Ez egy komoly politikai nyomásgyakorlás volt Gyurcsány Ferenc részéről

2020. szeptember 1. 20:14

Apáti Bence
Origo
Még a Kádár-rendszerben sem fenyegették ilyen kegyetlenül a máshogyan gondolkozókat, mint ahogyan azt most a Demokratikus Koalíció elnöke tette. Interjú.

Ön is a 301 művész, közéleti személy között volt, aki támogatta a Gyurcsány Ferenc fenyegetőzése ellen indított petíciót. A felhívást azóta több mint 30 ezren írtak alá. Miért tartotta ezt fontosnak?

Apáti Bence: Égető szükség volt arra, hogy így együtt, ilyen sokan kiálljunk, és hallassuk a hangunkat az ügyben. Ez egy nagyon-nagyon komoly politikai nyomásgyakorlás volt Gyurcsány Ferenc részéről. Azt gondolom, az elmúlt harminc évben ez volt a legkeményebb, legbrutálisabb fenyegetés, ami demokratikusan megválasztott politikus száját elhagyta. Nem túlzok: 1989 után nem hangzott el még ehhez hasonló, félelemkeltő megnyilvánulás. Szerintem még a puha diktatúrának nevezett Kádár-rendszerben sem fenyegették ilyen kegyetlenül a máshogyan gondolkozókat, mint ahogyan azt most a Demokratikus Koalíció elnöke tette. Ez ellen fel kellett emelnünk a szavunkat, mert ez egy rettenetesen komoly dolog volt.

A minap a Hír TV-s blogján írt egy cikket arról, hogy egy ismert színész, a Színművészeti Egyetem egyik vezetője azt mondta, nem is tudja, kicsoda Ön. Mindezt úgy, hogy korábban szerepelt egy olyan darabban, aminek Ön volt a koreográfusa. Mivel magyarázza a művész viselkedését?

Apáti Bence: Igen, tíz éve koreográfusként dolgoztam vele a Pesti Színházban. Egyébként Hegedűs D. Gézát rengetegszer láttam színpadon és filmekben játszani, volt olyan darab, amiben egészen zseniális volt. Ugyanakkor azzal, hogy 17-18 évig komoly főszerepeket táncoltam az Operaházban, minden bizonnyal eljutott a hírem hozzá. Ezért is állok értetlenül a jelenség előtt, miszerint úgy tesz, mintha nem ismerne. Sajnos ez a fajta, a másik oldalon lévő, mást gondoló művészeknek a rettenetesen pökhendi degradálása módfelett jellemző a balliberális művészekre. Ez azért is probléma, mert a jobboldalon nagyon sok esetben elismerik a másik oldal művészeit, legyen szó színészekről, rendezőkről, forgatókönyvírókról, énekesekről, vagy táncosokról. Én magam is nagyon sokszor tettem így: természetesen normális ember nem kérdőjelezi meg, hogy nagyon sok tehetséges baloldali művész van. Ehhez képest a jobboldali művészek rendszeresen azzal kénytelenek szembesülni, hogy a másik oldal nem akarja elismerni létezésüket, nem hajlandóak tudomást venni róluk.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 32 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés