„Talán jó példa vagyunk”

2020. február 27.
Zámbó András vezető lelkész, református lelkipásztor, mentálhigiénés szakember. Öt gyermek édesapja. 1997 óta a káposztásmegyeri református közösség vezetője, a helyi templom és közösségi tér alapítója.

„Káposztásmegyer nem olyan rég még szántó volt. Huszonötezren élnek ma a lakótelepen, de körbe lehet futni fél óra alatt. Huszonkét éve élünk itt, nehéz úgy végigmennem az utcán, hogy ne szólítsanak meg, simán el tudnám tölteni az egész napomat az utcán is. Pedig nem is gondoltam, hogy lelkész leszek: élelmiszermérnöknek készültem. Én csodálkoztam a legjobban, hogy amikor elvégeztem az egyetemet, az Istentől megszólítást kaptam. Már az is csoda volt, ahogy a teológián összejöttünk a feleségemmel. Amikor azon gondolkoztunk, hová menjünk, két szempontunk volt: csak ne lakótelepre költözzünk, és ne kelljen építkezni… Hát így sikerült.

Amikor meghívást kaptunk Káposztásmegyerre, az volt az álmunk, hogy lesz egy erős közösségünk, és annak lesz otthona is, hittük, hogy ahol új lakótelep fejlődik, ott az Istennek is sok népe van. Hetvenfős gyülekezetünkkel háromszáz fősre terveztük a templomot – húsz év múltán, ma már meg is töltjük. Magamban szűk keresztmetszet lennék, a feleségem – lelkész társam – az igazi kezdeményező. A több száz fős gyülekezetet és a hatszáz hittanost derűs csapat szolgálja, és rengeteg önkéntes. Fontos számunkra a kapcsolat: a személyes figyelem és foglalkozás az erősségünk. A teológián a biblikumot szívtuk magunkba, el volt hanyagolva az önismeret. Később ezért is végeztünk mindketten mentálhigiénét. Fontos tudni, hogy én ki vagyok, másrészt milyen az istenkapcsolatom: így tudunk kapcsolódni az embertársainkhoz, így tudjuk Istenhez és egymáshoz kapcsolni őket.

Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés