Három évtized – küzdelem a magyar szuverenitásért

2020. május 04. 08:13

Az az Európa ugyanis, ami Antall és Nyugatra tekintő politikustársai fejében élt, már régóta kisebbségbe szorult a saját hazájában.

2020. május 04. 08:13
Máthé Áron
Mozgástérblog

„Két út nyílt meg. Az egyik a teljes beolvadás, a helyi, nemzeti érdekek és sajátosságok semmibevételén alapuló, »nyílt társadalom« kiépítése lett volna. Beolvadás a Nagy Nyugati Masszába. Ahol »ugyanaz a szar van«, és a kis különbségek ellenére a Big Mac mindenhol Big Mac, ahogyan a Ponyvaregényben megállapították.

Volt azonban még egy fontos vonása ezeknek a forradalmaknak. Az tudniillik, amit Antall így fogalmazott meg: »véget vet a kettős nyelv, a hazugság és az elhallgatott igazságok négy évtizedes országlásának«. A szovjet birodalom ugyanis a fegyveres erőn túl elsősorban a nyelv leuralására alapult. Egy olyan virtuális világ volt ez, amely nem tükrözte a valóságot, az ember valódi vágyait, álmait és törekvéseit. Az 1989-es forradalmi változástól tehát azt is várta mindenki, hogy a marxista bikkfanyelv és a szocialista reformközgazdászok halandzsája helyett őszinte szavakat kapjanak.

Erre azonban további éveket, sőt, két évtizedet kellett várni. Az az Európa ugyanis, ami Antall és Nyugatra tekintő politikustársai fejében élt, már régóta kisebbségbe szorult a saját hazájában. Helyére éppúgy baloldali képzeteken alapuló virtuális valóság lépett, amelyet az erősen érdekvezérelt és egyívású sajtó képviselt. (Vajon véletlen-e, hogy a »független újságíró« és a »függetlenített párttitkár« alakja hovatovább egybemosódik?). Ezt egészíti ki a demokráciát egyre szűkebb keretek közé szorító »jurisztokrácia«, vagyis a jogászuralom. Nálunk ezt 1990-1994 között az Alkotmánybíróság stratégiai döntései mutatták meg, amelyekben elutasították a tulajdonviszonyok helyreállítását és az igazságtételt.

Magyarországon és Közép-Európában tehát a valóságért, a valóságértelmezésért folyt a harc. Ha 1989-1990 forradalmi változásokat hozott, akkor az azóta zajló, sokak szerint hideg polgárháború valójában szabadságharc. Egy szabadságharc, amelyben a gazdasági és politikai önrendelkezés mellett azért is küzdünk, hogy saját magunk mesélhessük el a saját történetünket. Egyszerűbben szólva: hogy ki mondja meg, hogy mi legyen – hogy mi van. A magyar választók gyülekezete, vagy pedig a nemzetek feletti programmal rendelkező NGO-k, médiaholdingok, járadékvadász pénzügyi befektetők. Még jobban leegyszerűsítve: tankok helyett nem akartunk bankokat magunk fölé.

Az első szabadon választott Országgyűlés megnyitása harminc évvel ezelőtt azt jelentette, hogy a politika – vagyis közös ügyeink intézése – visszanyerheti értelmét, és lehetőségünk nyílik kézbe venni a saját sorsunkat, és megírni a XXI. századi magyar történetet.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 53 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
sors
2020. május 04. 22:03
A globalizáció éppen végnapjait éli, 2007 óta már. Eléggé vaknak kell lennie annak, aki ezt nem látja. Minden valós tényadat erre mutat rá, nem beszélve a politikai átalakulásokról.
BőröndÖdön
2020. május 04. 14:50
Kár,hogy újra pártállamban élünk...
luzitanxaver
2020. május 04. 11:06
"Az az Európa ugyanis, ami Antall és Nyugatra tekintő politikustársai fejében élt, már régóta kisebbségbe szorult a saját hazájában." Pontosan. Vannak, akik ezt életkori vagy egyéb sajátosságok miatt képtelenek be- és/vagy átlátni. Tökéletes példája ennek az attitűdnek Jeszenszky Géza.
Berecskereki
2020. május 04. 10:19
A globalizáció egy általános fogalom, amely magába foglalja: a gazdasági, pénzügyi, kulturális, információs, politikai, nyelvi egységesítést, melyet nemzetek feletti intézmények szabályoznak. Veress József a ,, Gazdaságpolitika a globalizált világban,, c. könyvében a következőképpen fogalmazza meg: ,, A globalizáció olyan, alapvetően hatalmi-gazdasági természetű folyamat, amelynek során a világgazdaság legerősebbé váló szereplői a legjelentősebb nemzetközi intézményeken keresztül, az adott és általuk formált jogi keretek között, saját érdekeik alapján egységesítik és általános érvényűvé teszik a gazdasági és politikai szabályokat,, Ebből eredően nem más, mint nagyhatalmi törekvés. A történelemben többek között ilyen volt a Napóleoni háborúk, az első és második világháború, vagy az elmúlt 70 évben az USA, Szovjetunió, Oroszország Ázsiában és Afrikában folytatott háborúi. Így nem igaz, hogy a globalizáció kizárja a háborúk keletkezését, mert legfeljebb nem nemzetek, hanem világbirodalmak között zajlik. Röviden fogalmazva: a globalizáció nem más, mint uniformizálás, egységesítés, melyben az ember anyagi volta jelenik meg. Így nem ez oldaná meg az emberiség problémáját.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!