Egy igazi történet: Pokorni Zoltán nemzete

2020. január 22. 12:50

Radnóti Zoltán
Index
Pokorni Zoltán nem akar lemondani a családról és a hazáról, megtartja, kerül, amibe kerül: ezért azt mondta könnyezve, hogy igen, az a gyilkos az én nagyapám.

„A médiatérben és a közösségi médiabuborékokban a botrány megképződik, kommentáltatik a rég kiosztott szerepek szerint, vagyis ismét reprodukálódik a bevett törésvonalak mentén és minden következmény nélkül elül, elfelejtődik amíg jön a következő ugyanolyan. A nyilvános beszéd talán egyetlen célja a félelmi identitások megerősítése. A megszólalások elsöprő többsége nem arról szól, mit csinál és mond a másik, hanem, hogy ki valójában ő. Hogy kik állnak mögötte, a háttérben. Miért is ne higgyünk neki. A megértés, a beszélgetés, a kritikai nyilvánosság, a politika módszeres felszámolása zajlik, minden valódi kérdés belefulladása az egyre növekvő zajba.

Most nem rabbiként írok, hanem magyar emberként, akinek a nagypapája, Biener Zoltán évtizedekig ugyanabban a városban élt, mint Pokorni József. Ugyanazon a nyelven beszélt, álmodott, vallott szerelmet vagy dühöngött. És nagyjából ugyanakkor is haltak meg.

Érzem, Pokorni Zoltánnal valami igazi és személyes történt, amit ő megpróbált közösségi üggyé, politikává tenni. Nagyon röviden azt mondani, hogy az ő kis közössége, a családja történetéhez hozzátartozik egy gyilkos. Egy náci, nyilas gyilkos. És hogy ezzel neki valamit kezdenie kell. Hogy van a személyes felelősségen túli, közösségi felelősség is. Vagy ha nincs, akkor nincs közösség sem. Se család, se haza.

Pokorni Zoltán, konzervatív politikus, tudatta, hogy nem akar lemondani a családról és a hazáról, megtartja, kerül, amibe kerül. És ezért azt mondta könnyezve, hogy igen, az a gyilkos az én nagyapám. A tömeggyilkos. A zsidógyilkos. Aki beteljesítette a radnótii próféciát, és önként, kéjjel ölt. Hiszen pontosan tudta, hogy amit tesz, az nem a haza védelme, és tette nem befolyásolja a háború végkifejletét sem. És ő az enyém, hozzám tartozik. A történetem. A legközvetlenebb történetem. Amelyet be kell illesztenem a tágabb közösségem történetébe. Amelyhez hozzátartoznak azok, akiket megölt a magyar történelem egyik mélypontján, Budapest ostroma idején. Egy elveszített háború végén. Egy ostromlott városban, egyfajta modern apokalipszistől megrészegülve, mint a társai. Cáfolva a naiv elképzelést arról, hogy a modern Európa közepén nem lehet már tere a XX. században a felfoghatatlan, az emberi képzelet számára addigra már elgondolhatatlannak hitt szadizmusnak.

Az áldozatok is hozzám tartoznak, az enyéim azok is, akiket a nagyapámék felfoghatatlan mértékű szadizmussal megöltek, a honfitársaim, ez volt a másik állítása. A gyilkos nagyapám és az áldozatai a családom és nemzetem. Erről beszélt zokogását visszafojtva az érintett kerület polgármestere a gyilkosságok egyik színhelyén.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 83 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Példát lehetne róla venni az európai demokrata oldalon is. Esetleg Bauer úr, Dobrev asszony is tehetne valami hasonló nyilvános vallomást. Sokat segítene a félelmi identitások legyőzésében.

A "szembenézés szükségessége" újratöltve, hányszor hallottuk ezt az ezredforduló körül.
De valahogy a kommunisták, leninfiúk, ávósok örökösei sohasem néztek szembe a múltjukkal, pedig ezt mindenki mástól követelték.

1. "gyilkos az én nagyapám. A tömeggyilkos. A zsidógyilkos. ...ő az enyém, hozzám tartozik. A történetem. A legközvetlenebb történetem. Amelyet be kell illesztenem a tágabb közösségem történetébe.

2. Az áldozatok is hozzám tartoznak, az enyéim azok is, akiket a nagyapámék felfoghatatlan mértékű szadizmussal megöltek, a honfitársaim, ez volt a másik állítása. "

És a harmadik? Vele mi lesz? Vagy ő, nem is létezik? De igen. Csak róluk, akik kitervelték, világra menedzselték a bekövetkezetteket, a majdnem mindent végtelen tisztességgel szemlélő Radnóti Zoltán is megfeledkezik:
3. Old Newspaper Read's Six million Jews Died in 1915 1938 Before Hitler was in power. - YouTube.html
MAGYAR
Régi Újság - 1915-ben olvasható - 6 millió zsidó meghal - 1938, Hitler hatalma előtt - YouTube.html
HONNAN TUDTÁK, ELŐRE!
VAGYIS INKÁBB, ENNEK ÍGY KELLETT TÖRTÉNNIE, EZÉRT DOLGOZTAK, a doku így indít:
- SIX MILLION JEWS 1915-1938, 10 NEWSPAPERS
És Radnóti sem teszi fel az alapkérdést: MIÉRT is?
Az ember ravaszsággal, gyűlöletkeltéssel estébé, sok mindenre rávehető, gyilkosságra is, akár 6 milliósra is.
De a kérdés nem kerülhető meg: MIÉRT?
Erről, ezekről is hallanánk, nem azért, hogy okosabbak legyünk, hanem azért, hogy tisztességesebbek.
Ha ez megtörténne, az indítóokok szelekciómentes számbavétele, minden könnyebbé válna. Mindenkinek.

Bárki, aki a szovjet erők pár tíz km-es távolságában, az USA-brit bombázások alatt ilyesmire vetemedik, az:
1. elvesztette az eszét, beteg, nem normális
2. közbűntényes, végletekig lealjasodott lumpen
ÉN NEM HALLOTTAM-OLVASTAM VISSZAEMLÉKEZÉST, DOKUMENTUMOT ARRÓL:
A MAGYAR POLGÁRI LAKOSSÁG ELKÖVETETT VOLNA ATROCITÁSOKAT
BÁRKIK ELLEN, BELEÉRTVE, ELSŐ HELYEN A ZSIDÓSÁGOT.
ENNEK AZ ELLENKEZŐJÉRŐL, IGEN.

Pokorni Zoltán nehéz helyzetben van, nem kell bántani.
Annál inkább nem, mert jól oldotta meg, ami rá tartozik.
És a Turul-szobron, szerintem sincs helye egyetlen aljas gyilkos nevének sem.
De ez nem jelenti azt, hogy a Turul-szobornak ne lenne helye!

Egyébként ez a rothadt nehéz az egész ügyben. Mert azokat az embereket tényleg legyilkolták. Arányaiban jóval kisebb részben, mint németek, de részben tényleg magyarok. Egy részüket föllógatták/lecsukatták olyan komcsik, akik semmivel nem voltak jobbak náluk, más részük simán a honfitársunk. Vagy mai honfitársaink szülei/nagyszülei.

Így élünk mi együtt annyian.

Bauer és Dobrev - csakúgy, mint az őseik - elég sokat voltak hatalmon. Nem emlékszem megbánó vallomásra...

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés