissza mentőhelikoptert amiatt, mert mégsem kellenek oda. Ha túl alacsony lenne a visszafordított esetek száma, az viszont azt is jelenthetné, hogy olyankor sem riasztották a légimentőket, amikor kellett volna.

„Az idő kritikus, inkább riasszanak olyan esetben, amikor aztán kiderül, hogy mégsem kellünk, minthogy későn szóljanak, hogy szükség volna ránk”

– hangsúlyozza. Évente egyébként átlagosan 3500 esethez hívják a légimentőket, ez a szám a covid idején átmenetileg csökkent, hiszen a digitális oktatás és az otthoni munkavégzések miatt kevesebb volt a baleset is. 

„Mi a legnagyobb traumákhoz megyünk ki: tömegkarambol, robbanás, égési sérültek. Olyan esetekhez, amikor az idő és a szakértelem nagyon fontos tényező” – húzza alá Radnai. Ezért különösen fontosnak tartják, hogy felkészültek legyenek, tehát nem csupán a jogszabályi kötelezettségük, de a szakmai elhivatottságuk miatt is

sok energiát, pénzt, időt szánnak a képzésekre.

A közel százharminc fős állomány nagyobb része, mintegy nyolcvanan egészségügyi végzettségűek (orvosok és paramedikusok - azaz ápolók, vagy mentőtisztek), további 22 pilóta dolgozik a szervezetnél, emellett ott van a menedzsment és a szerelői csapat is. Mind az egészségügyi személyzet, mind a pilóták évente kétszer szimulátoros képzésekre járnak. Ezeken az alkalmakon olyan helyzeteket gyakorolnak, amit élesben nem lehet, a minél élethűbb szimulációkat pedig az okostechnika is segíti. „Például hanghatásokat is használunk ilyenkor, hogy minél jobban be tudjunk vonódni. Akkor tudjuk ugyanis a lehető legjobban megizzasztani magunkat és egymást, ha minél élethűbb a gyakorlat” – magyarázza. 

Nemcsak az egészségügyi szakembereknek, de repüléstechnikai szempontból is különleges kihívás Radnai szerint a légimentés. Mert míg egy átlagos pilóta két héttel a repülés előtt tudja, hogy melyik repülőtérre kell megérkeznie, milyen kerülőutak vannak, addig a mentőhelikopter vezetője csak azt az utasítást kapja, hogy

„240 fokon indulj el, menj 50 kilométert, és majd mondom a többit”

– mutat rá. Nem egyszerű a két szakma együttműködése, „nagyon kedveljük egymást a pilótákkal, de a közös munka mégiscsak plusz feladat ahhoz képest, amikor például egy kórházban csak egészségügyi szakemberek dolgoznak egymás mellett, mások a szempontjaink, amiket össze kell hangolni, ám ezek inkább kihívások, mint nehézségek, nem cserélnénk el semmiért”

Fejben és lélekben is erősnek kell lenni

Nem elég a szakmai felkészültség, egy légimentőnek fejben és lélekben is erősnek kell lennie. Egy-egy nagyobb tragédia még a sokat látott, több évtizedes gyakorlattal rendelkező orvosokat is megviseli. „Nekem mindig az a legnehezebb, amikor gyerekekkel történik tragédia, és az, amikor egy szülőnek el kell mondanom, hogy életét vesztette a gyermeke. Az ember azt hazaviszi egy darabig” – mondja Radnai Márton. A nehezen feldolgozható esetekben az Országos Mentőszolgálattól kapnak segítséget, de a képzéseken is kapnak pszichológiai felkészítőt.

Ezek mellett az ügyvezető szerint a leghasznosabb, hogy

minden egyes esetet átbeszélnek a mentés résztvevői, a pilóta, az orvos és a paramedikus.

Ez azért is nagyon fontos, mert egyúttal a szakmai tanulságokat is le tudják vonni. Egyébként minden bázison van egy szakmai felelős, aki átnézi az összes eset dokumentációját, amiből aztán igyekszik tanulságokat is levonni. 

Folyamatosan fejlesztenek, még pandémia idején is

A képzéseken túl több saját fejlesztéssel is előálltak már a légimentők. Ennek egyik eredménye, hogy tervezetten október végétől mind a hét légibázison és mind a hét helikopteren lesz két egység nulla negatív vér és véralvadási készítmény. Az, hogy ezt elérték, azért nagy szó, mert nagyon sok európai országban a mai napig nem sikerült megvalósítani (csak kórházakban lehet), annak ellenére sem, hogy sok esetben életek múlnának ezen, hiszen hamarabb meg lehet kezdeni az arra szoruló sérült transzfúzióját, azaz a vérátömlesztést.

Radnaiék az elmúlt években együttműködtek az Országos Vérellátó Szolgálattal és a Nemzeti Népegészségügyi Központtal (NNK) is, és meg is kapták a hatósági engedélyt. Komoly eszközberuházással is járt ez a fejlesztés, szükség volt minden bázisra külön vértároló hűtőre, a helikopterekre speciális táskákra, és olyan készülékre is, amivel a vért fel lehet melegíteni, merthogy ugye hidegben kell tárolni, de beadni csak melegen lehetséges. „Nagy falat volt, de a támogatásoknak is hála, megvalósult, igazi mentéstörténeti mérföldkő ez” – teszi hozzá büszkén.  

Emellett mostanában jelent meg a HeliHelp! elnevezésű, okostelefonra letölthető, szakmai eljárásrendeket, és gyógyszerdózisokat tartalmazó applikáció, ami szakemberek számára nyújt segítséget.

A covid idején is fejlesztettek, méghozzá egy tűzoltóálarcra köthető, 3D-nyomtatott szűrőrendszert, amivel sokkal könnyebb volt a mentés.

„A helyszínen, roncsok közelében való munkavégzésre az FFP3-maszk nem igazán praktikus” – mutat rá. Már sok éve fejlesztik a betegdokumentációs rendszerüket is, a cél, hogy mindent rögzítsenek elektronikusan, ami aztán lehetővé teszi később, hogy szívütésről szívütésre tudják megvizsgálni, mi történt a mentés alatt a beteggel.

Egészségügyi szolgálati jogviszony: egyetlen kolléga sem távozott

Az egészségügyi szolgálati jogviszony a légimentőknél nem okozott változást, egyetlen kolléga sem ment el a szervezettől emiatt. Ellenkezőleg, hosszú azok várólistája, akik szívesen dolgoznának a légimentőknél, ők is folyamatosan járnak képzésre, hogy ha a helyzet úgy hozza, be lehessen vetni őket. 

A légimentők ügyvezetője tíz év múlva minimum nyolc olyan légimentőbázist szeretne, mint a budaörsi. A jelenlegi hét közül jelenleg csak három ilyen, a többi repülőtereken van elhelyezve, ami nem éppen a legjobb, messzebb vannak a bázistól a hangárokban elhelyezett helikopterek. Bázisfejlesztésre egyébként kapnak állami forrást, egy új bázis építése már meg is kezdődött, szeretnék, ha abból majd a nyolcadik, az észak-nyugat magyarországi is megvalósulhatna. 

Fotók: Ficsor Márton

Összesen 116 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés