a náci vezető felszámolta a régi Németország konzervatív társadalmi viszonyait,
a hierarchiákat és a kasztosodást. A kortársak szemében és a saját szemében is forradalmár volt Hitler – mutatott rá Hahner, bár a forradalom dicsőséges fogalmát a holokauszt után már nem illett összekapcsolni a nácikkal.
A vitában idézték Hahner Péternek az október 23. alkalmából a Mandiner hetilapban megjelent esszéjét és abból is Roger Scruton angol filozófus gondolatát, miszerint „legalább kétféle forradalom van, s amikor bálványozni kezdjük e szót, fontos feltenni a kérdést, hogy melyikre gondolunk. Az egyik példája az angol, 1688-as dicsőséges forradalom és az 1783-as amerikai forradalom, melyekben egy alapvetően törvénytisztelő nép megkísérli meghatározni és megvédelmezni jogait a bitorlással szemben. A másik példája az 1789-es francia és az 1917-es orosz forradalom, melyben egy elit elragadja a hatalmat egy másiktól, majd a terror uralmával szilárdítja meg helyzetét.”
Az orosz bolsevik forradalom természetének megbeszélése után Hahner megjegyezte: ha egy mozgalom célja közeli és elérhető, akkor ott nincs szükség tartósan az erőszakra. Ezért aztán Hahner szerint az 1688-as angol, az 1793-as amerikai, az 1848-as magyar és az 1956-os forradalmak az első típusba tartoznak. Ellenben Cromwell, Robespierre, Lenin, Castro és Mao is, a második típusú forradalmak vezetői létre akarták hozni az új típusú embert. Ilyenkor viszont a terror igazolhatatlanná és tartóssá válik.
Tekinthető-e forradalomnak a Károlyi-kormányzat hatalomra jutása (őszirózsás forradalom) a Tanácsköztársaság kikiáltása?
Hahner szerint
a Tanácsköztársaság kikiáltása, akárcsak a szentpétervári bolsevik forradalom, inkább „puccsszerű” volt,
volt,mert „a városban az emberek kávéznak, a börtönben pedig két párt megbeszéli, hogy másnap kormányt alakítanak”. De olyan értelemben forradalom volt, hogy át akarták alakítani Magyarországot és a világot.
Az őszirózsás forradalom valóban forradalom volt – mondta Csunderlik Péter –, hiszen volt előtte összeomlás és mögötte népmozgalom is. Szerinte március 21. puccsszerű hatalomátvétel volt, amit a forradalmi helyzet illúziója kényszerített ki. A vitapartnerek megegyeztek abban: 1918 kudarcos forradalom volt.
Március 21-en nincs mit ünnepelni, de 1848 és 1956 elérhető célokat tűzött ki maga elé és viszonylag erőszakmentes volt, mely célok megvalósításának csak külső beavatkozás vetett véget, ezért Hahner semmi problémát nem lát a magyar forradalmak ünneplésében.
Végül 1956 került szóba: Hahner rámutatott, hogy kortársak mind úgy látták, hogy ha volt valaha papírforma szerinti népi forradalom, amit valóban a zsarnokság robbantott ki, és
megfelel minden romantikus elképzelésnek, akkor az a magyar 1956 volt.
Ráadásul a célok is közvetlenek és elérhetőek lettek volna: a Rákosi-rendszer lebontása, a szovjet hadsereg távozása, ami nem igényelt volna rémuralmat. Ha a forradalmak polgárháborúk is egyben, itt a magyar nép elsöprő többsége az egyik oldalon állt. „Én szabadságharcnak is nevezném, ez levert szabadságharc” – mondta Hahner Péter.
Csunderlik szerint ha a tulajdonviszonyok átalakulását is fontosnak tartjuk a forradalmak esetében, kérdés, hogy mennyire akartak kilépni a forradalmárok az államszocialista rendszerből. 1956 esetében mondhatjuk, hogy forradalom volt, vagy hogy népfelkelés – tette hozzá.
Hahner Péter megjegyezte a forradalom egész kérdéskörével kapcsolatban: „a dolgok egyedisége és a szavak terjeszkedő hatalma közt mindig nagy feszültség van”.