Ki nyer holnap? Így indulnak választási harcba a német pártok
Megfogalmazták választási programjaikat, üzeneteiket a migrációellenességtől a szupergazdagok megadóztatásáig.
A nemzetközi nyomás ellenére az Európai Bizottság nem lát indokot arra, hogy a koronavírus okán hozott, vitatott magyar szükséghelyzeti törvény ügyében eljárjon – írja a Die Welt. A német lap szerint ugyanakkor Budapest még nem lélegezhet fel, hiszen a Bizottságnak van terve a háttérben.
A Die Welt mai címlapján „Ideiglenes felmentés Magyarországnak” című cikkében számol be arról, hogy a nemzetközi nyomás ellenére az Európai Bizottság nem lát indokot arra, hogy a koronavírus okán hozott, vitatott magyar szükséghelyzeti törvény ügyében eljárjon. Budapest azonban még nem lélegezhet fel, hiszen a Bizottságnak van terve a háttérben.
A német lap információi szerint a Bizottság jogi szakértői az érintett uniós tagállamok szükséghelyzeti törvényeinek vizsgálata után arra a következtetésre jutottak, hogy Magyarország esetében nincsenek kifejezett „kiindulópontok” a demokratikus alapjogok megsértéséhez, és ezért nem szükséges, hogy a Bizottság közvetlenül ellenintézkedésekkel éljen. „Aggódunk a magyarországi szükséghelyzeti jogalkotás miatt és szoros figyelemmel fogjuk kísérni, hogy a magyar kormány miként ülteti át az intézkedéseket a gyakorlatba” – állítják magasan informált körök a Bizottságtól. Hozzátették, hogy a magyar törvény egyes részei – mint az álhírek terjesztésének szankcionálása – igen homályosan vannak megfogalmazva, és ezért ezt is meg kell figyelni.
Máshol is volt korlátozás
Ezen kívül a Welt szerint utaltak arra is, hogy több tagállamban, mint például Franciaországban és Romániában, szintén erősen korlátozták az alapjogokat. A lap emlékeztet, hogy kezdetben Ursula von der Leyen bizottsági elnök visszafogottan nyilatkozott a magyar kérdésben, majd rögzítette, hogy az EU-nak a múltban már volt kritikus tapasztalata Magyarországgal. Ennek okán pedig figyelemmel kísérik az eseményeket, és ha szükséges, cselekedni fognak. Vera Jourova COM-alelnök április elején szintén hangsúlyozta, hogy nyomon követik majd, hogy a magyar intézkedéseket mikor függesztik fel.
A lap megjegyzi, hogy Orbán Viktor szerint a „brüsszeli buborék” áll az irányvonalát ért kritikák mögött, és a szerző emlékeztet, hogy kritikusok pedig azt vetik a magyar miniszterelnök szemére, hogy évek óta leépíti a jogállamot és korlátozza a sajtószabadságot.
Autoriter kísértés
A lap vezető kommentátora, Jacques Schuster, „Autoriter kísértés” című véleménycikkében szintén címlapon fejti ki, hogy már évek óta lehetünk tanúi a kelet-közép-európai demokráciák alattomos bomlásának. Magyarországon és Lengyelországban már régóta megfigyelhető, hogy a lengyel PiS és a magyar Fidesz választási győzelmét a kormányok arra használják, hogy minden olyan intézményt gyengítsenek, melyek a nyílt társadalmakban fékezik a kormányon lévők hatalmát.
Schuster meggyőződése, hogy Montesquieu hatalommegosztásának elve a PiS és a Fidesz számára csak a nyugati puhányság kifejezése és a demokratikus kompromisszumra való törekvés pedig a felvilágosodás fétise. A koronaválságot arra használják, hogy ezt a beállítottságot még gátlástalanabbul éljék ki. Rögzíti, hogy ha van esély a nyílt társadalomhoz való visszatérésre, akkor annak a kelet-közép-európai államokból kell érkeznie.
Politikailag bölcs
Ezért pedig politikailag bölcsnek nevezi, hogy az Európai Bizottság most nem indít büntetőeljárást Magyarországgal szemben a parlament és a sajtószabadság elleni támadása miatt, hanem kivár, megfigyel és majd akkor lép közbe, ha nincs más lehetőség. Aláhúzza, hogy minden nyílt társadalomnak szüksége van bátor polgárságra: ezt nem lehet Brüsszeltől várni.
Schusterrel nagyköveti levélváltás történt április elején, miután „Orbán Viktor, a kifordított kommunista” c. cikkében fejtette ki, hogy a magyar kormányfő arra használja a világjárványt, hogy búcsút intsen a nyugati demokráciának. Akkor arról is írt, hogy a magyar miniszterelnök ki akarja iktatni a parlamentet és a szabad sajtót, ezzel megvalósítva álmát a mindenre kiterjedő hatalomról, melyet a kommunista Rákosi és Kádár is birtokolt a politika, a kultúra, a gazdaság és a társadalom felett.