Ki lép ki megerősödve a karanténból?

2020. május 14.
Van-e valós mozgástere az ellenzéknek a járvány idején? Ki a hitelesebb válságkezelő, Orbán Viktor vagy Karácsony Gergely? Hogy állnak a pártok a ciklus félidejében, és vajon léphet-e Gyurcsány Ferenc az ellenzéki összefogás élére 2022-ben? Elemzői vitainterjúnk Lánczi Tamással és Závecz Tiborral.

Constantinovits Milán interjúja a Mandiner hetilapban.

A koronavírus-járvány hazai kirobbanása óta azt láthatjuk, hogy a kormány hamar cselekedett, és tematizálja a közbeszédet. Milyen lehetőségei maradtak az ellenzéknek, képes lehet a fellépésével politikai tőkét kovácsolni?
Závecz Tibor:
A kormány jelenleg aktív, kezdeményező helyzetben van, döntéseivel a társadalom széles tömegeinek életét képes napról napra befolyásolni. Az ellenzék reaktív szerepbe kényszerült, jobb és rosszabb manővereket hajt végre, utóbbiak közé tartoznak a felhatalmazási törvény elfogadását övező viták. Ez ügyben nem voltak releváns válaszai, ám tegyük hozzá, a kormány eleve csapdahelyzetbe navigálta. Sikerként könyvelheti el, hogy számos javaslattal élt a koronavírus okozta gazdasági válsághelyzet megoldására. Az viszont némi zavart okozhatott a választópolgárok fejében, hogy az egyes javaslatok melyik párthoz tartoznak. Ezenkívül fennáll a veszély, hogy a kormány kisajátíthat bizonyos kezdeményezéseket, azt a látszatot keltve, hogy azok eredetileg tőle származtak. Az ellenzéki pártok egymással versengő, intenzív kommunikációt folytatnak, hogy önálló erőként tűnjenek fel a közvélemény előtt. Érzékelhetően kisebb az összefogás a térfelükön, mint az önkormányzati választáskor – noha közeleg 2022, és fontos döntéseket kell meghozni a listák számáról és az esetleges közös miniszterelnök-jelölt személyéről.

„Budapest minikormányként működik, a főpolgármester mini-miniszterelnökként viselkedik, intézkedései pedig nem a járványra adott válaszok”

Lánczi Tamás: Az ellenzék a járvány szorításában komoly lehetőséget kapott, hogy kormányzóképességet mutathasson fel. Azonban a két hónapos tevékenysége inkább elbizonytalanította a szavazókat, megkérdőjelezve azt is, hogy egyál­talán képes lenne-e az országot felelősen irányítani. Nem értek egyet azzal sem, hogy a védekezésről szóló törvény csapdahelyzet lett volna, egyszerűen csak nagyvonalúságot kellett volna mutatnia az ellenzéknek. Ehelyett ideológiai vitát próbált kirobbantani, ami hibás döntésnek bizonyult. Ki kell emelni a főváros vezetését, Budapest ugyanis minikormányként működik, a főpolgármester mini-miniszterelnökként viselkedik, intézkedései pedig nem a járványra adott válaszok. Míg az ellenzék vitatható kezdeményezésekért kampányol, a kormány cselekvőképes erőnek tűnik.

Miért nem tudta a járvány sem kikényszeríteni a teljes politikai együttműködést?
Z. T.:
Hasonlóan komoly krízisek esetén az emberek elsősorban biztonságra vágynak, a saját egzisztenciális helyzetüket, egészségüket szeretnék biztosítottnak látni, és ennek alapfeltétele a politikai szereplők konszenzusa. A járvány kirobbanása ezért is tűnt kegyelmi pillanatnak, úgy látszott, létrejöhet az oldalakon átívelő kiegyezés. Ilyen esetekben az erősebb félnek kell gesztust gyakorolnia, azonban a Fidesz erre végül nem volt hajlandó. A történetet innentől ismerjük: mindkét oldalon befeszültek a szereplők, a politikai csatározás folytatódott, ami – tegyük hozzá – természetes jelenség.
L. T.: Megítélésem szerint az ellenzék kezdett konfrontatív politikába, majd rossz szokásához híven a belpolitikai vitát nemzetközi színtérre emelte, és onnan indított támadást. Ne feledjük, az Európai Bizottságnak ki is kellett hátrálnia a dezinformációs kampány következtében.

„Az ellenzék reaktív szerepbe kényszerült, jobb és rosszabb manővereket hajt végre”

Z. T.: Árnyalnám azzal, az európai parlamenti képviselők eleve többféle identitásúak, hiszen nemcsak a saját országukat, hanem a pártjukat is képviselik, illetve egy pártcsaládhoz is tartoznak. Ennek tükrében értelmezhető brüsszeli tevékenységük is. A kormány járványügyi intézkedéseinek kritikája sem meglepő, illeszkedik az utóbbi években a magyar jogállamiságot érő, gyakran valós alapú bírálatok sorába.

Címlapkép: Földházi Árpád

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés