„Iszonyatos energiák vannak a magyar gazdaságban” – Czotter András a Mandinernek

2020. május 28.
A kézműves termelés jóval válságállóbb a multikénál, a járvány okozta leállás pedig kiváló alkalom a cégek racionalizálására Czotter András, az Ágymester Manufaktúra ügyvezetője szerint. A bölcsészből lett asztalos azt is elárulja, miért nem tartaná katasztrófának, ha enyhén növekedne a munkanélküliség.

Oláh Dániel interjúja a Mandiner hetilapban

 

Czotter András eredetileg nem akarta átvenni édesapjától a családi asztalosvállalkozást, mint mondja, úgy gondolta, túlságosan kényelmes dolog belekerülni egy felépített kisvállalkozásba ahelyett, hogy végigküzdené a saját útját. Aztán rá kellett jönnie, hogy ez a nehezebb út, mert itt valami új kezdődik számára – a diplomaszerzést követő négyéves hivatalnokkodás után váltott karriert.

„Generációmban sok olyan srác van, aki nem szakma­beli, például közgazdászként, jogászként kezdett foglalkozni valamilyen kézművesszakmával, és így tanulta ki az ipart” – magyarázza. Jó néhányan vannak köztük bölcsészvégzettsé­gű, alapvetően nyitott emberek is, akik sokféle információt befogadtak már életükben, és talán emiatt váltak képessé arra, hogy felépítsenek valamilyen kézművescéget. Sört főznek, bort készítenek, vagy éppen bölcsőt gyártanak, ahogyan Czotter az Ágymester Manufaktúrában teszi.

Kívülről érkezni a kézművesvilágba még előnyös is lehet, mert így az embernek más a nézőpontja, és nem fél számos olyan dologtól, amitől a szakmában dolgozók rettegnek. „A legbonyolultabb vasalatainkat én találtam ki, persze hozzátettek a kollégáim is” – árulja el a bölcsészből lett bölcsőkészítő.

„Ha beszállító lennék, nagyobb bajban lennék. Most saját piacom van”

Saját lábára állította a családi vállalkozást

Czotter Ferenc, András édesapja Farkas Bertalan űrsétájának évében, 1980-ban alkotott meg egy polcrendszert – az emiatt Bercinek nevezett bútort egy évig, 1996-ban az IKEA is forgalmazta. Egyébként a svéd bútoráruház a koronavírus-járvány miatt egy időre bezárt, az Ágymester viszont nyitva maradt. Az ügyvezető szerint ha megmaradtak volna az IKEA mellett, vagy más közvetítőkön keresztül jutottak volna el a piacra, most gondban lennének. „Ha beszállító lennék – sok hazai céghez hasonlóan, amely tudna termelni, de nincs hova szállítania –, nagyobb bajban lennék. Így most saját piacom van” – húzza alá, és hozzáteszi: bár sokkal nehezebb utat választott, válsághelyzetben látszik meg igazán, mennyivel jobban működik ez a pálya.

Mindezt a 2008-as globális pénzügyi krízis tanulságainak köszönheti. „A válság után felbontottam a szerződést az összes multival, viszonteladóval, amelynek szállítottunk. Két év alatt átállítottam a céget arra, hogy közvetlenül értékesítünk” – emlékszik vissza a piaci hozzáférést uraló kereskedők kiiktatására. Azonkívül, hogy ez anyagilag is előnyösebb helyzetet teremtett, új termékek fejlesztésébe kezdhettek, saját innovációik voltak lényegében önerőből.

Czotter szerint válság idején egy kisebb vállalkozás még rugalmasabb is lehet, mint a nagyobbak. Ráadásul nekik 
még szerencséjük is van, mivel olyan termék gyártására álltak rá, amelyet országszerte keresnek, így válsághelyzetben is kapnak megrendeléseket. Elárulja, hogy harminc-negyven százalékos visszaesésre számít, de ezzel bőven a szerencsésebbek közé tartozik. A mostani időszakot arra használja, hogy racionalizálja a társaságot, hogy három-négy hónap múlva hatékonyabban működhessen.

Fotó: Ficsor Márton

Egészségesebb munkapiac jöhet

A cégvezető – bár persze nem a gazdasági válságnak szur­kol – nem bánná, ha lenne egy kis munkanélküliség. Meglátása szerint sok vállalkozás tapasztalta meg az utóbbi időben a természetes munkaadó-munkavállaló viszony felborulását. Az évtizede tartó gazdasági fellendülés hatására egyes területeken olyannyira nyeregben kezdték érezni magukat a dolgozók, hogy egyszerűen nem lehetett feladatokat osztani nekik. „Előfordult, hogy a klasszikus utasítási helyzeteket a munkáltató kimondottan kényelmetlennek érezte. Nem mondhatta azt a srácainak, hogy márpedig csináljátok, mert ez a feladat, az ilyet azonnal pofavágás, szúrós megjegyzések követték. Én szerencsére nem éltem át ilyet, de sok ismerősömtől hallottam hasonlót. Győr környékén két százalék körüli munkanélküliség volt tavaly, arrafelé az is dolgozik, aki nem akar. Megtörtént, hogy egy bútoripari alapanyag feldolgozásával foglalkozó cég alkalmazottai sms-t küldtek az igazgatónak egyik este, hogy milyen feltételekkel hajlandók bemenni másnap. A munkaadó és munkavállaló közötti kapcsolat egészségtelenné válása sokat rontott a cégek belső működésén.”

„Energiát kell fektetni abba, hogy kialakítsuk a terméket, amelyre tényleg van kereslet, és amely fenn is tud tartani egy hazai vállalkozást”

Czotter András szerint a béreket is nehezen lehetett kigazdálkodni. „Évi öt százalékra saccolom a reálbér-költségnövekedést, vagyis a bérek és járulékai együttes emelkedését. Konjunkturális évek voltak, és a költségek is jelentősen emelkedtek. Nem tudom, mikor történt ilyen korábban, talán soha eddig” – gondol vissza. Mindezek miatt úgy véli, jót fog tenni a cégeknek, ha megjelenik némi kínálat a munkaerőpiacon.

Fotó: Ficsor Márton

Persze a bölcsészből lett asztalos sem állítja, hogy csak a munkaerőtől függ egy társaság sikere. „Ezt az időszakot meg kell próbálni felhasználni újabb hatékonyságnövelésre, végiggondolni, mit kellene másként tenni, a rossz hajtásokat 
lemetszeni, új üzletágakat indítani. Szinte biztosan vannak olyan területek, ahol nemcsak a kis cégek, hanem tekintélyes árbevételű vállalatok is hétről hétre éltek korábban”
– mutat rá.

Fotó: Ficsor Márton

Ez látszólag felelőtlen és rövidlátó politika, mégis sok vállalkozás működik így, különösen a fellendülő időszakokban. „Nagy, erősnek tűnő cégek pillanatok alatt álltak most a földbe minden tartalék nélkül. Nálunk sincs különösebben tartalék. Ha összegyűlik egy kis tőke, azonnal belekezdek valamibe. Hogyha leesne most hárommillió forint, másfelet biztos elköltenék üzletszerzésre, marketingkampányra vagy valami másra, ami csak hosszú távon éri majd meg. De hát így gondolkodik egy cégvezető, akinek sok ötlete van, és sok mindent akar megvalósítani: nem a készpénzállományt halmozza fel, hanem előretekint” – hangsúlyozza. Megjegyzi: az elmúlt években olyan fellendülő, bizakodó időszakot éltünk, amikor mindenkinek érdemes volt fejlesztenie.

„Nagy, erősnek tűnő cégek pillanatok alatt álltak most a földbeminden tartalék nélkül”

Hozzáadott értéket teremteni

Czotter András maga is igyekszik mentorálni a fiatalabbakat, a szakiskolákban például előad egy-egy osztályfőnöki órán, hogy motiválja őket. Igyekszik átadni, milyen különleges öröm, amikor valaki létrehoz egy terméket. „Megkérdeztem, mi a különbség, ha valaki táblaformában önti ki a csokoládét, vagy inkább szívecskét formáz belőle. Egyből leesett nekik, hogy a szív formájú jobb, vagyis olyan terméket kell fejleszteni, amely valami érdekeset, kedveset hoz létre, lehet az kerámia, cukrászati vagy faipari termék. A diákok szemléletét szeretném formálni” – magyarázza.

A termékfejlesztés ennél persze sokkal komolyabb feladat, és egy életen át zajlik. „Ha például egy pék szeretne igényes terméket gyártani, akkor rá kell jönnie, hogy a vaj nem mindig olyan, amilyennek lennie kell. Ezért akár a tejfeldolgozóig is el kell mennie, hogy megfelelő minőségű alapanyagot kapjon. Ki kell lépni a komfortzónánkból, meg kell találni a megfelelő partnereket, és meg kell ismerni, mit hogy csinálnak. Nem elég az irodából telefonálgatni és egyszer-kétszer elmenni vidékre. Energiát kell fektetni abba is, hogy kialakítsuk azt a terméket, amelyre tényleg kereslet van, és amely fenn is tud tartani egy hazai céget. Keskeny út, de rá lehet találni. Nekem a húsz évből legalább tíz erre ment” – összegez.

Fotó: Ficsor Márton

Így jutott el addig, hogy ma kizárólag gyerekágyat készít: az soha nem luxuscikk, mindig van rá kereslet, hiszen gyerekek mindig lesznek. „A legfontosabb törvény, még válság idején is: az élet él, és élni akar. Ha olyan terméket gyártunk, amely az élethez kapcsolódik, az sosem hagy cserben.”

Czotter András emellett a hazai alapanyagok és a honi gyártás iránti lojalitást hangsúlyozza. Tapasztalata szerint a magyar vásárló nem csupán nyitott és elfogadó a magyar termékek iránt, hanem kifejezetten keresi őket. Ez észszerű is, teszi hozzá, hiszen ár-érték arányban sokkal jobb árut, szolgáltatást kap a fogyasztó, ha hazait vásárol. Az Ágymester termékei ennek megfelelően nem a legolcsóbb, tömeggyártott áruk, hanem minőségi cikkek: a gyermekkortól felnőttkorig használható, egyszemélyes vagy franciaágyként is működő ágyak ára akár kétszázezer forint is lehet.

„A 2010 utáni adópolitika egyértelműen segítette, hogy jobb minőségű gyerekágyakra is legyen pénzük a fiatal családoknak – jelenti ki a cégvezető. – Évről évre tapasztalom, hogy mind többen tudnak igényesebb, tartósabb, így környezetbarát termékeket vásárolni. Mindig sok munkánk volt, de azóta egyre igényesebb és hasznosabb termékeket tudunk gyártani. Sosem gazdagodtunk meg, de időről időre tudtam magasabb fizetést adni az alkalmazottaknak.”

Fotó: Ficsor Márton

Hatékonyságiszintet lépünk

Czotter András a vállalkozása bővítésén is gondolkodik, de úgy tapasztalja, hogy a személyes jelenlétére még folyamatosan szükség van. „Ennek oka az is, hogy egyedi termékeket gyártunk, szinte mindegyik személyre szól. Igénylik a kollégák, hogy átbeszéljem velük, ami a tervekben szerepel.” A vevők is így vannak ezzel: a cégvezető minden megrendelővel személyesen beszéli meg az elképzeléseket. „Nehéz olyan embert találni, aki helyettesítene, de lehet, hogy ez az én hibám, túlságosan összetett a cég. Ezért új üzletágat szeretnék felépíteni igényes, de egyszerűbben gyártható termékekkel, amelyekkel kapcsolatban az ügyfél-kommunikáció is egyszerűbb lesz” – avat be a terveibe. Így lenne olyan jövedelemtermelő tevékenysége, amelyben automatizáltabbá válnának a folyamatok. Úgy látja, muszáj ilyen termékeket és vállalati működési mechanizmusokat felépíteni, mert növelni kell a hatékonyságot, a válságállóságot, „nem lehet egy cég bonyolult”.

Az Ágymester Manufaktúra rengeteg egyedi tudást halmozott fel az évtizedek alatt, amely talán örökre eltűnne a magyar gazdaságból, ha a vállalkozás valamilyen okból megszűnne. Épp ez ma a gazdaságpolitika kihívása: a cégekben rejlő felhalmozott tudást és kreativitást kellene megmentenünk. „Tényleg nagyon sok ötlet, kreativitás és emberi befektetés áll e vállalkozások mögött. Fiatalok belevágtak valamibe, kockázatot vállaltak, közben a családra talán nem tudtak annyit áldozni, amennyit szerettek volna. Most nagy emberi veszteséget élnek át, hiszen rengeteg erőforrást tettek a cégükbe, elverték a nagymama lakásának az árát is, és mindezek után most esetleg nullán állnak. Pedig sok olyan dolgot találtak ki, ami húsz év alatt megtérülne, sok tucat embernek adnának munkát, sok tíz millió forint áfát és járulékot fizetnének be, és részei lennének annak a sikernek, ami előttünk áll” – mutat rá az egyéni dilemmákra és tragédiákra.

Ezzel együtt úgy véli, hamar ki fog lábalni a gazdaság a koronavírus-­válságból. „A legfontosabb üzenetem: a magyar gazdaság ki fog jönni a bajból, mert iszonyatos energiák vannak benne. Fontos időszakot élünk. Azért kell megismerni a cégek valós állapotát, mert összetett tudást szerez, aki most időt áldoz erre. Ezért jó, hogy a kormányzat is finomhangolja a magyar vállalkozásokat támogató programjait. Folyamatosan figyeli, kik hogyan használják fel a támogatásokat. Ez jó, mert sok kis cégnél van olyan tudás, amelyet ha nem hagynak elveszni, tényleg visszahozza az árát, hosszabb távon többszörösen is. Újra felépíteni ezeket a társaságokat sok idő volna.”

Az össztársadalmi-gazdasági sikerek mögött azonban lesznek keserű egyéni tapasztalatok is. „Hatékonysági szintet fogunk lépni, de vélhetően sok emberi fájdalom árán. A döntéshozóktól nem lehet elvárni a százszázalékos empátiát, de a bölcsességet annál inkább.”

Fotó: Ficsor Márton
Czotter András
Az Ágymester Manufaktúra Kft. ügyvezetője négyéves hivatalnoki karrier után lett az egyedi gyermekágyakat készítő cég vezető­je. A társaságot egy régi hagyománnyal, a Vándorbölcső mozgalomnak elnevezett kezdeményezéssel tette ismertté, amelyről részletesen a vandorbolcso.hu címen lehet olvasni. A családi vállalkozást idősebb Czotter Ferenc, a nagypapa alapította a negyvenes évek végén, a fafeldolgozó üzemet a szocializmusban átmenetileg államosították.

Címlapkép: Ficsor Márton