A sztár-jövőbelátók nemrég még arról prédikáltak, hogy miután legyőztünk minden éhínséget, háborút és járványt, hogyan válhat az ember istenné. Mint Bábel tornya építése óta annyiszor a világtörténelemben, az ember elhitte, hogy homo deusszá válhat. Aztán jött egy szabad szemmel nem látható ellenség, egy aprócska organizmus, és átalakította a gondolkodásunkat szinte egyik napról a másikra. Egy csapásra minden megváltozott körülöttünk. Ami volt, az nincs. Régi világunk szertefoszlani látszik. Amin korábban késhegyre menő vitákat folytattunk, azonnal érdektelenné vált. Nem fontos már, hogy ki nyeri a Bajnokok Ligáját, nem fontos, hogy Herczeg Ferenc miért került bele az új Nemzeti alaptantervbe, mint ahogy az sem, hogy mi a helyzet a klímavédelemmel. A mindennapok lecsupaszodtak a lét egyszerű kérdéseire.
Nem tudjuk, mikor lesz vége. Nem látjuk azt sem, hogy milyen világ jön, de annyit lehet sejteni, hogy a következő időszak valami más lesz, mint ami eddig volt. Persze nem akarok zsebvátesz lenni. Az „ugye én megmondtam” mentalitásból most Dunát lehet rekeszteni a közösségi médiában. A kérdés nem is az, hogy ki mondta meg előre, hanem az, hogy milyen következtetéseket lehet levonni, és milyen változásokat érdemes életbe léptetni a közösségért.