Túlhajtás helyett túlhajlítás

2020. július 16.
Amint játszik, nyitott könyvvé válik. Vidám, pozitív zene árad a herflijéből. Egy békéscsabai úszósrácból lett magyar bluesnagyágyú, Pribojszki Mátyás az amerikai Mély-Dél delejes vonzerejéről, inspirációkról, túlhajlításos technikáról, túlhajtott életekről és a Balatonról.

Maráczi Tamás és Klementisz Réka interjúja a Mandiner hetilapban.

Mi köze egy békéscsabai srácnak az amerikai blueshoz?
Nincs racionális magyarázat. Kamaszkoromban beütött. Mondják, hogy a hangszer találja meg a zenészt – a herflivel és velem éppen ez történt. Apám jazzrajongó volt, szaxofonozott. Engem eredetileg a billentyűs hangszerek vonzottak, de nem ejtettek rabul. Tetszett viszont a hatvanas-hetvenes évek funky- és soulvilága, az Amerikában nagy sikereket arató Commodores, a The Temptations, a Delegation, az Earth, Wind & Fire, a Kool & the Gang, Sam Cooke és James Brown zenéje. Gyerekkoromban még a popzenében is akadtak valóban nagy előadók, akiket a mai napig kedvelek, ilyen George Michael. Gyűjtögettem a jórészt Jugoszláviából behozott bakeliteket, így jutottam hozzá Sonny Boy Williamson One Way Out című lemezéhez, és a szájharmonika hangja az első pillanattól megfogott. Tizennégy-tizenöt évesen a könyvtárakban kezdtem kutatni a szájharmonika-zene után, bakeliteket, kazettákat kölcsönöztem. A rendszerváltás után ránk szakadó új impulzusokból engem kamaszként ezek 
a gyöngyszemek érdekeltek. Gyűltek a tapasztalatok, aztán autodidakta módon elkezdtem gyakorolni.

„Egyszer aztán behívott az igazgatónő, ott álltam strandpapucsban, síppal a nyakamban, és nekem szegezte a kérdést: a tanítás vagy a zene? Nem volt kérdés, hogy a zene, a blues az én utam”

Honnan volt az első szájharmonikája?
A békéscsabai lengyel piacról. Kínai márkájú, Hero szájharmonika volt, megvan a mai napig. Elkezdtem fújni-­szívni tiszta tüdőből, tudatosság nélkül, halálra untattam a békéscsabai úszócsapatot – ötéves koromtól heti öt, majd tizenegy edzésre jártam, később ifiválogatott is voltam –, a herfli állandóan nálam volt. Hosszú időbe telt, míg sikerült azokat a bizonyos blueshangokat kicsikarni belőle, amelyeket a bakeliteken hallottam.

Hét év múlva pedig sikert aratott egy harmonika-­világbajnokságon.
Miután előcsalogattam az első blueshangokat, olyanná váltam, mint egy pitbull: megragadtam őket, és nem engedtem el. 1991-ben már közreműködtem a békéscsabai Rag Doll zenekar fellépésein. Nagy élmény volt, sokat tanultam a Kőváry testvérektől, Zoltántól és Pétertől, aztán Horváth „Jack” Lászlótól, akire első mentoromként tekintek. A gyors fejlődéshez hozzájárulhatott némi tehetség, de leginkább az érdeklődés és a kitartás vitt előre. Naponta sok órán át nyúztam a herflit. A harmonikázásban egyébként elképesztő fejlődés indult el a hetvenes évek második felében, ami a mai napig tart.

„Miután előcsalogattam az első blueshangokat, olyanná váltam, mint egy pitbull: megragadtam őket, és nem engedtem el”.<br>Fotó: Muray Gábor

Szájharmonika-forradalom?
Igen. Kirobbantója a többszörös Grammy-díjas amerikai Howard Levy volt. Egy speciális technikát fejlesztett ki a hetvenes évek végén, túlfújásos vagy túlhajlításos technikaként ismert. Ha valaki megtanulja, megszűnnek a hangszer korlátai, és úgy tud vele bánni, mint egy kromatikus harmonikával, amelyen egy váltógomb segítségével még a félhangokat is ki lehet játszani. Szárnyakat ad ennek a tízlyukú, alapvetően egész hangokból álló, pentaton skálán mozgó hangszernek, amelyen fújva-szívva játszunk.

Polgári foglalkozása soha nem is volt?
Dehogynem, tanítói, testnevelő tanári végzettséggel, ifjúsági válogatott úszói múlttal évekig dolgoztam úszásoktatóként, edzőként Békéscsabán. Reggel hatkor már a diáksportkör edzéseit vezettem egy általános iskola és gimnáziumban, hetente volt huszonkét tanórám, külön oktatásokat is vállaltam esténként, amit nagyon szerettem, de alig vártam, hogy koncertezhessek. Előbb-utóbb persze választanom kellett. Egyszer aztán behívott az igazgatónő, ott álltam strandpapucsban, síppal a nyakamban, és nekem szegezte a kérdést: a tanítás vagy a zene? Nem volt kérdés, hogy a zene, a blues az én utam.

Hány herflit használ egy koncerten? Hány darabos a teljes gyűjteménye?
A gyűjteményem jó tíz éve még csaknem ezerdarabos volt, mára kevesebb mint a fele van meg. Elajándékoztam és el is adtam belőlük. A koncerteken tizenöt-húsz darabot használok, mert a különböző hangnemekhez különböző harmonikák kellenek. Van köztük diatonikus és kromatikus is. Bizonyos fellépéseken három másik fajtát, akkord-, basszus- és tremolóharmonikát is bevetek. Egy klasszikus, tíz hanglyukú, kicsinek és egyszerűnek tűnő szájharmonikán akár több hangnemben is lehet játszani, de az igen bonyolult.

Fotó: Muray Gábor
Magyar blues a legjobbak között 
2018 őszén jelent meg Pribojszki Mátyás big banddel felvett lemeze, a Dressed Up, amely kizárólag saját számokat tartalmaz vidám rock and roll, boogie-­woogie, jump blues stílusban. Egy másik lemezével, a My Storieszal együtt a Jumping Matt and His Combo és a Custom Big Band közös anyaga is felkerült az amerikai Blues Junction Productions azon listájára, amely az elmúlt húsz év legjobb kétszáz blueslemezét összesíti. Pribojszki Mátyás formációival a következő hetekben a IV. Zsámbéki Blues Pikniken (augusztus 1.), a révfülöpi bluesfesztiválon (augusztus 7.), a tihanyi Tűzkert étteremben (augusztus 8.) és a budapesti Kobuci kertben (augusztus 11.) találkozhatunk.

Karrierje kibontakozásával párhuzamosan Amerikában is lezajlott egy megújulási folyamat, a fiatalok új színt vittek a blues-rockba a kilencvenes években. Miért volt akkor annyira népszerű ez a műfaj?
Világszinten zajlott a változás: a kilencvenes években volt egy igazi bluesbúm. Itthon is rengeteg zenekar játszott bluest. Egészen addig az a meggyőződés uralkodott, hogy a blueszene azonos azzal, amit a Hobo Blues Band honosított meg Magyarországon a hetvenes évek végén, holott Hobóék valójában rockzenét játszottak bluesbe­ütéssel. Kicsit később, a nyolcvanas évek végén a Palermo Boogie Gang már inkább a változás előszelét jelentette. Amikor a kilencvenes évek közepén Debrecenbe kerültem, megalapítottam az első saját formációmat, a Blues Foolst, majd békéscsabai tagokkal folytattam. Néhány évnyi magyar klubélet után körbejártuk fél Európát, több mint húsz országban koncerteztünk, turnéztunk, lemezeket készítettünk, komoly nemzetközi sikereink voltak, pozitív kritikákat kaptunk még Amerikából is. Igazi kuriózumnak számított, hogy egy magyar zenekart ennyi helyre hívnak.

Címlapkép: Muray Gábor

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés