Érzelmileg vakok és süketek?

2020. január 15. 12:28

Skrabski Fruzsina
Facebook
Miért kell a családoknak és a gyerekvállalásnak a negatívumait hangsúlyozni úgy, hogy a pozitívumairól szó sem esik?

„Nem fogom az összes anyaellenes megnyilvánulást kommentelni. Csak őszintén nem értem. Miért kell a családoknak és a gyerekvállalásnak a negatívumait hangsúlyozni úgy, hogy a pozitívumairól szó sem esik? Mit akar mondani a költő?

Persze, nyilván van, aki máshogy éli meg az anyaságát, mint én. Van, akit elhagynak, problémás a gyereke, anyagi gondokkal küzd, nincs segítsége. Biztos vannak mélypontok.

De én nem tudom elhinni, hogy azok az anyák, akik a negatívumokat hangsúlyozzák, hogy ők nem élik meg azt a csodát, amit a gyerek jelent! Érzelmileg vakok és süketek? Vagy hogy lehetséges, hogy nem olvadnak meg egy puszitól, nem ámulnak el egy okos mondattól, nem önti el őket a boldogság, amikor ott szuszog mellettük a gyermekük?

Őszintén nem értem...

Ha pedig megélik ők is a pozitívumokat, akkor mi a céljuk azzal, hogy csak a negatívumokat hangsúlyozzák? Mi a célja azzal egy médiumnak, hogy ezt címlapra teszi?”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 115 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Mert a család fogalma a posztmodernben afféle üzleti-gazdasági egység lett, nem érzelmi közösség, főleg nem szentség. A család időszakos entitás lett, amit addig "érdemes" fenntartani, amíg kevés energiabefektetéssel is élvezhető "eredményt" ad. Ha valami megromlik benne, már nem megjavítani szokás, hanem lecserélni a családot. Újra. Jobbra. Boldogabbra. Mert az mindenkinek jár. Anélkül, hogy tenne érte.

Válaszok:
nick89 | 2020. január 15. 14:12

A Gyurcsány éra közepén egy nőre jutó születések száma 1,32 volt, most már a még mindig nagyon kevés, de annál valamivel több 1,45.
https://www.indexmundi.com/g/g..

" Miért kell a családoknak és a gyerekvállalásnak a negatívumait hangsúlyozni úgy, hogy a pozitívumairól szó sem esik? "

Mert ennek nagyon komoly piaca van. Egy csomó olyan nő van, aki arról akar olvasni, hogy a gyerekvállalás milyen nehéz, mekkora lemondással, mekkora áldozatvállalással jár, és hogy összességében nem éri meg ez az egész. Mert ezek a nők így akarnak dönteni.

Hogy akkor mégis miért olvasnak rendszeresen ilyen írásokat, azok, akik ezt eldöntötték? Mert időről időre visszaigazolást kell nyerjen a döntésük, hogy a gyerek inkább hátrány, inkább probléma. Ez pedig attól van, hogy érzik mélyen a lelkükben, hogy ezzel a világszemlélettel, ezzel a döntéssel van valami alapvető probléma. A legtöbb ember nem tudja megfogalmazni, mitől érzi ezt, de a legtöbb emberben ott van, és nem tudnak tőle megszabadulni semmiféle racionálisnak ható érveléssel.

Ezért van aztán az a jelenség, hogy a nők rendszeresen látni akarnak ilyesfajta írásokat a különféle női magazinokban. A fogyasztóivá válnak ezeknek a véleményeknek. Olyan cikkeket, véleményeket akarnak viszont látni, amik arról írnak, hogy micsoda teher az anyaság, milyen nehéz így kiruccanni otthonról, világot látni, pasizni, karriert építeni, satöbbi. Muszáj, hogy rendszeresen szembesüljenek azzal, hogy helyesen döntöttek akkor, amikor lemondtak a gyerekvállalásról, vagy eltolták maguktól a távoli jövőbe.

"Még az a szerencse, hogy van egy csodálatos érzés minden nőben: az ösztönös vágyakozás a gyermek után, ami minden más érzést felülmúl."

A "minden mást felülmúl"-lal vitatkoznék. Ha felülmúlná, a fejlett országokban sem lenne demográfiai probléma az alacsony születésszám miatt.

Egyébként sok nő akkor kap észbe, késő harmincas, negyvenes éveiben, hogy marhára nem elegendő életcél számára a karrierépítés, meg hogy megint elutazhasson még egy országba. És sokszor ebben az életszakaszban már túl késő.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés