Gábor György szerint műveletlenség nemzetinek nevezni az egyetemeket

„Gábor György vallástörténész szerint műveletlenség azt állítani, hogy „az egyetemek nemzeti intézmények, a nemzeti szuverenitás, öntudat, műveltség letéteményesei” – mint ahogy az Orbán Viktor miniszterelnök tette péntek reggeli rádióinterjújában. A professzor alapvetően két érvet használ állítása alátámasztására: (I) a tudomány eleve egyetemes, eredményei a világ minden pontján egyformák, nincsenek nemzeti karakterjegyei; (II) az egyetemek keletkezésükben és nevükben hordozzák az egyetemesség eszményét, s már a középkortól kezdve a partikularitás meghaladására jöttek létre. A vallástörténész emellett azt is sugallja, hogy a nemzeti keretek között értelmezett tudomány és egyetemi világ szükségképpen a színvonal romlásához vezet, mert ideológiai alapon válogat a tudományos eredmények között, és általában nem nyitott a világra. 

Mindenekelőtt hadd jegyezzem meg, ez napjainkban épp a progresszív oldalon figyelhető meg, amikor a természettudomány triviális megállapításait társadalmi konstrukciónak bélyegezve vetik el vagy írják felül. Erre azonban az interjú nem tér ki. Mint ahogy arra sem, hogy az egyetemek egyetemes jellege leginkább az emberi értelem által megismerhető világ egészére utal, mintsem valami kozmopolita utópiára.

Sajnos azonban úgy látom, hogy a Professzor Úr általánosságban is egy súlyos félrevezetés áldozata.

Itt van például egy idézet Charles William Eliottól, aki 1869 és 1909 között a Harvard elnöke volt (elnöke, mert alapítványi egyetem lévén a Harvard tényleges első emberének ez a titulusa):

»Ha amerikai egyetemet alapítanak, az nem lehet külföldi intézmények egyszerű másolata, hanem sokkal inkább egyfajta leképeződése az amerikai politikai és társadalmi berendezkedésnek, s kifejeződése a jól képzett társadalmi rétegek iránti igénynek. Az amerikai egyetem példa nélküli intézmény, s ekképpen egyedi is.«

De hogy ne csak a régmúltból idézzünk, Lawrence S. Bacow, a Harvard jelenlegi elnöke egy 2018-as beszédében az egyetem nemzetépítő szerepét méltatta. Kitért rá, hogy jelentős részben a Harvard képezte ki azok az embereket, akik sikeressé tették az USA-t, majd ekképpen folytatta:

»Nemzetünk történelmének legnehezebb időszakaiban vezetőink megértették, hogy nemzetünk erejét a polgárok jobb és széles körű képzésével növelhetik. A polgárháború közepette, Abraham Lincoln elnöksége alatt született meg a Morill Act, amely lehetővé tette állami földek eladásából származó források egyetemi célú felhasználását.«

Khm, nos, azért itt mégis csak arról van szó, hogy a világ egyik legjobb egyetemének vezetői az egyetem nemzeti karakterét méltatják.

Hogyan is lehet ez?”