Hősök vagy áldozatok?

2021. február 16. 8:53

Karsai László
Magyar Nemzet
Mohóságában a németekhez csatlakozó Magyarország nem akart lemaradni a szlovákok, a románok mögött.

„Moys Zoltán (Magyar Nemzet, 2021. február 11.) szerint »76 esztendeje, hogy fővárosunk elesett«. Fogalmazzunk, ha kérhetem, kicsit pontosabban: 76 esztendeje, hogy végre megszabadultunk a náci megszállóktól, a nyilas tömeggyilkosok bandáitól, véget ért fővárosunk szörnyű ostroma. Moys a »Várba szorult védőkről« próbál értekezni, elhallgatva, hogy Hitler értelmetlen, tömeggyilkos parancsainak egyike volt az, amellyel megtiltotta Budapest harc nélkül való feladását. Fővárosunk nem juthatott Párizs vagy Róma sorsára, amelyeket a Führer »nyílt városoknak« nyilvánított, és ezekből harc nélkül kivonultak a Wehrmacht egységei. Amikor még nem zárult össze az ostromgyűrű Budapest körül, tehát 1944 december első heteiben, szervezetten vissza tudtak volna vonulni Nyugat felé a Waffen-SS, a Wehrmacht és a magyar honvédség egységei, követve Szálasi Ferencet és nyilaskeresztes kormánya tagjait, valamint minden rendű és rangú felső és közepes nyilas vezetőt, akik még családtagjaikkal együtt idejekorán elmenekültek.

Moys téved, nem gyakorol senki sem kegyet, amikor az értelmetlenül, céltalanul és eredménytelenül vágóhídra hajtott áldozatokról megemlékezik. Ha már »gyengén meghátrálókról, gyáván dezertálókról és az ellenséghez átálló hazaárulókról« elménckedik, akkor jó lett volna, ha nevesíti is őket. Kezdhette volna a sort mondjuk a »hazaáruló, zsidóbérenc Horthy Miklós kormányzóval« – ahogy 1944. október 15. után a nyilasok a különbékével próbálkozó államfőt nevezték. Hazaáruló volt a nyilasok ellen forduló Bajcsy-Zsilinszky Endre képviselő, Kiss János altábornagy és ­Tartsay Vilmos vezérkari százados, akiket a nyilasok vérbírósága ítélt halálra és Sopronkőhidán kivégeztek?

Moys téved, a Don-kanyarban elesettekre nem hősökként, hanem áldozatokként emlékszik minden tisztességes, normális antifasiszta, demokratikusan gondolkozó ember. Hajdanán Nemeskürty István nagy feltűnést keltő könyvének már a címe kimondta: »Requiem egy hadseregért«, tehát meg kell gyászolni az elesett katonákat. Moys pontosan a lényegről nem ejt szót, amikor őket csak »német szövetségben harcolókként« említi, és nagyon-nagyon óvatosan nem ejt szót arról, hogy az agresszor, népirtó náci Harmadik Birodalom vezetői 1941. június 22. a Szovjetunió megtámadása előtt nem kérték, egyáltalán nem követelték hazánk csatlakozását a hadjárathoz. Zsákmányszerző mohóságában, a legyőzhetetlennek látszó nagy szövetségeshez lelkesen csatlakozó Magyarország nem akart lemaradni a szlovákok, a románok mögött.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 60 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Aki szolgálatteljesítés közben harcok során életét veszti, az hősi halált hal, még ha nincs is fegyver a kezében, pl. szanitéc.

Zsákmányszerző mohóság?
Mondd ezt a székely apósomnak és anyósomnak!

Nézd, én nem magyarázom. Ha nem érted, szomorú.

Bulgária nem volt hadiállapotban a Szovjetunióval. Aztán történt, ami történt. A rendszer híveinek lehetőségük sem volt a menekülésre, talán nem is tartották szükségesnek, így nagyobb tisztogatás volt közöttük mint nálunk.

Angolt-Franciát is láttunk a bécsi döntés tárgyalások elején...

Mi volt a mohóságunk tárgya?
Az, hogy ebből nem akartunk?
A szovjet kommunisták halálteljesítménye a következő korszakok végére, göngyölve:

A polgárháború idején 1922 végére: 3,284,000
A NEP korszak 1928 végére: 5,484,000
A kolhozosítás, éhhalál 1935 végére: 16,924,000
A Nagy Terrorral 1938 végére: 21,269,000
A sztálini foglalással 1941 közepéig: 26,373,000
A világháborúval, 1945 közepéig: 39,426,000
A háború után 1953 végéig: 55,039,000
A poszt-sztálinista kor 1987 végéig: 61,911,000

Forrás: R. J. Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.

Innen látszik, hogy például Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.

Hadba lépésünknek több oka volt Kassa nélkül is:

A szovjetektől való félelmet eldöntötték a történelmi előzmények:
1.Az orosz gyarmatbirodalom, amikor a történelem során először vált határossá
Magyarországgal 1939-ben, Lengyelország keleti (nagyobbik) felének elfoglalásával, akkor éppen Hitlerrel volt szövetséges és gyűrte le ezen kívül
Észtországot, Lettországot, Litvániát, Észak- Bukovinát és Besszarábiát. Finnországot is megtámadta és vett el tőle területeket.
Idegességre volt okunk, pláne mivel közelebb voltunk az orosz medvéhez, mint
például Ausztrália, amely tanulva az orosz terjeszkedési hajlam történelmi
trendjéből, már az 1860-as évektől partvédő műveket épített ellene. A
történelmi tapasztalat levonása felvilágosít arról, hogy ki is a gyilkos
agresszor.
2.Egyébként az orosz birodalmi terjeszkedés volt az, amiről Fridhjof Nansen, norvég sarkkutató és Nemzetek Ligája (Népszövetség) megbízott, állította: "Oroszország az 1500-as évektől kezdődően minden hét évben egy norvégiányi területet kebelezett be."
(Ezen, addig megállíthatatlan terjeszkedés érte el határainkat is 1939-ben. Ráadásul úgy, hogy a Vörös Hadsereg éppen a Wehrmacht szövetségese is volt. Egyetlen valamirevaló döntéshozó sem hagyhatta ezt figyelmen kívül.)
3. “Az oroszok már öt évszázadon keresztül próbálják országuk végső határát meglelni, de sehogy sem sikerül.”
(A. L. Kennedy, The Quarterly Review, 1947. január)
4. Humanitárius ok: Hitler hatalomra jutásakor a szovjet halálteljesítmény körülbelül 12,000,000 erőszakosan, idő előtt elpusztított embernél tartott, míg hadba lépésünkkor már 26,373,000-nél.
Forrás: Rummel: Soviet Genocide and Mass Murder since 1917 (Szovjet népirtás és tömeggyilkosság 1917 óta), Transaction Publisher, 1990.
5. Tagja voltunk, jó okkal, az Antikomintern Paktumnak. Megelőzve ezzel a nyugati világ jórészét. A kommunistaellenes szerződéshez 1939 februárjában csatlakoztunk. A Komintern a kommunizmus nemzetközi elterjesztésének szervezete volt.
Folyt. köv.

6. Egy négy évvel korábbi felébredés akkor most jobb vagy rosszabb, Mr. Churchill?:
„Napokkal Németország kapitulációja után, 1945 májusában,
Churchill elrendelte egy a szovjetek elleni haditerv elkészítését. 1944 folyamán a Whitehall hidegháborúja még csak titkosszolgálati előjelzésekre koncentrált, mostanra azonban már a cselekvés lett a téma.
Churchill kifejezett célja a „Szovjetunió kiküszöbölése”
volt. A haditerv fedőneve az „Elképzelhetetlen Hadművelet” lett és csak 1999-ben vették le a titkosítását. A terv brit és amerikai
csapatok százezreivel számolt, akiket százezer újra felfegyverzett német katona
támogatott volna abban, hogy meglepetésszerű támadást intézzenek a háborúban kimerült keleti szövetséges ellen.
Miközben a Királyi Légierő szovjet városokat támadna Észak-Európa-i
támaszpontokról.”
(Forrás: Richard J. Aldrich, The Hidden Hand, Britain, America and Cold War Secret Intelligence (Az eldugott kéz, Anglia, Amerika és a hidegháborús titkosszolgálat), The Overlook Press, 2001, 57-58.old.)
7. Winston Churchill egy vezércikket írt Cionizmus kontra bolsevizmus címmel, amely az Illustrated Sunday Herald-ban jelent meg (1920. február 8). Ebben az írásban, amely nyomatékosította, hogy a cionizmus és a bolsevizmus „harcban áll a zsidó nép lelkéért”, felszólította a zsidókat, hogy tagadják meg a „bolsevik konspirációt” és tegyék világossá, hogy „a bolsevik mozgalom nem zsidó mozgalom”.
Ugyanakkor kifejtette:
(A bolsevizmus) a zsidók között semmi esetre sem új. Már Spartacus-Weishaupt-tól kezdve, Karl Marx-on át egészen Trockíjig (Oroszország), Kun Béláig (Magyarország), Rosa Luxemburgig (Németország), Emma Goldmanig (USA), ez a világraszóló összeesküvés a civilizáció megdöntésére és a társadalom átépítésére, a korlátozott fejlődés, a rosszindulatú irigység és a lehetetlen egyenlőség alapján, folyamatosan nő.
8. „A szövetséges nagyhatalmak együttesen és külön-külön is meg fogják bánni azt a tényt, hogy nem tudtak tenni több elhatározott és több együttes akciót a bolsevista veszély megsemmisítésére, mielőtt az túl erőssé nőtt.” (Winston Churchill, 1920. február 14.)
Bár nem voltunk nagyhatalmak, az egyikkel fegyvertársként megpróbáltuk körülbelül húsz évvel később.
9. A teheráni háborús csúcstalálkozón 1943 novemberének végén Roosevelt amerikai elnök önigazoló hangulatban közölte reményét Sztálinnal: “Isten a Szövetségesek oldalán áll.” De Sztálin helyre tette: “Az enyémen az Ördög áll, aki egy jó kommunista.” (Nat Geo dokumentumfilmből)

Az Ördög uralma, vagy ahogy Reagan amerikai elnök nevezte a kommunizmust 1983-ban: a „gonosz birodalma” ellen nem nemes dolog küzdeni 1917 óta bármely adandó alkalommal?
Háborús bűnös-e az, aki Ronald Reagan amerikai elnöknél 42 évvel korábban ismeri föl azt, hogy a "gonosz birodalma" megérkezett a határra?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés