A dezintegráció korszaka fenyeget Európában

2021. szeptember 2.
Erőszak vagy fenyegetés árán egyben tartani az európai integrációt nem demokratikus megoldás – mondja Rajko Knez, a Szlovén Köztársaság Alkotmánybíróságának elnöke. Mint fogalmaz, gyermekkorában olyan országban élt, amelyet erőszak tartott össze, és nem lett jó vége.

Sándor Lénárd interjúja a Mandiner hetilapban.

Az Európai Unió Bírósága nem egyszerű jogalkalmazó, évtizedek óta vezető szerepet játszik az EU-s jog fejlesztésében. Az uniós jog elsőbbségének elve is tőle származik. Hogyan értékeli az EUB szerepét az integrációban?
Úgy látom, az európai integráció nem tudott volna fejlődni az Európai Unió Bírósága e „találmányai” nélkül. Az európai egységesülés kezdetekor, az 1950-es években a hidegháború kibontakozásának voltunk tanúi. Az integrációs elképzelés, különösen annak gazdasági perspektívája segített megőrizni Európát, és úgy gondolom, erre továbbra is szükség van. 
A világon ugyanis nincs még egy olyan sokszínű kontinens, mint Európa, ahol ennyi nemzet, kultúra és nyelv él együtt. Eleven emlékeim vannak az 1980-as évekről, amikor még határok választottak el bennünket. Az EUB ezeken a doktrínákon keresztül segített megteremteni a virágzó gazdasági integráció és a belső piac előfeltételeit. Ám jóval összetettebb kérdések vetődnek fel, amikor ez a folyamat politikai integrációba torkollik. Az Egyesült Királyság esete figyelmeztető jele annak, milyen veszélyekkel is jár a gazdasági integráció meghaladása.

Mégpedig?
Az integrációs folyamat olyan szinthez érkezett, ahol a különbségek egyre jelentősebbek, az érdekek pedig egyre inkább széttartanak. A gazdasági integrációt olyan összetartó erők jellemezték, amelyek azonos víziók és érdekek mentén kohéziót kovácsoltak a tagállamok között, jelenleg azonban taszító hatású erők működnek. A dezintegráció korszakába léptünk. Az Európai Unió Bíróságának fontos szerepe lehetne abban, hogy a politikai érdekeken felül­emelkedve mutasson utat.

Ehhez képest az utóbbi évtizedben azt láthatjuk, hogy a tagállami alkotmánybíróságok vagy felsőbíróságok egyre gyakrabban vizsgálják felül az uniós jogot a nemzeti alkotmányok alapján…
A probléma az, hogy amikor az EUB egy tagállami bíróság kérelme alapján előzetes döntéshozatali eljárásban ítéletet hoz, akkor a legmagasabb nemzeti bírói fórum – az alkotmánybíróság vagy a legfelső bíróság – többé már nem tudja véleményét kifejteni, vagy akár csak kérdéseket feltenni az adott ügyben. Ez semmiképpen sem segíti elő az Európai Unió legitimációjának erősítését. Az Európai Unió Bírósága egészen a kezdetektől fogva szeretett „párbeszédet” folytatni a rendes bíróságokkal. Ez az előzetes döntéshozatali eljárás lényegéhez tartozik. Márpedig ha olyan fontos kérdés a tét, mint például a nemzeti identitás, akkor a legmagasabb nemzeti bírói fórumot is valahogyan be kell vonni a döntéshozatali eljárásba.

Nyitóképen: Rembrandt Harmenszoon van Rijn: Európa elrablása (1632). Forrás: Wikipédia

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés