„Budapest minikormányként működik, a főpolgármester mini-miniszterelnökként viselkedik, intézkedései pedig nem a járványra adott válaszok”
Lánczi Tamás: Az ellenzék a járvány szorításában komoly lehetőséget kapott, hogy kormányzóképességet mutathasson fel. Azonban a két hónapos tevékenysége inkább elbizonytalanította a szavazókat, megkérdőjelezve azt is, hogy egyáltalán képes lenne-e az országot felelősen irányítani. Nem értek egyet azzal sem, hogy a védekezésről szóló törvény csapdahelyzet lett volna, egyszerűen csak nagyvonalúságot kellett volna mutatnia az ellenzéknek. Ehelyett ideológiai vitát próbált kirobbantani, ami hibás döntésnek bizonyult. Ki kell emelni a főváros vezetését, Budapest ugyanis minikormányként működik, a főpolgármester mini-miniszterelnökként viselkedik, intézkedései pedig nem a járványra adott válaszok. Míg az ellenzék vitatható kezdeményezésekért kampányol, a kormány cselekvőképes erőnek tűnik.
Miért nem tudta a járvány sem kikényszeríteni a teljes politikai együttműködést?
Z. T.: Hasonlóan komoly krízisek esetén az emberek elsősorban biztonságra vágynak, a saját egzisztenciális helyzetüket, egészségüket szeretnék biztosítottnak látni, és ennek alapfeltétele a politikai szereplők konszenzusa. A járvány kirobbanása ezért is tűnt kegyelmi pillanatnak, úgy látszott, létrejöhet az oldalakon átívelő kiegyezés. Ilyen esetekben az erősebb félnek kell gesztust gyakorolnia, azonban a Fidesz erre végül nem volt hajlandó. A történetet innentől ismerjük: mindkét oldalon befeszültek a szereplők, a politikai csatározás folytatódott, ami – tegyük hozzá – természetes jelenség.
L. T.: Megítélésem szerint az ellenzék kezdett konfrontatív politikába, majd rossz szokásához híven a belpolitikai vitát nemzetközi színtérre emelte, és onnan indított támadást. Ne feledjük, az Európai Bizottságnak ki is kellett hátrálnia a dezinformációs kampány következtében.