Kézlevágás, kövezés, saría – mi vár a hátramaradókra Afganisztánban?

2021. szeptember 6. 7:04
Sayfo Omart, az Avicenna Közel-Kelet Kutatások Intézetének kutatóját kérdeztük arról, mire számíthatnak az afgánok a tálib megszállás után.

Veczán Zoltán írása a Mandiner hetilapban

 

Özönlenek a hírek Afganisztánból, miután a tálibok afféle blitzkrieggel bevették az ország döntő részét. Bár az első napokban azt mondták, nem fogják nagyon megnyirbálni például a nők jogait, és amnesztiát hirdettek a korábbi kormány­alkalmazottaknak – sőt hirdetésben kezdtek vadászpilótákat keresni a megszerzett nyugati fegyverarzenál használatához –, nem tagadták, hogy alapvetően a saría szerint fogják kormányozni az országot.

És ahogy kezd szilárdulni a hatalmuk, a helyzet napról napra, hétről hétre rosszabb. Érkeznek jelentések – feltehetőleg – viccei miatt kivégzett humoristáról, levágott kezű tolvajról, az Allahnak nem tetsző köztéri zene betiltásáról, és jött a felszólítás is a nőknek címezve, hogy ne nagyon mászkáljanak az utcán, mert még bajuk talál esni.

Sayfo Omar segítségével igyekeztünk feltérképezni, mi vár a hátramaradókra, a nyugatias értelemben vett szabadságot megszokó nőkre, akik csak folytatni szeretnék hétköznapi életüket. Arra is kíváncsiak voltunk, hogyan is működik a jogrend, miért milyen büntetés jár.

Afgán gyerekek Bámiján térségében. <br> Fotó: Shutterstock

A kutató felhívja a figyelmet, hogy a helyzet megértéséhez szükség van a kontextus ismeretére. Három fontos tényező van, amelynek metszéspontjában kialakult a tálibok korántsem gránitszilárdságú ideológiája: az Arab-félszigetről hozott, de az évszázadok során számos változáson átmenő iszlámértelmezés, a pastuk – a domináns afgán és pakisztáni törzs – kulturális gyökerei, valamint a helyi, belföldi és nemzetközi reálpolitika. Ez határozza meg a törvénykezést is.

A muszlim jogforrások – a Korán és a prófétai hadíszok – sokszor maguk is ellentmondásos szövegeket tartalmaznak, amelyeket analógiákon keresztül szokás értelmezni és az aktuális ügyekre alkalmazni, így aztán mindenre és annak ellenkezőjére is van utaló szöveg.

Sayfo Omar a tömegpusztító fegyverekkel példálózik: ezek bevetése kapcsán lehet azt mondani, a Korán azt írja, hogy aki ártatlanokat öl, az az egész világot öli meg, tehát nem szabad bevetni ilyen fegyvereket háborúban; de azt is lehet mondani, hogy Mohamed korában a katapult volt a tömegpusztító fegyver, és éppen azzal ostromolták ellenségeiket, tehát be lehet vetni. Egyszóval előbb jön a politika, és aztán a politikai döntés vallási legitimációja. Ez a kiindulópont lényegében minden muszlim állam esetében.

Az északkeleti Pandzssir tartomány. <br> Fotó: Shutterstock

Nincsenek kőbe vésett szabályok

Közép-Ázsiában – Pakisztánban és Afganisztánban is – a liberálisabb hanafita szunnita vallásjogi iskola uralkodik általában, ezzel megy szembe egyfajta reakciós „reformátorként” a tálibok neofundamentalista irányzata. Fundamentalista, mert a szent szövegek szó szerinti értelmezéséhez térnének vissza, viszont elsősorban a banalitások, a mindennapi viselkedés szintjén vannak szabályaik, és nincs átfogó világképük, a nagyobb döntések még inkább a reálpolitika szerint alakulnak – ezért az előtag.

A talibán gyökerei a deobandi mozgalomhoz nyúlnak vissza: egy olyan irányzathoz, amelynek radikalizálódását már születése körülményei is determinálták. India Uttar Pradesh államában hozták létre az 1860-as években, s követői hamar bekapcsolódtak a brit gyarmatosítás elleni mozgalomba. Egyik politikai ága, a Jamiat Ulema-e-Islam (JUI) 1945-ben, Pakisztán különválása előtt jött létre, és a későbbi évtizedekben a mindenkori pakisztáni vezetéssel együttműködve szerveződött. Az afgán–szovjet háború idején a JUI által alapított vallási iskolákban, medreszékben oktatták a menekült pastu gyerekeket Pakisztánban és Afganisztán egyes részein. Ők lettek a diákok, vagyis a tálibok.

Tálib küldöttség egy moszkvai tárgyaláson 2021. július 9-én <br> Fotó: Reuters / TASS / Sergei Savostyanov

Az itt jellemző maszkulin és lebutított iszlámértelmezés tovább maszkulinizálódott és tovább butult az oroszok elleni afganisztáni harcokban, s ez a folyamat teljesedett ki, amikor 1996 és 2001 között a tálibok átvették a hatalmat az országban. Saját gondolati tartalom híján nem véletlenül a szimbólumoknak rontottak neki először, s ez most is látható a női arcképes plakátok lefestése esetében.

Kőbe vésett dogmák persze már akkor sem voltak, mindent a körülmények határoztak meg. Eleinte keményen felléptek Allah nevében a kábítószer-termesztés ellen, aztán amikor az amerikaiak elkezdték kiszorítani őket, sokszor már a – kötelező – 2,5 százalékos muszlim alamizsnát is elfogadták ópiátokból származó bevételekből. „Ha pálinkafőzésből lenne jó jövedelmük, valószínűleg azt is megmagyaráznák valamilyen nyakatekert módon” – fogalmaz a kutató.

Minden helyben érvényes döntést az ottani hagyományok alapján hoznak meg a helyi vezetők és tanácsok”

S mivel nemcsak dogmák, hanem egységes tálib irányzat sincs, minden helyben érvényes döntést az ottani hagyományok alapján hoznak meg a helyi vezetők és tanácsok. Például azt is, hogy milyen szabályok vonatkoznak a kendőviselésre, elvégre valódi előírás nincs rá, általában a helyi törzsi hagyományok döntenek róla, hogy milyen legyen. A kendőnélküliség elképzelhetetlen, így a hidzsáb általános, a burka viszont nem jellemző mindenhol. A miniszoknyás kabuli nők sokat mutogatott hetvenes évekbeli fotója szemfényvesztés: még a fővárosban sem volt általános ez az öltözködés a tálib uralom előtt, nemhogy a vidéki területeken.

Törzsi tanácskozás az afganisztáni Gardezben. <br> Fotó: Shutterstock

Revans, példastatuálás, elrettentés

A közelmúltban előkerült kézcsonkolós videóról semmit nem tudunk. Kabul eddig sem volt biztonságos – ahogy Afganisztán többi része sem –, de most, hogy eltűnt a hadsereg, a tálibok pedig kevesen vannak, biztosan durva fosztogatási hullám söpör végig az országon. Ennek megfékezésére is nyúlhatnak az elrettentés eszközéhez a tálibok, akár egy egész rablóbanda minden tagjának a kezét is lecsapkodhatják, és bemutathatják a neten, mert a közösségi médiának ott is van hatása. De lehet a történtek mögött revans is, mert a talán lopáson kapott illető korábban kiszolgálta az odaejtőernyőztetett Amerika-barát kinevezettet.

Az ítélkezésnél ugyancsak a helyi megítélés számít, a viszonyok, a konszenzus, nem pedig a vallási dogmák. Nem nagyon léteznek minimális és maximális büntetési tételek. Amire a szent szövegekben található konkrét büntetési tétel, az például a lopás: egy csirke értékéig nincsen büntetés, azaz a megélhetési lopást eltűri a prófétai hagyomány, a fölötti érték esetében alkalmazható a Korán kézcsonkításra vonatkozó passzusa. „Vegyünk egy félig tanulatlan vallástudót egy tálibok uralta faluban. Egészen más körülményeket mérlegel és más ítéletet hoz, mint ha mondjuk a saját unokaöccse fölött kellene ítélkeznie, pláne ha még utálja is a vádlottat” – mutat rá a visszásságokra Sayfo Omar.

Az alkoholfogyasztás is ilyen: van prófétai hadísz arról, hogy az ivókat meg kell botozni, de hogy ez egy korty alkohol elfogyasztóját jelenti vagy a bajkeverő iszákost, nincs leszögezve. Az sem, hogy csak rá kell suhintani a hátára megszégyenítés céljából, vagy addig kell ütni, amíg el nem törik minden csontja. Szintén van szent szöveg a házasságtörésre és a házasság előtti tiltott kapcsolatra, amit paráználkodásnak írnak le. Itt megint sokféle mérlegelendő szempont van, mutat rá a szakértő: kik, miért és hogyan követik el. A házasságtörésért kövezés jár, a paráználkodásért vesszőzés – de a fogalom alatt érthetünk randevút is, nem csak ennél konkrétabb dolgokat.

Középkori, sivatagi térségből eredő vallásként az iszlám nem ír elő például börtönbüntetést, mert nem volt börtön – magyarázza Sayfo. A forrásszövegekben a hadifogságról vannak csak rendelkezések, de a sivatagban eleve biztonságosabb a fogvatartókkal maradni, mint megpróbálni megszökni.

Mosó nők Nechemben. <br> Fotó: Shutterstock

Középkori sivatagi normák

„Jó kérdés, hogy mi lesz a nőkkel” – fogalmaz a kutató. Ha abból indulunk ki, hogy Mohamed felesége, Áisa fogadta a próféta helyett az idegen követeket, akkor akár női politikusok is lehetnek, de lehetséges maszkulin, szélsőségesen korlátozó nézet is, mely szerint ki se léphetnek az utcára. 

A saría gumitörvényeket ad, amelyeket mindenki úgy hajlít, ahogy éppen az érdekei kívánják”

Problémát jelent, hogy minden tanúvallomáson alapul – például a nemi erőszak bizonyításához négy tanú szükséges –, és az elfogultsággal nem foglalkoznak. Ha egy nőt a bíró rokona erőszakol meg, esetleg visszalépnek a tanúk, így nemhogy nem ítélik el az elkövetőt, de a nőt vesszőzik meg paráználkodásért, mert csak az van bizonyítva az áldozat vallomása alapján, hogy házasságon kívül szexuális kapcsolata volt.

Mindezek azonban nem a saría előírásai, hanem a jog­értelmezés kérdései. A saría gumitörvényeket ad, amelyeket mindenki úgy hajlít, ahogy éppen az érdekei kívánják. „És éppen a kiszámíthatatlansága az ijesztő” – fogalmaz a szakértő.

 

Gender és saría
Az eddigi kormány centralizációt próbált ráerőltetni a mindig is széttagolt országra: a tartományokba Kabulból küldte a nem a helyiek által voksolással, hanem a központból pályázati úton megválasztott vezetőket és magas rangú alkalmazottakat. Nekik nem nagyon volt helyismeretük, pláne társadalmi beágyazottságuk, így a helyiek sokszor mint megszállókra tekintettek rájuk. Viszont Kabul eddigi urai tudták, milyen kulcsszavakat – nők jogai, emberi jogok, gender stb. – kell kommunikálni, ha jön egy nyugati hatalom képviselője. A kabuli egyetemen még gender szak is volt; el tudjuk képzelni, hogy egy itt végzett, nyugatos fiatalnak az értékrendje áll közelebb a vidéki pastuk valóságához, vagy a saría helyi változata. Mindenesetre most a tálibok is igyekeznek úgy viselkedni, hogy az ország bruttó hazai össztermékének 43 százalékát kitevő segélyek ne apadjanak el, és megpróbálják felmondani a hívószavakat: azt ígérik, a nők is dolgozhatnak, tanulhatnak, és így tovább – ahogy a reálpolitika megköveteli.

Nyitókép: Shutterstock

Összesen 96 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

mondjuk a tolvajok kezenek levagasaval konkretan semmi bajom se lenne

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés