Gajdics Ottó: K. Endre tűnjön el a magyar közéletből!
A publicista szerint K. Endre, a kegyelmi ügy kedvezményezettje úgy viselkedik, mint aki megtébolyodott.
Harc ez, ádáz küzdelem a források fölötti uralomért, az elosztás jogáért.
„A politika nem a széplelkű finomkodók világa. Hatalmasat téved, aki politikusoktól várja a világ szelídebbé és barátságosabbá tételét. Harc ez, ádáz küzdelem a források fölötti uralomért, az elosztás jogáért. De ezt a politikát is lehet jól művelni, és lehet gyalázatosan. Utóbbira hetvenöt éve szolgál nekünk intő példaként az a kommunista társaság, amelyiknek ma élő szellemi örökösei a lehető legsilányabb emberi minőséget képviselik. Bár azt állítják, ők sohasem hazudnak, legfeljebb nem bontják ki az igazság minden részletét, ez a kijelentés a legordenárébb hazugságuk. Nem tudnak ugyanis mást, mint mindenről mindig a legaljasabb módon hazudni.
Hazudnak a szabadságról, amit manapság olyan módon próbálnak meg kiterjeszteni, hogy követőik azt is elfelejtik, fiúk-e vagy lányok. De csak addig fontos nekik mások szabadsága, míg meg nem kaparintják a hatalmat. Onnan kezdve az lesz szabad, amit ők megengednek. Normálisnak lenni például nem ajánlott. Hazudnak az egyenlőségről is, hiszen szószólóik pénzüket külföldi számlákon dugdosó milliárdosokként ejtenek krokodilkönnyeket az éhező rászorultakért, miközben annyiszor taszították a nyomorba hazánkat, ahányszor lehetőséget adtunk nekik valami gyógyíthatatlan eltévelyedésként a kormányzásra.
Istent nem ismernek, a jog előtt pedig a mai napig egyenlőbbnek gondolják magukat mindenkinél. És hazudnak a testvériségről is, mert azt csak nemzetköziségként, sőt ma már nemzetnélküliségként értelmezik. Szolidaritást követelnek a nevüket, életkorukat, szándékaikat elhazudó migránshordák vadidegenjeinek, de elvitatják a határainkon kívül rekedt nemzettestvéreink jogait, és irigykednek, ha segítséget nyújtunk nekik. Az egész bandát az a szemenszedett hazugság tartja össze, hogy ők lennének a haladás, a progresszió a maradi, múltba révedő vidéki ostobákkal szemben. Pedig életükben nem találtak ki még semmi újat, csak a máshol kifőzött módszereket próbálják itthon újramelegíteni, ráadásul azokat is megkésve, amikor nyugaton már rég megbukott az itt nagyszerű újításként előadott téveszme.”