A politika szeret hazaárulózni, de képtelen megmutatni, hogy kell a négy fal között patriótának lenni

2020. június 22. 17:43

Tompa Andrea
24.hu
Szerencsés vagyok, most úgy érzem, hogy mindkét hazámban tudok otthon lenni. Interjú.

Ha meghallja azt a szót, hogy »haza«, milyen kép, érzés, gondolat villan be először?

Most már egy könyvborító, de ez nem volt mindig így.

A kifejtős válasz nyilván ott van az ötszáz oldalas regényben, de én most a zsigeri asszociációkra lennék kíváncsi.

Mindenképp a haza vezető úthoz kötődik. Életem elmúlt harminc évében számtalanszor tettem meg a két város közötti utat. Olykor repülővel, ami praktikusabb, de legtöbbször vonattal vagy autóval, ami több időt hagy a lelki megérkezésnek is. Ez az út két meghatározó szakaszból áll. Először van egy síkság része, amit nagyon szeretek, mert a vonatból kinézve nagy tágasságot és sok állatot lehet látni. Aztán jön egy hegyi szakasz, ami sokkal fenségesebb, de a fenségeshez a veszély is hozzátartozik. A személyes hazafogalmamhoz tehát mindkét érzés szorosan tapad: egyfelől a nyugalom, tágasság, otthonlét és biztonságérzet, de ugyanúgy a fenyegetettség is.

Miben rejlik a fenyegetés?

Például a magyar-román határhoz kötődő tapasztalatokban. Ezek nem feltétlenül az én emlékeim, de óhatatlanul bevillannak olyan képek is, amiket anyám, nagymamám tapasztalt. A vegzálás, a feszültség, a határoknak az állandó átrajzolása és dobálása. Szegény nagyanyám élete jó példa: ki se mozdult a városából, mégis négyszer váltott állampolgárságot. Én szerencsés vagyok, most úgy érzem, hogy mindkét hazámban tudok otthon lenni, de a »haza« fogalmában kódolt veszélyérzet nem múlik el nyomtalanul.

Vannak ismerőseim, akik szerint soha nem lehet majd a magyar-román határon úgy átkelni, hogy az embernek ne rándulna görcsbe a gyomra.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 69 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Elolvaslak...
"Mikor ott jártam, megdöbbentem, hogy az Egyesült Államokban van holokauszt múzeum, de a rabszolgaságnak nincs önálló múzeuma. Tényleg lenyűgözve figyeltem a kimerítő holokauszt-archívumokat – hatalmas ajándék a világnak"

Ha Tompa művésznő lelkesen számol be a cikkben arról milyen szép holo-múzeumok vannak az USA-ban, akkor talán indokolt...

Most ez komoly, két nap alatt 1000 hozzászólás? Remélem, megéri.

Ha egy tollas állat hápog, kacsára tippelek. Volt már, hogy bejött...

Nálam is megkapta, nincs időm az ilyen hülyeségek olvasására.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában