Trükkös baktériumokkal a járványok ellen

III. évfolyam 1. szám | Meta - Tudomány
2021. január 7.
Nemcsak az emberi társadalmakban, hanem már a baktériumok szintjén is megjelenik a manipuláció képessége. A trükköket bevető baktériumok kutatásával akár a járványok elleni örök küzdelmet is fokozni lehet.

Gózon Ákos írása a Mandiner hetilapban.

„A manipuláció az emberi együttélés elkerülhetetlen kísérője. A kérdés nem az, részt veszünk-e benne vagy sem, hanem az, kik leszünk: a manipuláció kiszolgáltatott áldozatai vagy pedig haszonélvezői.” Josef Kirschner A manipuláció művészete című munkájában megfogalmazott gondolatai szerint a manipuláció elválaszthatatlan az emberi együttéléstől. Ám ez a játszma jóval ősibb eredetű az emberiségnél – már a mikroorganizmusok szintjén is megjelenik! A Wolbachia nemzetségbe tartozó baktériumok például mesteri fokra fejlesztették manipulációs képességeiket.

„Véletlenül botlottunk bele a Wolbachiákba – idézi fel Bereczki Judit biológus –, lepkékkel kapcsolatos vizsgálataink során figyeltünk fel rájuk, illetve különleges képességeikre.” E baktériumok hihetetlenül erős befolyást képesek gyakorolni a náluk jóval összetettebb szervezetű rovarokra, megváltoztatva az azokkal kapcsolatos dns-vizsgálatok eredményeit. A Wolbachiák tehát rutinos hamisítók. Ezek a legelterjedtebb sejten belül élő baktériumok a gerinctelenek körében, amelyek ma már gazdaszervezeteik nélkül életképtelenek. A rovarfajok 70 százalékát fertőzik, de más ízeltlábúakban és fonal-férgekben is gyakran előfordulnak. Jelen vannak például súlyos emberi betegségeket terjesztő vérszívó szúnyogokban és legyekben, s a legközelebbi rokonaik közé emlősbetegségeket okozó baktériumok tartoznak. E „betegségközeliség” az egyik oka annak, ami miatt fontos a megismerésük.

A Wolbachiák változatos eszköztárú manipulátorok, képesek befolyásolni gazdaszervezeteik szaporodását, de bizonyos gazdafajokkal kölcsönösen előnyös kapcsolatot is ki tudnak alakítani. Manipulációs képességeiknek köszönhetően jelentős szerepük lehet gazdafajaik evolúciójában is. Vajon hogyan képesek minderre? „Általában az anyai leszármazási vonalak útján adódnak tovább egyik generációból a másikba – magyarázza Bereczki Judit –,amelynek során a hatásuk főként a nőstény utódok számának maximalizálására irányul.” A Wolbachiák ugyanis a nőstény egyedeken keresztül maradhatnak csak fenn, hiszen az ivaros szaporodás során a Wolbachiákat is tartalmazó sejtplazma a női ivarsejtből származik. Élősködőként fellépve azt érik el, hogy egy következő rovargenerációban minél több nőstény egyed legyen. Ehhez a reproduktív parazitizmus eszközeit használják, mint amilyen a citoplazmás inkompatibilitás, a hímgyilkosság (male-killing), a feminizáció és a szűznemzés­indukció.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés