Patchwork

2020. február 20.
Muray Gábor | Klementisz Réka | Kéri Gáspár
Rendszerváltás: eufória?
| Kéri Gáspár |


Ezerkilencszáznyolcvankilenc egyik opálosan bágyadt augusztusi reggelén vadiúj Schwinn Csepel versenykerékpárommal tekertem az évekkel azelőtt bezárt Ifipark felől a margitszigeti sportuszoda irányába, amikor a Clark Ádám térnél meglepve tapasztaltam, hogy a körforgalmat akkor már évtizedek óta uraló, vörös csillag alakú virágágyást szakszerű kezek szép csöndben politikailag semleges, esztétikailag pedig üdítően amorf formává alakították. Mint később kiderült, Krassó Györgyék azon a nyáron alakult Magyar Október Pártjának készülő akcióját megelőzendő a Főkert munkatársai végezték el a munka dandárját. Számomra 1989 a nulladik év volt, amely nyílegyenes átmenetet jelentett az általános iskolából a Kisképző fotográfusképzésére. Már az előző őszi nagy Duna körös tüntetés óta tapasztalható volt, hogy a magyar társadalom egésze is fokozatosan sodródik a változások szelével. A Capa Központ Eufória? című kiállítása az 1989. évben és az azt követő időszakban készült autonóm fotográfiák, emblematikus sajtófotók, a civil megmozdulásokat dokumentáló amatőr sorozatok bemutatásával, a változásokra reflektáló művészeti akciók felidézésével és az alkotók személyes visszaemlékezéseinek segítségével igyekszik rekonstruálni ennek az időszaknak az atmoszféráját. A Mucsi Emese kurátor által jegyzett kiállítás az egyvágányú hivatalos történelmi interpretációk helyett a privát történetek és párhuzamos valóságfragmentumok egyidejű megjelenítésével olyan kortárs módszertant követ, amelynek eredményeként plasztikus képet kapunk a rendszerváltozás kreatív energiákat felszabadító időszakáról.

(Eufória? – Rendszerváltás-történetek Magyarországról. Capa Központ, február 23-ig)
Cseh Tamás örök
| KR |


„Zizeg a csönd a fűben / árváit ringatja Isten / angyalok mélyen alszanak” – írta Kaland barátom című versében az együtt töltött idő emlékére szerzőtársa, barátja, Másik János Cseh Tamás halála után egy évvel. Azóta eltelt még jó pár: tíz éve már, hogy elment a huszadik századi Magyarország krónikása. Az utána maradt csönd azóta is csak zizeg a parlagon. Minden évforduló körül szerveződnek újabb emlékkoncertek, márványtáblát avatnak, főt hajtanak mindazok, akiknek a szívükbe vésődött egy-egy sora. Annak viszont – különösen évtizedes távlatból – igazán szép üzenete van, ha olyanok is szükségét, igényét érzik a megemlékezésnek, magukénak érzik az életművet, akik a kultikus Cseh-dalokkal is megénekelt nyolcvanas években még csak gyerekeskedtek, vagy épp megszülettek. Gesztusuk azt jelzi, Cseh Tamás él, a bakonyi indián szelleme örök. A Váróterem című zenés színházi produkcióban fiatal színészek elevenítik fel a Cseh Tamás – Bereményi Géza – Másik János-életmű legfontosabb dalait újragondolva. Keresztes Tamás rendezésében előad majd egy-egy dalt többek között Miczura Mónika, Ónodi Eszter, Törőcsik Franciska, Trokán Anna és Trokán Nóra is.

(Váróterem – Cseh Tamás-est. Budapest Kongresszusi Központ, február 21. 17.00) 
Ez a cikk csak előfizetéssel rendelkező olvasóink számára elérhető. Ha van érvényes előfizetése, jelentkezzen be!

Bejelentkezés