Levelet írt Karácsonynak, kirakták a boltjából

2021. május 1. 12:00
A Budapest egyik ékkövének számító Vámház körúti Nagycsarnok kong az ürességtől, az árusok mégsem zárhatnak be, ha nem akarják, hogy ugorjon az a kevéske kedvezmény, amit a fővárosi üzemeltetésű cégtől kapnak. Tiltakozni kevesen mernek. Aki mégis, az láthatóan jó megütheti a bokáját: mint a két boltot üzemeltető Hankeszné Balás Brigitta, aki a milliós mínuszok miatt számos társa nevében is segítséget kért a fővárostól, érdemi párbeszéd helyett azonban csúnyán elbántak vele.

Hárommillión felül jár a mínuszokkal Hankeszné Balás Brigitta, akinek két boltja is van a Nagycsarnokban. Segítséget, vagy akár tájékoztatást, párbeszédet hiába várt a Fővárosi Önkormányzat Csarnok és Piac Igazgatóságától (röviden: Csapi), az érintett önkormányzati képviselőtől vagy akár a főpolgármestertől.

Ráadásul a Karácsony Gergelynek írt levele után két nappal szerződést bontottak vele, a felhalmozott tartozásai miatt. Olyan tartozások miatt, amelyek sok más üzletet is érintenek, de amelyek gazdái féltek felemelni szavukat azellen, ahogy a Csapi cserbenhagyta a vállalkozókat a pandémia idején, lehetetlen feltételekhez kötötte azt a kevés segítséget is, amit adott, figyelembe sem véve az egyes boltok eltérő lehetőségeit és a Vámház körúti Nagycsarnokot  (a köznyelvben csak Vásárcsarnok) normál esteben megtöltő turisták teljes hiányát.

Hankeszné története, amelyet lapunkkal megoszt, tehát bőven túlmutat az egyéni sérelmeken.

Teljes levertség az emeleten

Mielőtt vele találkoznánk, körbejárjuk a Vásárcsarnok épületét, amely szó szerint pang.

Minden második üzlet zárva a földszinten; az emeleten és az alagsorban még siralmasabb a helyzet.

Az emeleten kezdünk, ahol néhány, ételt kínáló egységnél még felfedezhetőek az emberi élet valamely nyomai, a különféle szuvenírárusok általában zsibongó sorain viszont éppen csak ördögszekeret nem fúj a szél.

Biztonságiőr-külsejű, nagydarab férfiak várják rendelésüket egy hagyományos kifőzde előtt, két tinédzser fülig érő maszkban ballag a lángososok előtt, mi is olyan pillantásokat kapunk, mintha diadalszekérrel vonulnánk fel egy zsákfaluban. Az atomvillanás utáni világ az ajándéktárgy-boltok sorain mutatkozik meg igazán.

Egy idősebb férfi dülöngélve sétál fel-alá, kásás hangon, kérdéseinkre lakonikusan válaszol.

 – Mindig ilyen a forgalom mostanában?

Széles, sokatmondó mozdulattal körbemutat az üres folyosón.

 – Megéri egyáltalán így nyitva lenni?

 – Nem.

Aztán tovább járkál lassú léptekkel, kicsit fütyörészik, szürreális látvány a szürke, lehúzott rolók és poros, sötét kirakatüvegek között. Hasonló válaszokat adnak társai is – egy táskaárus hölgy csak alkalmazottként meséli, a csúcsnap, ha egy, azaz egy darab táskát eladnak; a határnyitásban reménykednek, csak úgy, mint a különféle kreatív Budapest-témájú pólókat áruló kollégái. „Ötven százalék, ennyit azért elengedtek a bérleti díjból, de majd meglátjuk, mi lesz májustól.

Pangó emelet (a szerző felvétele)

Sokan bezártak, nem tudni, túlélik-e a tavaszt” – körülbelül így foglalható össze az emelet hangja.

Az alagsorban, ahol a „Hungarikum utca” található, klasszikus turistacsalogató, nagy márkanevekkel – tokaji bor, Unicum, vecsési savanyúság, miegymás –, a szint négy látogatójából kettőt stábunk jelent, a savanyúságosok fele zárva, a halasnál vevők híján egymást ugratják az árusok, a savanyúságosokból kettő van nyitva, a háztartási cikkeket árusítók szintén egymással társalognak. „Csak, aki célirányosan jön vásárolni, azzal számolunk. Aki ismeri a boltot. Más nem nagyon jön. Nem tudjuk, meddig bírjuk” – mondják, majd tereferélnek tovább.

Az elvileg legforgalmasabb földszinten is csak lézengenek a vásárlók, a légyzúgást csak az itt-ott bekapcsolt hűtők miatt nem lehetne meghallani, ötből három bolt itt is zárva. Az újságárusnál kuriózum – sor! – alakul ki egy pillanatra, de olyan csak ez, mint sivatagban egy pohár kiöntött víz. Ő egyébként nem panaszkodik, azon kevesek közé tartozik, akiktől értelemszerűen nem a külföldi turisták szoktak vásárolni, így nem érintette olyan mélyen az ő totális hiányuk, mint a csarnok csaknem kétszáz üzletének egy jókora részét.

A forgalom kilenctizede oda

Közben befut Hankeszné is, energikus, negyvenes nő. Kezében levélmásolatok, iratok, ő, és egy neve elhallgatását kérő, de több évtizedes Vásárcsarnok-beli kötődéssel bíró, jókora delikáteszegységet üzemeltető kollégája vázolják nagyobb vonalakban a helyzetet.

„Az 50 százalékos forgalomvisszaesés, ami Budapestet jellemzi, a Csarnokban, ami top tízes turisztikai célpont, a külföldi turisták távolmaradásával legalább 90 százalékot jelent” – kezdi Hankeszné. A belváros november óta lényegében halott, ha csak a csarnok élelmiszert árusító üzleteit nézzük, látható, hogy nincs étterem, aki rendelne, nincs airbnb, nincsenek szállodák, se üzleti célból utazók se turisták, az irodák sem működnek, hiszen home office van – sorolja, hozzátéve, marad 10 százalék helyi, főleg nyugdíjas réteg, akik a „szegénysoron” vásárolnak zöldséget, pékárut, de délre ők is eltűnnek, kiürül a hely.

A probléma másik fele a Vásárcsarnokra jellemző strukturális gond: „Kézműves csoki, paprika, egyebek, főleg turisták veszik, oké,

az ember átállna másra, mondjuk tisztítószerekre, de nem lehet, mert a csarnok belső szabályzata szerint nem lehet csak úgy profilt váltani.”

Ez nem csak azért gond, mert így esély sincsen új rétegeket megcélozni a turisták helyett az élelmesebb, alkalmazkodóképesebb vállalkozóknak, hanem azért is, mert a fővárosi tulajdonó Csapi által bebetonozott TEÁOR-számok miatt a hivatalosan nem turisztikához kapcsolódó tevékenységet végző, de valójában ezer szállal a turistáktól függő üzletek még az állami segítségből sem részesülhetnek, jelesül a sokaknak mentőövet jelentő Kamatmentes Újraindítási Gyorskölcsönből.

Elvben a Vásárcsarnok hozott segítő intézkedést, például elengedte a bérleti díjak ötven százalékát – de ez csak papíron valósult meg, vallja Hankeszné és kollégája. Ugyanis trükkösen az előkészítőhelyiséget, ami elválaszthatatlan az üzlettől, raktárnak minősítették, így arra a részre nem vonatkozik a kedvezmény, az 50 százalékos támogatás pedig így máris lecsökken 25-re vagy még kevesebbre. Üzlete válogatja.

A segítséget ráadásul úgy kapták, hogy a pandémia tavalyi kezdetekor az egész Vásárcsarnokot lezárták néhány élelmiszerbolton kívül,

tehát hónapokig úgy fizettek bérleti díjat a kereskedők, hogy bevételt egyáltalán nem tudtak termelni.

Szerencsétlen módon Hankeszné ezt megelőzően nyitotta meg második kis üzletét a Vásárcsarnokban, egészen pontosan két héttel azelőtt, hogy beütött volna a tavaly márciusi krach. Ezt a veszteséget, mint mondja, még lenyelte, addig kialakította, kicsinosította az új üzletet. Júniusban pedig, amikor egyes országokból már szabad volt beutazni, meg is nyitott. Az örömnek hamar vége szakadt a második hullámmal, közben a Csapi úgy módosította a kedvezményes bérleti díjakat, hogy a boltnak, ahol igénybe vették, kötelező volt nyitva tartania. Ez betette a kaput Hankesznének, aki alkalmazott bérét nem tudta kitermelni a nulla forgalomból, de a fele bérleti díjat sem, így tartozásai elkezdtek halmozódni.

Ekkor kezdte meg kétségbeesett levélhadjáratát először a Csapi felé – igen ám, de az ominózus vállalatot is elérte a nagy budapesti tisztogatási hullám, a húsz éve ott dolgozó vezetőséget lecserélték, önkormányzati rendelettel a Csapi helyett cégbe szervezték a fővárosi piacokat, a számlákon azonban állításuk szerint még mindig a Csapi szerepel. Hankeszné kollégája ironikusan fel is vetette: ez esetben adócsaló ő is, meg a csarnok is, amikor bérleti díjat szed már nem létező számlaadó nevében.

Csak villantani jó, segíteni nem

A Csapi részéről sem Hankeszné, sem kollégája nem kaptak választ – mindketten számos más, nehéz helyzetbe került csarnokos kolléga nevében is írtak, tucatnyi aláírással alátámasztva leveleiket. Hankeszné kért bérleti díj-mérséklést, tekintettel arra, hogy az emeleti éttermeket üzemeltetőknek és szuvenírárusoknak 70-90 százalék körüli engedményt is sikerült elérniük.

Mindig megkaptuk, hogy de hát mi nem turizmussal foglalkozunk. Na most a kaviárt, a libamájat ki fogja megvenni? A kisnyugdíjas szegény, örül, ha a karalábét meg tudja venni. – dohog Hankeszné kollégája – Azt mondják, a többi piac is nyakig benne van a kulimászban, hát nézze meg a Fehérvári útit, tömve van emberekkel. Miért? Mert oda nem a turisták járnak. Azt mondják, nekik se segítettek többet, egy kalap alá vesznek velük. De ha jön egy delegáció, hova viszik, a Fehérvári útra, vagy ide?” – csattan fel.

Hozzátteszi: tizenkilenc vendégkönyv van teleírva a Vásárcsarnokban, olyan nevekkel, mint Margaret Thatcher vagy Diana hercegnő. Itt kell ülnie egész nap úgy, hogy van, hogy

950 forintnyi árut tud csak eladni, profilt váltani, bezárni nem engedik.

Sőt, ha valaki előbb zárná be a boltját, mint az előírt nyitvatartási idő, azt is figyelik és szankcionálják.

A leveleknek sok foganatja nem lett: a Csapi részéről nem érkezett érdemi válasz, illetve, ami külön ízt ad a dolognak, Hankeszné kolléganőjének tértivevényesen küldött levele, amelyben sokadszor kért személyes meghallgatást, bontatlanul jött vissza, az átvétel megtagadását jelző szöveggel, azonban mégis kapott választ az elvileg fel sem bontott levélre azzal, hogy a járványhelyzetre való tekintettel a Csapi részéről nem tudnak személyesen senkit sem fogadni. Ahogy a fővárosi önkormányzattól sem kaptak sosem érdemi választ.

„Egy boltot nem tudnának ezek elvezetni, nemhogy egy fővárost”

– teszik hozzá keserűen.

Teljes cserbenhagyás

Kérdésünkre, mikor látták utoljára az ügyben illetékeseket személyesen, a két asszony keserű mosollyal összenéz, majd mondják: a vezetőségcsere óta ide se dugta senki az orrát, sem az új, megbízott gazdasági igazhatóhelyettes, aki jelenleg viszi ezeket az ügyeket, a helypénzszedő felügyelőkkel, akik értelemszerűen nem tudtak a helyzetre mit mondani. Hamar választ kapunk arra a kérdésre is, ha ilyen kétségbeejtő az általános helyzet, miért nem lázad fel mind a csaknem kétszáz üzlet: elbeszélésükből felsejlik a taktika, hogy

a magányos elégedetleneket félreállítják, csak egyes erőszakosabb csoportoknak sikerül olykor engedményeket kicsikarniuk,

a legutóbbi 50 százalékos bérletidíj-kedvezményt például a médiával való fenyegetéssel sikerült kizsarolni. De átfogó rendezésre, méltányosságra nem hajlandóak. Hankeszné, mivel fizetni nem tudott, tovább halmozta tartozásait.


Hankeszné boltja (a szerző felvétele)

Nem éri meg tiltakozni

„Tudjuk jól, hogy a többi csarnok sokszor simán veszteséges, a Vásárcsarnok pénzéből tartják fenn; hát most itt lenne az ideje, hogy a vásárcsarnok árusait segítség egy kicsit” – vallja Hankeszné. Az ő leveleire sem érkezett érdemi válasz egyébként a Csapi részéről, ellenben a Karácsony Gergelynek írt levelére válaszul nem csak egy ötsoros semmitmondó levelet kapott, hanem egyből egy levelet nyolc napon belül fizesse be minden tartozását, különben szerződést bontanak vele és kirakják az új boltjából, amit tetemes összegekből alakított ki, és még bejáratni sem volt lehetősége.

A nyolc napot megvárták, aztán jött a levél: mivel nem fizettem, kalap-kabát” – meséli, kollégája pedig hozzáteszi:

látod, te pattogtál, és most megkaptad. De hányan vannak még ilyen helyzetben, akik nem merik kinyitni a szájukat sem!

Hankeszné másik boltját is kénytelen lesz feladni. A csarnok szabályzata szerint van, aki főbérlőként visz egy-egy üzletet – például Csárdi Antal LMP-s képviselő is így tesz – amit kiad bérbe másoknak, akik üzemeltetik. Hankeszné új boltja ilyen, ő a fő- és albérlő is; a másik boltjában azonban csak albérlő, és ki tudja, milyen nyomás éri majd a főbérlőt, hogy ne hosszabbítson vele szerződést; de még ha a főbérlő hajlandó lenne is erre, a csarnok a hatályos működési szabályzata szerint ezt megvétózhatja.

Ezért a vállalkozó előremenekülve maga mondta fel a bérletét május elejével a másik boltnak is. Ugyanakkor, teszi hozzá, már csak a többiek miatt sem szeretné ennyiben hagyni, ha már őt „kicsinálták”: hétfő délre sajtótájékoztatót hirdetett boltja elé az üzlet átadásával kapcsolatban.

Mi mindenesetre levelet írtunk a főpolgármesternek és a Csapinak is, amelyben afelől érdeklődtünk, igaz-e, hogy bizonyos árusító helyekkel szemben szelektív szigort alkalmaznak, milyen módon próbálják megoldani az ellehetetlenülő vállalkozások kimentését, mennyiben tartják valós segítségnek a forgalom nélkül, de nyitva tartáshoz kötött bérletidíj-kedvezményt, illetve mi alapján dől el, kikkel hajlandóak szóba állni egyáltalán, és kikkel nem.

Amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.

Összesen 159 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

De hiszen... ők a Nagybetűs Demokraták... a Tiszták... a Mások... a Párbeszéd...

A szerződésbontás és a Karácsony levél között kevés összefüggést látok. Időszűke miatt is valószínűtlen.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés