Az elhallgatott gyilkosság: 70 éve ölte meg a férje Bajor Gizit

2021. február 12. 11:19
Írta: Sal Endre
Napra pontosan 70 éve, 1951. február 12-én ölte meg a férje halálos morfiuminjekcióval az ünnepelt színésznőt, Bajor Gizit. A gyilkosságot eltussolta a Rákosi-rendszer, mint ahogy kilenc hónappal később Somlay Artúr öngyilkosságát is.

1951. február 13-án, aki megvette a Szabad Népet, a Magyar Dolgozók Pártjának Központi Lapját, a szokásos párthírek mellett az 5. oldal tetején meglepődve olvasta a „Meghalt Bajor Gizi” című cikket. Meglepődve, hiszen senki nem tudott arról, hogy a színésznő gyógyíthatatlan betegségben szenvedett. Márpedig a Szabad Nép, a többi újsággal együtt ezt jelölte meg a halál okaként.

A Rákosi-rendszerbe, ahol mindenki százhúsz százalékot teljesített, nem fért bele az a cím, hogy „A férje ölte meg morfiummal Bajor Gizit.”

Bajor Gizi halálhíre a Szabad Népben. Fotó: Arcanum/Szabad Nép

Pedig ez történt.

Amúgy kevesen múlt, hogy Bajor Gizi egyáltalán megszületett.

A nagypapája ugyanis az 1848-as forradalom idején Bem József vezérkari főnöke volt, a levert szabadságharc után pedig emigrációba kényszerült. Végül fia született, aki egy olasz származású lányt vett feleségül, a házasságból pedig napvilágot látott a kis Gizi, még 1893-ban. Nem volt egy babaarcú szépség, az édesanyja karakteres vonásait örökölte, ám színésznőként csodát művelt, nem véletlen, hogy rajongtak érte a férfiak. Az első vőlegénye, Szankonczy Károly újságíró volt, aki később elesett a fronton az I. világháborúban, aztán egy jogász, Vajda Ödön felesége lett, később pedig egy bankigazgató, Paupera Ferenc lett a férje. Ezt a kapcsolatot aztán a világválság tette tönkre, a bank összeomlott, s ezzel együtt Bajor Gizi házassága is.

A sors aztán egy makacs fülfájás képében Bajor Gizi életébe sodorta Germán Tibor fül-orr-gégészt. Az orvos pillanatok alatt beleszeretett a színésznőbe és végül 1933-ban házasodtak össze. Bajor Gizi ekkor már az ország egyik közkedvelt művésze volt, annak ellenére is, hogy a tehetségéhez képest kevés filmben szerepelt. Oda ugyanis a hangosfilm hajnalán pont a babarcú szépségeket keresték. Bajor Gizi pedig nem illett ebbe a sorba, ráadásul a bulvárlapoknak sem adott muníciót, hiszen kerülte a partikat, s az öltözködése sem volt kirívó. Meg is jegyezte egyszer egy újságírónak, aki a divatról kérdezte, hogy: „beljebb nem látnak?”

Bajor Gizi (balra) a villája kertjében, Elsa Merlini olasz színésznővel 1940-ben. Fotó: Fortepan

Germán Tiborral egy elegáns villában éltek, a II. világháború alatt pedig zsidó származású embereket bújtattak, például Bajor Gizi első férjét, Vajda Ödönt is. A II. világháború után aztán valami történt. Germán Tibor ugyanis Bajor Gizi vissza-visszatérő fülfájása alapján téves diagnózist állított fel.

Meggyőződésévé vált ugyanis, hogy egy komolyabb, akár halálos betegség állhat a háttérben,

nem egyszer az agydaganatot emlegette .Reggelente B-vitamin injekciókat adott neki, ám hiába múlt el a fülfájás, Germán nem nyugodott meg. Sajnos csak később, a tragédia után derült ki, hogy pont ő volt súlyos beteg, előrehaladott agykéregsorvadásban szenvedett, amely beszámíthatatlanná tette.

Napra pontosan 70 évvel ezelőtt, 1951. február 12-én aztán bekövetkezett a dráma. Germán előre eldöntötte, hogy aznap reggel a szokásos vitamininjekció helyett töménytelen mennyiségű morfiumot fecskendez a felesége szervezetébe. Bajor Gizi hamarosan meghalt, ezt látván pedig Germán magába döfött egy másik fecskendőt. Ő nem halt meg azonnal, kora este egy pesti kórházban állt be a klinikai halál.

A már nem beszámítható férfi az agydaganat okozta szenvedésektől akarta megkímélni a feleségét, ezért vetett véget az életnek. Bajor Gizinek pedig semmi baja nem volt. Csak utólag nyert más értelmet Germán egy megjegyzése, amit korábban ejtett el egy társaságban. Ott azt mondta, a felesége elhúzódó betegsége miatt a legjobb lenne egy közös öngyilkosság. Bajor Gizi tréfának tartotta a megjegyzést, és nevetve a következőt válaszolta: „Tévedsz, papi! Nem leszünk öngyilkosok!”

A nyilvánvaló gyilkosságot aztán a Rákosi-rendszer elhallgatta.

A halálhírként a hosszan tartó betegséget jelölték meg, és dísztemetést rendeztek az 57 éves korában megölt színésznőnek. A Nemzeti Színházban ravatalozták fel a testét, ahol sokezres tömeg búcsúzott tőle. A gyászszertartás a Farkasréti temetőben volt, ahol többek mellett Major Tamás, a Nemzeti Színház mindenható ura is beszédet mondott.

„Még két hete is, súlyos betegsége ellenére fellépett a színházunkban” – mondta Major, aki valószínűleg be volt avatva a színjátékba.

Somlay Artúr a Zárt tárgyalás című filmben, 1940-ben. Fotó: Wikipedia.org

Szintén szólásra emelkedett Somlay Artúr, a kor másik ünnepelt színésze is. Ki gondolta volna ekkor, hogy kilenc hónappal később az ő öngyilkosságából rendez „színházat” a rendszer… Pedig ez történt. 68 éves korában bekövetkezett halálakor ugyanis

a lapok ismét a hosszan tartó betegség formulát használták, miközben nagyon jól tudták, hogy Somlay az öngyilkosságba menekült.

Mikor a halála után a Nemzeti Színház aulájában felravatalozták, a koporsó egyik oldalán ott állt órák hosszat Gobbi Hilda is, Somlay jó barátja. Csak állt, és hallgatta a gyászbeszédeket, amelyekbe a szocialista rendszer élharcosától búcsúztak, aki váratlanul meghalt, miközben ő nagyon jól tudta, hogy mi történt napokkal korábban. Becsületére legyen mondva, évtizedekkel később, az önéletrajzi könyvében meg is írta.

Ezek szerint a legendás színészt mélyütésként érte, hogy Révai József, a Rákosi-rendszer ideológusa sokadik alkalommal sem fogadta, ráadásul elutasították a kérvényt, amelyben elszegényedett vagy korábban kitelepített színészeken próbált segíteni. Az elkeseredett Somlay Artúr a színházi előadás után a Corvin Áruház éttermébe ment és számtalan konyakot rendelt. Aztán hazabotorkált, ahol tovább folytatta az ivást, majd temérdek altatót vett be. Másnap, mikor rátaláltak, az egyik kezében a Szabad Nép című újság volt, ez volt a már említett Révai-féle kulturális ideológia fő bástyája.

Az ő testét is felravatalozták, a ravatalnál pedig Jánosi Ferenc, a népművelési miniszter első helyettese kijelentette: „Megrendülve állunk itt a nagy békeharcos Somlay Artúr koporsójánál.” A lapok azt is megírták: „elöl, középen, Révai József népművelési miniszter koszorújának selyme vöröslik.”

A kör bezárult…

Összesen 90 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ahol zsarnokság van, ott zsarnokság van...

Szállóigénél nem kell.
Vagy erre gondolsz: Ne ölj! (Isten)

Feltételez/t/em, hogy mindenki ismeri ezt a halhatatlan remekművet!

Azért azt se feledjük, hogy a hazug Szabad Nép később Népszabadság néven folytatta a hazudozást. Hála Istennek, delete.
Meg kell nézni, hogy kik nyavajognak a megszűnése miatt.
(Amúgy időnként rámegyek a Nol honlapra. 2016. október 7. Az utolsó lapszám. 1956. október 6-án került sor a Rajk temetésére, tehát az utolsó lapszám előtt 50 évvel és egy nappal.
Ekkor, 50 éve jelent meg Soha többé címmel a Rajk nekrológ. Idézet:
"Ez egyúttal választ ad arra a mindnyájunkat gyötrő kérdésre: Mit kell tennünk, hogy soha többé, soha-soha többé ne lehessen lábbal tiporni törvényeinket, szocialista igazságérzetünket és humanizmusunkat?"
Na, nem egész két év múlva már Nagy Imrét és társait akasztották.)

Na, egyetértek: Népszabadság, Szabad Nép, soha többé!

Sok szállóigének volt szövegkörnyezet az eredete. De ez csak analfabéták becsapására szolgált. Ha érted.

"A legtöbb jogrendszerben nincs kifejezetten erre vonatkozó intézkedés, jogszabály, ezért az eutanáziát vagy öngyilkosságnak, vagy gyilkosságnak tekintik – ha mások követik el." (Wiki)

„A kommunista társadalmak tanulmányozása közben arra a következtetésre jutottam, hogy a kommunista propaganda célja nem a rábeszélés és a meggyőzés volt, még a tájékoztatás sem, hanem a megalázás; és így minél kevésbé felelt meg a valóságnak amit mondtak, annál jobb.

Amikor az emberek arra vannak kényszerítve, hogy csendben tűrjék a legnyilvánvalóbb hazugságokat, vagy ami még rosszabb, ismételjék maguk is azokat, akkor végleg elveszítik minden érzéküket a becsületességhez. A nyilvánvaló hazugságok elfogadása nem más - kicsiben legalább is – mint saját magunk gonosszá válása. Az ember képessége, hogy bárminek is ellenálljon ezáltal gyengül, sőt megsemmisül. Egy erejüktől megfosztott hazugok társadalmát könnyű ellenőrzés alatt tartani.” (Úgy gondolom, hogy ha megvizsgáljuk a politikai korrektséget, annak ugyanez a hatása és ezt így is szándékolják.)

Theodore Dalrymple interjúban, amit Jamie Glazovnak adott. Frontpage Magazine, 2005. augusztus 31.

A pol. kor. nem a vadkapitalizmusban keletkezett, hanem a konszolidáltban.

A pol. kor.-nak nincs köze a kölcsönös tisztelethez. A valóság eltagadásához van, ami pont ellenkezője a másik tiszteletének.

Mióta része a jóizlés a pol. kor.-nak?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés