Orbán feministább, mint az ellenzék? – Skrabski Fruzsina és Kiss Noémi reagálnak a Süddeutsche riportjára

2021. január 29. 9:58
A magyarországi családpolitikáról közölt riportot a minap a német Süddeutsche Zeitung. A benne megszólaltatott, ám a végül megjelent cikkel kritikus Skrabski Fruzsina, valamint a szintén megszólaló Kiss Noémi írónő most közös írásban reagálnak a Süddeutsche riportjára és a hazai családpolitikai vitákra.

Skrabski Fruzsina és Kiss Noémi írása

 

A Süddeutsche Zeitung újságírója, Cathrin Kahlweit két hete készített egy hosszú riportot Magyarországról, amiben a családpolitikát, a mai nők, apák és anyák helyzetét szerette volna bemutatni – a frissen megjelent cikk bele-belecsúszik a szokásos orbánozásba, de a téma ettől függetlenül fontos. 

A cikkben mi voltunk a két megszólaló, a két eltérő álláspont – arra gondoltunk, hogy

ebben az új, közös cikkben kifejtjük, hogy mit gondolunk a családról, családpolitikáról.

Hogyan alakul át a média filterében a mondanivaló? Egyáltalán nem mindegy, hogy a külföldi sajtó hogyan tükrözi vissza a magyar társadalmat, ebben egyetértünk. Nem mindegy, hogyan követi le az életbe vágó politikai vitát a mai család fogalmáról. Az sem mindegy, ma hogyan és miként szólalhatnak meg a nők és az anyák az igen patriarchális politikai viszonyok között. Igenis van jelentősége, miként mutat be egy számára idegen és sokszor érthetetlen, vagy felszínesre sarkított világot egy ide érkező a saját, otthonról hozott politikai készletének metaforáival.

A cikkben szó szerint ezt írják rólunk:

„Skrabski Fruzsina és Kiss Noémi ismerik és tisztelik egymást. Ám ami az új magyaroroszági anyakultuszt illeti, világuk egymástól nagyon távoliak. Kiss feministának, Skrabski familistának nevezi magát.”

***

Továbbgondolva a cikkben elhangzott állításokat, kibontjuk, részletezzük álláspontjainkat: 

„A nőnek egyetlen feladata van: minél több gyermeke legyen. És jaj azoknak, akik kirostálódnak.”

Fruzsina: Ez nem igaz: rengeteg intézkedés van, ami támogatja, hogy a nők össze tudják egyeztetni a családot és a karriert – atipikus foglalkoztatási formák támogatása, kitolt és emelt gyed, férfi vagy nagyszülő megy GYES-re, egész napos bölcsődék, óvodák sokkal jobb infrastruktúrában, mint az egykori nyugatnémet oldalon, és így tovább. Novák Katalin miniszter következetesen azt mondja, hogy támogatják, hogy szülessenek meg a kívánt gyerekek,

nem azt mondja, hogy kötelező szülni.

Tehát csak támogatják a gyerekvállalást, de ez nem elvárás és pláne nem származik senkinek se hátránya abból, ha nincs gyereke.

Noémi: Én sem gondolom, hogy jaj annak, aki nem szül. De az tény, hogy a Sovány angyalok regényemben, mely egy magyar kisvárosban játszódik a Kádár-éra utolsó éveiben, a gyermektelenség tabuja áll a középontban. A cikk erre több ponton alaposan hivatkozik. Tabu volt a válás, ha egy nő egyedül él, vagy a házasság gyermektelen, az is komoly stigmát jelenthet.

Ma a nő szerepe radikálisan megváltozott.

Minden életformának van létjogosultsága. A meddőség olyan hiány, amiről beszélni kell. A fenyegetés nem lehet ösztönző erő. A mesterséges megtermékenyítés pedig nem a papság morálja, hanem a teherbe nem eső nők elfogadásának lehetősége és segítése. Erről beszélni kell. A közösségekben el kell fogadni azokat a nőket, akik komoly küzdelmet vívnak egy gyerekért. És ahol a gyerek így későn születik meg. Nem lesz négy gyereked, már negyvenéves vagy, és épp hogy teherbe estél. Az egy gyerek ugyanolyan fontos, mint a négy. A nem természetesen fogant gyerekek lelke pedig éppolyan egészséges, mint a más magzatoké. Fruzsina, szerinted mit kell ma gondolnunk a mesterséges megtermékenyítésről? Úgy tudom, te írtál Ferenc pápának egy levelet. És akárcsak én, komolyan bíráltad Veres András megyés püspök lombikellenes kijelentéseit.

Fruzsina: Ez egy hosszú téma és a cikk is csak érintette. A katolikus egyháznak megvannak a szigorú törvényei, amit gyakorló katolikusként tiszteletben tartok. Azt mondom, hogy van a lombiknak olyan formája, amikor minden embrió kap életesélyt, és remélem, idővel ezt támogatni fogja a katolikus egyház is. Visszatérve a cikkre, miről beszélgettél az újságíróval? Mit gondolsz a családtéma propagálásáról? Mi nem tetszik és mi tetszik benne?

Noémi: Éppen arról beszélgettünk, hogy ez milyen fontos. Cathrin Kahlweit korrekt volt. Azzal keresett meg, hogy ő – bár igen kritikus az Orbán-kormánnyal – komoly szociális intézkedésnek látja a magyar családtámogatási rendszert, erről szeretne pontosabb képet kapni. Arról, hogy ezt mi hogyan éljük meg. Javasoltam, keressen meg téged. Mind a ketten kritikusak voltunk azzal, mennyire támogatóak és mennyire kirekesztők ezek az intézkedések. Hogy bizonyos emberek nem jutnak hozzá; hogy túl sok gyereket kell túl fiatalon szülni a nőnek; hogy a kedvezmények végül egy elég szűk kört érintenek, erősen a közép- és felsőosztályoknak kedveznek. Hogy sem az oktatási, sem az egészségügyi rendszerünk nem elég felkészült és modern. Természetesen az ingatlanárak nagyban befolyásolják, hol élsz, és mit tudsz mondjuk egy CSOK-támogatásból megvalósítani. De igazából nekem azzal sincs bajom, ha a vidéknek több jut. Szóba került az apa (férfi) és anya (nő) alkotmányos rögzítése is, a cikk ezt hevesen kritizálja. Egyetértek vele. Akkor is, ha keményen fogalmaz. Ez a dolga egy újságírónak, ha kell, a végleteket is bemutatni, felmutatni a hiátusokat. Miközben nagyon nem értek egyet a nemek (szex) megszűntetésével, a kisgyerekek transzszexualizásálával. Erről sok vita folyik feminista keretben. Hozzám Feró Dalma cikke áll közel, ami a Meseországról megjelent az index.hu oldalon. Az nekem is meglepő volt, hogy a német cikk a Meseországra fut majd ki. Amikor interjút adsz és az riport lesz, nem tudhatod, mire fogja a szerző kifuttatni, ez a média hatalma a nyilatkozat fölött.

Az újságíró felelőssége pedig vitathatatlan.

Nekem egészen biztosan nem az lenne egy családpolitikai cikk végkövetkeztetése, hogy az lmbtq-vitákat behozzam egy feminista szempontú családpolitikai cikkbe. Ez már az ő döntése volt, kicsit lóg a levegőben az egész éppen ezért.

Fruzsina: Nálam nagyon kiverte a biztosítékot Kahlweit cikke. Szerintem végtelenül elfogult és lenézi a magyarokat. Olyan képet tükröz, mintha Magyarország egy elmaradott, középkori világ lenne, ahol szülésre kényszerítik a nőket. Az általam ismert emberek, akik éltek a családtámogatásból adódó juttatásokkal – nem kifejezetten csak a felső középosztályt segíti. Nehéz megmondani, kit melyik kasztba sorolunk. Egy bolti eladó tud élni a kedvezményekkel. Akiknek nincs munkájuk, ők kevésbé, ők inkább a szociális ágazat támogatására szorulnak és ott kapnak segítséget, de azért

ne mondjuk azt, hogy akinek van munkája, az már felső középosztály!

Egyébként a kutatásokból kiderült, hogy a nyolcosztályos vagy magasabb végzettségű emberek szeretnének több gyereket, mint amennyi megszületik; a nyolc osztály alattiaknak pedig több gyereke születik, amit szeretnének – ezért koncentrálunk mi is a képzettebbekre, hiszen nekik kell segítség. Noémi, mit jelent az a mondatod, hogy az ellenzék pszeudofeminizmust képvisel? Mit gondolsz arról, ahogy Orbán a nőpolitikát kezeli és mit gondolsz az ellenzék nőpolitikájáról?

Noémi: Egyszer azt mondtam egy vitában, hogy

előbb hordhat majd Orbán Viktor jogosan „feminista vagyok” pólót a H&M-ből, mint mondjuk az ellenzékiek.

Orbán próbálkozik, igaz, teljesen száműzi a nőket a politikából, mert nyilván maffiaterepnek gondolja, ez a magyar feudális öröksége. Sajnos tényleg a nullához közelít a női politikai érzékenység Magyarországon. Láthatatlan és fizetetlen munka. Most ne beszéljünk azokról a token nőkről, akiket beültetnek az első sorokba, de az égvilágon semmit nem tesznek a női életutak elismeréséért, lenyomva a kritikus hangokat. Egyelőre az ellenzék soraiban sem látni világosan, hogy a női választókat bármilyen valódi, tartalmas felkarolással édesgetnék magukhoz. Ahogy a művészetben is így van ez. Pedig az elvileg függetlenebb, autonómabb rendszer lehetne. Ebben az évben azon dolgoztunk az író kolléganőimmel, hogy egyáltalán legyenek női díjazottak a magyar független (liberális) művészeti rendszerben. Sokkolóak az adatok az elismeréspolitikában a nők hátrányára. Megalakítottuk a SZÍN-t a Szépírók Társaságában. Igenis van a szervezeti, belső ellenállás és hiányzik a figyelem, a visszacsatolás.

Fruzsina: Ez tényleg azt mutatja, hogy két külön világban élünk.

Soha nem éreztem, hogy annyi támogatást kaptak volna a nők, mint most.

Novák Katalin családügyi miniszter esetében pedig egy eredményes, kiválóan lobbizó, elkötelezett ember felel ezért a témáért, aki ráadásul nagyon jól kommunikál, ezért hallunk ennyit a nőkről, családokról, apákról, gyerekekről .Miért mondod jónak a családpolitikát? Miért érzed, hogy a privát szférád átpolitizált?

Noémi: Ezek fogalmi viták, de fontosak. Mondhatni, életbevágóak azért, hogy elfogadó társadalomban éljünk, ahol mondjuk a szüleink generációja elfogadja a mi élet preferenciáinkat és mi is majd a gyermekeinkét. A mostani családpolitikának mint szociálpolitikának látom az előnyeit, sokkal progresszívebb az adózás tekintetében, mint több nyugati országban. Látom az érdemeit, az ösztönző erejét, ismerek családokat, ahol a negyedik gyerek is megérkezett, és

jobb lett az életük minősége, ami iszonyú nagy szó a mai világban. De nem elég átfogó.

Nem elég integratív és nem elég toleráns azokkal, akik más életutat választanak. Vagy nem családban, nem standard családban akarnak élni. És egészen más számukra a család fogalma, mert örökbe fogadók, azonos neműek, külföldön élnek, megosztják a szerepeket, más vallásúak, bevándorlók, és így tovább. Az állam nem rendelkezhet előírásokkal a privátszféránk és szabadságunk felett. Nem kell gondolatrendőrség a hálószobákba. Ezeken rég túl kellett volna lépni a jó családpolitikához. 

Fruzsina: Nem tudom, hogy milyen gondolatrendőrségre gondolsz? Az én hálószobámban nincs. Szerintem a politika felelőssége támogatni az olyan életformákat, amelyek egészséges élethez vezetnek. Tudományosan bizonyított tény, hogy a férfiak számára a gyerekkel való foglalkozás és a jó házasság a legfontosabb egészségvédő faktor, a nők számára pedig a szoros családi kötelékek jelentik az egészséget – a házasságok továbbtartanak és több gyerek születik, mint az élettársi kapcsolatokból, ezért érthető, hogy a kormány azt az életformát támogatja, amiből minél több egészséges ember kerül ki. Noémi, mi a problémád a most hirdetett nőképpel? Milyennek látod ezt a képet? Idézet a cikkből: „a könyved a kilencvenes évek átalakulása idején játszódik, de a sorok között olvasva, akár az aktuális politika vádirataként is olvasható lenne, az antikizált morál vádirataként, és e morálnak semmi köze az alacsony bérekkel, hosszú túlórákkal és hiányzó esélyegyenlőséggel küszködő magyar nők életvilágához.” 

Noémi: A Sovány angyalok regényem hőse nem feminista, nem tud emancipálódni. Átesik a holtponton, és akkor megöli a férjét. Itt az aktus helyett a gesztus a regény fókusza, a dráma. Ami egy nőben lezajlik egy erőszakos családi estén. Nem tud kitörni, menekülni, nem tudja átlépni a küszöböt. Nagyon fontos, hogy ma is lássuk: férfiközpontú társadalmunk óhatatlanul erőszakosan kijelöli a nő helyét. Fruzsina, szerinted milyen a jó családpolitika? Mit kell üzennie? És mit szólsz Novák Katalin videójához?

Fruzsina: Novák Katalin a videóban arról beszélt, hogy inkább működjünk együtt, versengés helyett – ez lett tudatosan félreértve. Szerintem a mostani családpolitika jó. A gazdasági részéhez nem értek, de egyelőre a számok jók, úgy tűnik, működik:

egyre több gyerek születik, egyre kevesebb a válás és az abortusz.

Én a kommunikációs részéhez értek: nagyon fontos, hogy pozitívan beszéljünk a családról és ebben a családpolitika jó, de szerintem erkölcsi kérdésekben hitelesebb egy civil, mert a politikával mindig is távolságtartóak voltak az emberek.

A cikkben van egy ilyen mondat: „Jaj annak, aki nem illik a képbe, vagy egyáltalán nem oda tartozik. Homoszexuálisok. De romák, szegények, gyermeküket egyedül nevelők, minimálbérből élők, elváltak, gyermektelenek.” Ez a kezdeti állítás megismétlése és teljesen hamis állítás. Valaki támogatása nem a másik elnyomását jelenti. A homoszexuálisok ügyét ide lehet hozni, de hogy jönnek ide a romák, az egyszülősök. Európában egyedüliként Magyarországon van Egyszülős Központ – lelki, fizikai, anyagi támogatást nyújtva az egyedülállóknak. Ezt a központot Novák Katalin hozta létre!

Noémi: Nekem az nem gond, hogy ezt behozza. Fent már elmondtam, hogy Novák Katalin családfogalmával gondom van, mert nem elég nyitott. Nem méri meg a nőket és nem figyel a hátrányos helyzetükre. Egyszerűen

nem elég érzékeny.

Patriarchális, rendszerhű, lekövető, nincs benne gondolat vagy újdonság. Nem fedi le a társadalmat, vagyis politikai tévedésekbe keretezi az adományait. Erről mit gondolsz Fruzsina? Itt éri  a mozgalmatokat a legfontosabb kritika!

*

„Támogatást kap a miniszterelnök az egyháztól és a gazdaságtól is. De Skrabski Fruzsinától is. Szülei neves tudósok és Fidesz-támogatók voltak, az első pillanattól fogva. Az állami »Demográfiai és Családügyi Intézet« is az édesanyjáról, Kopp Máriáról van elnevezve, aki már tíz évvel ezelőtt, amikor Orbán elkezdte az állam illiberális demokráciává való átépítését, hangsúlyozta: »A sokat szidott család egyre fontosabbá válik, a hittel és a nemzettel együtt«. Lánya, egy ismert dokumentumfilmes és újságíró, továbbviszi az örökséget. Létrehozott egy egy alapítványt, »Három királyfi, három királylány” néven, mert a mesében »oly gyakran a harmadik gyerek hozza a szerencsét«. Szeretné Magyarországot gyermekkívánással segíteni.”

Fruzsina:

Joga van mindenkinek úgy definiálni a családot, ahogy akarja. Én családnak éreztem magunkat, amikor még ketten voltunk a férjemmel és nem volt gyerekünk, de ha jogilag akkor még csak házaspárok voltunk, ám legyen! Vannak mozaikcsaládok, sokan, ők is családok, de többféle család hálózata; és család az is, amikor egy szülő a gyerekeivel él. Szerintem. De egyáltalán nem zavar, ha Novák Katalin vagy te máshogy gondolod. A mozgalomról leírtak teljesen hibásak, nem is értem, hogy sikerült ezt kihozni a hosszú beszélgetésünkből? Ráadásul kiderült, hogy ugyanez az újságíró anno az anyukámról írt korábbi cikkében a legnagyobb újságírói vétséget követte el, izzadósnak állította be az anyukámat, ezzel leminősítve őt.

Ilyen újságíró gonoszsággal még nem is találkoztam.

A mostani cikkre a reakcióim: 1. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom nyilatkozatát 2013-ban mind az öt parlamenti frakcióvezető aláírta. Tehát nem csak tőlem kap támogatást a gyerekvállalás ügye, hanem a teljes politikai világ támogatja Magyarországon. Legutóbb egyszerre tűzte ki a babazászlónkat a Miniszterelnökség és az ellenzéki vezetésű főváros. 2. A szüleimre nem tudom mennyire jellemző, hogy Fidesz-támogatók voltak. Anyukámnak kiterjedt kapcsolata volt mindegyik politikai irányba, bármelyik médiumba nyilatkozott, halálakor együttérzését fejezte ki a miniszterelnök, a Jobbik és az MSZP vezetése is. 3. Anyukám nem csak az illiberális demokráciát éltette (bármit is jelentsen ez), hanem 2010-ben felkérték a WHO, az Egészségügyi Világszervezet Európai Régiója részére a „Gender and health” (Gender és egészség) témában a 2012-es, illetve a hosszútávú, 2020-ig terjedő stratégiát kidolgozó munkacsoport vezetésére. 4. Az alapítványt nem én hoztam létre, hanem a szüleim. 5. Magyarországon nagy a kívánt gyerekszám, ezen nem kell segíteni, a mozgalom abban próbál segíteni, hogy a kívánt gyerekek megszülessenek.

*

„Az alapítványának a kínálata: egy internetplatform, amely az embereket partnerkeresésre hozza össze. Ha a koronavírus nem bénítana és akadályozna meg mindent, »az emberek személyesen találkoznának. Abból indulunk ki, hogy a résztvevők a másikat családalapítás céljából keresik, nem csak szex miatt.« életközösségekre van szükség, nem érdekközösségekre – mondja egy hosszú Skype-interjúban.”

Noémi: Hogyan korrigálnád a cikket? Mit hagyott ki az újságíró, amit elmondtál, vagy most el szeretnél mondani?

Fruzsina: Igen. van társkeresőnk is, egyik tevékenységünk a száz közül – van Év Családbarát Vállalata-díjunk, Apa-, Nagyszülő-, Testvérfüzeteink, gyerekemelési világrekordunk, Szóbox-vitáink.,Család és karrier előadásaink, Veszekedés helyett hála segítővideóink, helyi szervezeteink, baba-, mama- és papaklubok országos találkozója és még rengeteg dolgunk. A társkereső egy kis szelete az egésznek.

Noémi: Nehéz az állam által támogatott mozgalom sorsa, ha nem alulról szerveződik. Kik a tagok? Ki ért vele egyet? Hogyan lehet a familiaritás egységes nézet egy rétegzett társadalomban, ahol a család fogalma igen diverzifikált: sok a válás, a gyermektelen egyedül álló, és örökbefogadó, meleg párok is szép számmal élnek. A nők prioritása a munka, a fizetetlen női munka. A terepkutatások azt mutatják, nem jutnak el a mozgalomig, a gondoskodás a fő tevékenységük, ami nem jelenik meg a „fizetett” rendszerben. Alacsony a születésszám és magas a korai halálozás. A Három király mozgalom nekem szimpatikus. Tetszik, hogy nem az áldozatiság mentén politizál, hanem tesz. Amiket itt elmondasz, ahogy ismerlek téged, szerintem csak bizonyos rétegekben tudjátok leköveti a magyar társadalmat. Ami egy nagyon konzervatív gyökerű társadalomban lenni szokott. Támogatnám, hogy a család fogalma ne legyen evidencia. Legyenek viták. Mondjuk a feminista örökségünkről. A szuperfeminista nőszerepről, amit a szovjet rendszer hagyott ránk. Vagy a női munka örökségéről, ami valóban a konyhába teszi vissza a nőket.

A nő, a család és a gyerekek helyzete ma komoly átalakuláson megy át.

Várom a parázs vitákat erről és a női munkáról. Ha a retorika találkozik a reális problémákkal, akkor lehet sikeres egy családpolitika.

*

„»Velünk, nőkkel, senki nem beszél« – mondja Kiss. „Senki nem kérdezi meg, hogy mit akarunk. A családi konferenciákon szinte csak férfiak tűnnek fel, még a papokkal is többet egyeztetnek, mint magukkal a nőkkel.« A nőknek más gondjai vannak – mondja Skrabski. Mindeközben a budapesti Parlamentben 12 százaléknyi nő ül, amivel az ország az utolsó az EU-ban. A kormányban is csak két női miniszter van.”

Noémi: Szerintem nem az egyházzal, hanem a nőkkel kellene konzultálni a családpolitkáról, amibe a hívők is beleférnek, de ne legyen egyházi privilégium a család fogalmának beállítása. Ezt hogy értetted? 

Fruzsina: Én nem tudom, mire gondol a szerző, amikor azt írja, hogy én azt mondtam, hogy a nőknek más gondjai vannak. Talán arra gondolt, hogy én azt mondtam: a mai nőknek nem az a legnagyobb gondjuk, hogy a férfiakhoz képest hogy állnak, hanem

az a gondjuk: hogyan tudják összeegyeztetni a családot és a karriert?

Hogyan találnak párt? Hogya gondozzák a szüleiket?

Noémi: Akkor ez félreérthető volt, az ilyesmit egy riportban érdemes tisztázni. A riport nem megfelelően keretezte a mondatodat.

*

„A tankönyvek tele vannak szexista viccekkel és (hím)soviniszta klisékkel. Éppen most köteleztek egy kiadót, amelyik egy olyan könyvkiadót egy útmutatás elhelyezésére, amely LMBTQ-figurákat jelenített meg a mesekönyvében. A kötelezettség szerint az útmutatás így szól: ez a gyermekkönyv olyan »magatartásmintát mutat be, amely eltér a hagyományos nemi szerepektől«”.

Noémi: Fruzsina, eddig én tudatosan nem beszéltem és nem is mondtam semmit erről a mesekönyvről. Gondoltam, majd ha lehűl a heves vita, elővehetjük, elemezhetjük. Nagyon erős és jó a magyar gyerekirodalom, elég diverz a népmesei hagyományunk, tele van szerepmintákkal. Beleférhet ez is. Azt tudom erre mégis mondani, hogy személyesen és anyaként és íróként komoly fenntartásom van a kötettel.

Ellenzem a kis óvodás gyerekek ilyen direkt pedagógiai szexualizálását.

Azok közé az írók közé tartozom, akik visszautasították a felkérést. Ez a mesekönyv nem tartozott a tárgykörbe, nem is beszéltünk róla a Süddeutsche Zeitung újságírójával, vagyis meglepett, hogy bekerült a cikkbe. Lovász Andrea az ÉS-ben nagyon alapos bírálatot írt róla. Te mit gondolsz a Meseországról? Miket olvastok a kislányoddal? 

Fruzsina: Nem ismerem a könyvet. Mi népmeséket olvasunk, fejből mesélünk, nagyon szereti most Nyulász Péter Helkáját, Berg Judit Két kis dinóját, kuflikat, kicsi Mimit és a Szofi-könyveket, előtte a magyar népmesék és babóca, maszat volt a sláger. Azt biztosan tudom, hogy a szexualizáció nem ovis és kisgyerekkorba való.

Összesen 78 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés