Megnyilvánulásaiban nem érzi erkölcstelennek azt, hogy 155 éves egyetemünket »szakmabeliként« politikai érdekek miatt gyalázza, és egy jelentős korszak kitűnő művészeinek munkáját, tanári pályáját és erkölcsi feddhetetlenségét teszi kérdésessé. Sajnálatos az is, hogy ön a hallgatókat nem tekinti felnőtt embereknek, csak a tanáraik által megtévesztett fiataloknak.
Ön az európai színházi megmérettetésben jelesen vizsgázó magyar színházi élet sikerét még csak röpke ideig élhette meg.
Színházainkban, filmjeinkben a magyar emberek közérzetét kell kifejeznünk, a körülöttünk lévő világról kell árnyaltan gondolkodnunk.