Akkor most az antiszemiták szobrait is ledöntjük?

2020. június 15. 9:50

Jonathan S. Tobin
Jewish News Syndicate
Búcsút inthetnénk például William Shakespeare-nek.

„Ha a rasszizmus miatt emlékművek ledöntése zajlik a világon, akkor miért ne tehetnénk meg mindezt az antiszemiták szobraival is? Most a rasszizmus revizionizmusát, erkölcsi maszatolását, és egyfajta erényjelzési hullámát látjuk, amivel a történelmünk nagy részét akarják eltörölni. Egy átlagos megfigyelő akár úgy is gondolhatja, hogy a rabszolgatartásért, konföderációért vagy imperializmusért egykor harcoló személyek – például Abraham Lincoln vagy Winston Churchill – szobrainál nem is kellene megállni. Ugyanígy kellene bánni az antiszemita szerzők, közéleti szereplők műveivel és szobraival is.

Ha így gondolkoznánk, nem feledkezhetnénk meg például az egykori római hadvezérről, Titusról, akinek diadalíve a Második Templom lerombolását és a zsidóság rabszolgaságra vitelét is megörökítette. Ugyanígy le kellene rombolni Hadriánus falát Észak-Angliában – noha az uralkodó lenyűgöző építményt emelt a brit szigetországban, a Bar Kohba felkelés idején rengeteg zsidó halálát okozta. Vagy még tovább mehetnénk, és sorra vehetnénk azokat az európai monarchiákat, amik egyszer a zsidóságot üldözés és mészárlások alá vetették, illetve az antiszemitizmussal kacsintgató pápákat is. A modern antiszemita államférfiak, gondolkodók, sőt írók sora szintén hosszú listát alkotna.

Ezzel a mentalitással akár az antiszemita elemeket megjelenítő írásokat is indexre kellene tenni. Búcsút inthetnénk William Shakespeare-nek a Velencei kalmár miatt, a nyugati kánon középkori és kezdeti modern kori szerzőinek, így Voltairenek is. Tűzre dobhatnánk Charles Dickens Twist Olivér regényét, és így tovább. Hasonlóan a zenevilágban is nemzetközi forradalom robbanhatna ki. Richard Wagner mellett számos 17. és 18. századi, sőt későbbi zeneszerzőktől is elköszönhetnénk antiszemitizmusuk miatt. A művészetben hasonlóan járhatnánk el azon alkotások miatt, ahol a zsidókat rosszindulattal ábrázolták. Edgar Degas, Pierre-August Renoir és Paul Cézanne – hogy csak pár festőt említsünk – mind kiálltak a francia Alfred Dreyfus ellen felsorakoztatott hamis antiszemita vádak mellett. Töröljük emléküket?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Tear it down? No. Stand up against illiberal intolerance!

kicsit mást sugalmaz a Mandiner címe mint amit a szerző megfogalmaz

Titusz Diadalíve is bizonyítja, hogy minden hazugság, amit az arabok kitaláltak a palesztinokkal kapcsolatban, azaz, hogy soha nem éltek zsidók a Közel-keleten.

A lényeg maradt ki, pont a szobordöntés mellett érvel.
„Sokakat törölnünk kellene, és még csak a felszínt érintettem” — írja Tobin, aki szerint egyáltalán nem lenne szabad megtenni azokat a lépéseket, amiket felvetett.

„Ugyanis a világ — beleértve a zsidóságot is — kevesebbé válna, ha kitörölnénk a nyugati civilizáció remekműveit, amik kapcsolatba hozhatóak az antiszemitizmussal”.

vagyis a szobordöntés ellen érvel

neked nem jelzett be az iróniaméter?
amúgy érdemes elolvasni teljes egészében is a cikket.

Valóban, Marx-al lehet kezdeni és akár a cionistákkal folytatni:
A magyarországi Újfaluból származó Amram Blum rabbi egyenesen a halálát is azzal indokolta, hogy rabbik átálltak a Sátán oldalára, a cionistákéra. Ez annyira megrázta - mondta -, hogy el kell hagynia ezt a világot. (Mishkenos Haroim, 266. old.)
Vagy:
Isten ments, egy személy nem engedheti, hogy ő vagy a gyerekei csatlakozzanak a tisztátalan cionistákhoz, mert akkor a lábaik gonoszságra visznek és a helyük a tisztátalanság helye lesz.
(Yechezkel Halberstam rabbi, Galícia, Tzavaas Abba 10:20)

Nyilvánvaló, hogy ha a zsidó közösségen belül vita támad, akkor mindkét fél antiszemita. Hiszen más nem is lehet.

Az 1933-as könyvégetés miért jut eszedbe, ha eltörpül a magyar köztársaságé mellett:
Az Ideiglenes Nemzeti Kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés által Debrecenben, 1944. évi december hó 22. napján nyert felhatalmazás alapján a Moszkvában, 1945. évi január 20. napján megkötött fegyverszüneti egyezmény 16. pontjának végrehajtásaként a következőket rendeli:
1. §. Meg kell semmisíteni a könyvnyomdák, könykiadóvállalatok, könyvkereskedők, köz- és kölcsönkönyvtárak, iskolai könyvtárak, valamint magánszemélyek birtokában levő minden fasiszta szellemű, szovjetellenes és antidemokratikus sajtóterméket (könyv, folyóirat, napilap, hirdetmény, röplap, képes ábrázolat stb.), tekintet nélkül arra, hogy az a magyar vagy más nyelven jelent meg. (Az 530/1945. M. E. számú rendelet eleje)
A rendelet mellékletében 2,686 címet sorol fel, amelyeket eszerint meg kellett semmisíteni. És a kommunisták akkor még be se rendeződtek. Ez eddig csak Moszkva parancsa volt egy köztársasági magyar kormány számára, úgyis, mint a Harmadik Köztársaság bemutatkozása Magyarországon.
Ezzel szemben a Wikipédia „Könyvégetés” cikkéből (2012. december 15-én):
„A modern korokban is történtek könyvégetések, ezek közül az egyik legismertebb a náci könyvégetés, amely Joseph Goebbels parancsára történt, és ezen könyvégetés során közel 20–25 ezer könyvet pusztítottak el.”
Ezek szerint, ha egy viszonylag alacsony példányszámot veszünk alapul, mondjuk 1,000 példányt címenként, akkor maximum 25 címet semmisítettek meg. Mi ez a kommunisták által megsemmisített, bezúzott, betiltott, papírhiány miatt elutasított, így napvilágot sohase látott könyvek számához képest?

A demonstrativitás nem lényeget érintő fontosságú. Olyan, mint, mondjuk, egy zászló elégetése egy ország elleni háborúzáshoz képest. Ellenben az információ távoltartásának mindenen átható, gőzhengerszerű alkalmazása a fontos. Ahol például a családon belüli hallgatást is elérik az elnyomók, az a fontos.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés


Ajánljuk még a témában