Egy eretnek após, aki ellen még a veje is keresztes hadjáratot vezetett – 550 éve hunyt el Podjebrád György

2021. április 10. 10:00
A nemesből kormányzóvá majd királlyá lett cseh, aki meglebegtette az oszmánok elleni keresztény összefogást, és egy szupranacionális szövetség létrehozását is, de mégis saját lányának férje fordult ellene élete alkonyán.

Podjebrád György 1420-ban látta meg a napvilágot. Fiatalkorában még kevesen gondolták volna, hogy egyszer ő lesz Csehország első embere. György ugyanis – bár ősi cseh nemesi családból származott, s így eredendően katolikus neveltetésben részesült – tizennyolc évesen, miután Luxemburgi Zsigmondot Habsburg Albert váltotta a trónon, csatlakozott a huszitákhoz. Márpedig ellenük uralkodása jelentős részében küzdött az uralkodó. Podjebrád és a husziták a lengyel származású Kázmért látták volna szívesen a Cseh Királyság élén.

Ám ez utóbbi terv korántsem volt túl sikeresnek tekinthető, hiszen Albert Magyarországon is uralkodó fia, „Utószülött” László lett a király 1440-ben. A kiskorú uralkodó regnálása alatt eközben Podjebrád fokozatosan menetelt felfelé a ranglétrán, így először kapitány lett, majd 1444-ben a huszita párt vezetését is átvette. Az eretneknek nyilvánított mozgalom élén Podjebrád sorra halmozta a sikereket, így 1448-ben Prágából kiszorították a katolikus arisztokráciát és hivatalnokokat, és ők maguk vették át a vezetést.

Podjebrád az elkövetkező években egyre terjesztette ki a hatalmát, míg 1552-re elfogadták az országban kormányzónak. Trónra kerülését a véletlen is jelentősen megkönnyítette, ugyanis 1457-ben V. László magyar király miután elfogatta és kivégeztette Hunyadi Lászlót, Prágába indult, ahol azonban váratlanul meghalt.

Podjebrádot így 1458. március 2-án megválasztották cseh királynak,

a koronázásnak azonban ára volt. A katolikus püspökök nem voltak hajlandóak megkoronázni addig a huszita Györgyöt, ameddig nem tér át, és esküt nem tesz, hogy Csehországot is visszavezeti a római katolikus hitre. Podjebrád – akárcsak egy évszázaddal később a francia IV. Henrik – úgy döntött, hogy országa fővárosa, jelen esetben Prága, „megér egy misét”.

Harc a huszitákkal. Fotó: Wikipédia

Kapcsolat a Hunyadi családdal

Miután V. László magával vitte Prágába fogolynak Hunyadi László öccsét, Hunyadi Mátyást, majd meghalt, szerteágazó tárgyalássorozat indult meg a magyar trón ügyében is. Az egyik potenciális jelölt ugyebár éppen Mátyás volt, Vitéz János esztergomi érsek pedig az akkor még kormányzó Podjebráddal egyezett meg, hogy Katalin nevű lányát Mátyás feleségül veszi. Az apósjelölt ezután a magyar főurak megpuhításához látott hozzá. Közben Szilágyi Mihály magyarországi kormányzó és Mátyás anyja, Erzsébet a Garaiakkal kötött paktumot. Megállapodásuk lényege az volt, hogy hazahozzák Mátyást, és királlyá választják. Ennek fejében pedig az új uralkodó nem áll bosszút bátyja halála miatt az egyébként érintett Garai-családon.

Mátyás tehát abban a szerencsés helyzetben volt, hogy két menyasszonyjelöltje és sok támogatója volt már hazatérése előtt. Az 1458 januárjában, apósa királlyá választása előtt néhány hónappal tartott királyválasztó országgyűlésen tehát jelentős előnnyel indult, de Szilágyi Mihály semmit sem óhajtott a véletlenre bízni. Tizenötezer fegyveressel érkezett a rákosi gyűlésre, és ez végül is kellő hatást gyakorolt a vonakodó főurakra.

1458. január 24-én így királlyá választották a még mindig Prágában tartózkodó Hunyadi Mátyást.

Ő is, akárcsak Podjebrád György, „nemzeti királynak” számított. Azaz minden hatalmuk és tekintélyük ellenére felmenőik között nem volt uralkodóházból származó személy, a nemzetközi politikában feltörekvő, alacsony származású személyek voltak.

Podjebrád koronázása után helyreállította a belső békét és csaknem a teljes országra sikerült hatalmát kiterjesztenie, pedig még vejénél, Mátyásnál is nehezebb helyzetben volt. Ennek kapcsán térjünk vissza György fiatalkori szövetségeseire!

Csehországban a 15. század elején terjedtek el Husz János prágai reformer tanításai. Később, a szónok 1415-ös eretneknek nyilvánítása, és máglyahalálra küldése után követői, a husziták két fő csoportra oszlottak: a radikális táboritákra és a mérsékeltebb kelyhesekre. Podjebrád az utóbbi irányvonalat követte. Bár hittételeiket a pápaság 1433-ban a bázeli zsinaton hivatalosan elfogadta, a legtöbb európai hatalom, és különösen Róma számára valójában továbbra is eretneknek számítottak. Podjebrád koronázása után is vonakodott az egyháznak tett ígéretét beteljesíteni, így a kapcsolata nagyon megromlott II. Piusszal és csak III. Frigyes német-római császár közbenjárása mentette meg még ekkor a kiátkozástól.

Hunyadi Mátyás. Fotó: Wikipédia

Podjebrád szupranacionális szövetségének terve

A korszak európai közvéleményét – a különböző eretnekségek elleni harcok mellett – a törökök európai előrenyomulása is rendkívüli izgalomban tartotta. Podjebrád György 1464-es terve ezeket a vallásos köntösbe öltöztetett politikai szólamokat próbálta valós összefogássá kovácsolni, nem minden hátsó szándék nélkül. Nagyszabású külpolitikai akcióba kezdett: a töröktől való általános európai félelmet kihasználva széleskörű, pogányok elleni szövetségi tervezettel ostromolta az európai udvarokat.

A mű egy olyan szövetségi rendszert vázolt fel, amely

sokban hasonlít a későbbi Népszövetség, vagy akár a mai ENSZ szervezeti-működési elveihez.

Podjebrád elsődleges célja a béke megteremtése volt Európában. Ezt a következő, némileg ismerős koncepcióval kívánta elérni: az európai kontinens királyságainak követek útján közös, állandó gyűléseket kellene tartaniuk, ötévente váltakozó helyszíneken, ez a tanács pedig egy általános, monarchiák feletti bíróságot is létrehozna, amely a vitás kérdésekben döntene. Háborús konfliktus esetén a felek először követeik útján próbálnák meg békésen rendezni viszonyukat, ennek meghiúsulásakor viszont a szövetség valamennyi tagjának az agresszor ellen kell fellépnie.

A Podjebrád-féle tervezet nem vált valósággá, elvei közül azonban némelyek visszaköszönnek a mai uniós intézményrendszereket vizsgálva. Nem csoda, hogy amikor a rendszerváltozás után, a közép-európai térségben minden ország igyekezett történeti előzményekkel is alátámasztani saját uniós csatlakozási igényét, az addigra már szinte elfeledett elképzelés újra előtérbe került.

Podjebrád György. Fotó: Wikipédia

Keresztesek hadai az após ellen

1464-ben meghalt Piusz pápa, és utódja már jóval keményebb retorikát folytatott Podjebráddal szemben. Másrészt a magyar trón felől is egyre nagyobb figyelem irányult Prága felé. Mátyás király ekkoriban már a német-római császári cím elnyerését tűzte ki célul, ehhez pedig jól jött volna neki a cseh korona, amely egyúttal választófejedelmi címet is jelentett volna. Természetesen a területszerzés is fontos szempont volt számára.

A beavatkozásra éppen az új katolikus egyházfő, II. Pál adta a lehetőséget, amikor 1466-ban eretnekké nyilvánította Podjebrád György cseh királyt. A cseh katolikus ellenzék kapott az alkalmon, és több uralkodónak is felajánlotta a koronát. Brandenburgi Frigyes és IV. Kázmér lengyel király visszautasították, Mátyás viszont egyenesen keresztes hadjáratot indított volt apósa ellen.

Podjebrád György letekint Hunyadi Mátyás hadaira. Fotó: Wikipédia

A magyar uralkodó 1468-ban 20 ezer fős sereggel betört a cseh területekre, és a következő évben elfoglalta Morvaország és Szilézia jelentős részét. Bár a katolikus rendek megválasztották királyuknak, Csehországot nem tudta elfoglalni Podjebrád Györgytől.

A helyzet 1471-ben változott, amikor 50 évesen Podjebrád György a Mátyással való egyezkedés közben, váratlanul meghalt.

Összesen 17 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés