Életvédelemről és abortuszról vitáztak az Ez itt a kérdésben

2019. november 5. 18:54
Az abortusz témájával foglalkozott az M5 Ez itt a kérdés című műsora. A vitában elhangzott: a nőket nem megítélni kell, hanem segíteni abban, hogy ha nem is szeretnék a gyermeküket megtartani, legalább megszüljék az utódjukat és aztán örökbe adják. Ugyanis néha egy-egy mondat vagy gesztus megváltoztatja egy anya véleményét és végül vállalja a gyermekét.

Az M5 műsorán látható Ez itt a kérdés című műsor minapi adásában az abortusz volt a téma, főleg a nem sokkal ezelőtt hatályba lépő észak-ír szabályozásnak „köszönhetően”, amely felkorbácsolta a közéleti hullámokat és a terhességmegszakítással kapcsolatos vitákat újra az érdeklődés középpontjába állította. A Trombitás Kristóf (lapunk munkatársa) által vezetett műsor vendégei Keresztes Ilona, újságíró, a Fiatalok az élet szolgálatában megalapítója; Dr. Rojkovich Bernadette, a Magyar Bioetikai Társaság elnöke és Dr. Dékány Ágnes, szülész-nőgyógyász szakorvos voltak.

Rögtön az adás elején

mindhárom meghívott egyetértett abban, hogy az élet megkérdőjelezhetetlenül a fogantatás pillanatában kezdődik.

„A technika tette lehetővé, hogy megismerjük leendő gyermekeinket már az anyaméhben. A biológia is egyértelműen fogalmaz, hiszen amikor két ivarsejt összeolvad, kialakul a genetikailag önálló ember, mely folyamatosan fejlődik. Nem csak akkor kell életnek tekinteni, amikor világra jön, hanem a kezdetektől számítva. Amikor 6 hetes korában a szívhangját meg lehet hallgatni a magzatnak, az is csak a fejlődésnek egy bizonyos szakasza. De onnantól fogva már teljesen kézzel fogható” – húzta alá deklarációként Rojkovich Bernadette.

„Nagyon meghatározó az első szívhang, az első ultrahangos felvétel. Ha később megkérdezzük az apukákat, mi volt az a pont, amitől fogva kötődni tudtak a gyermekhez, az a szívdobbanás megtapasztalása. Ez egyértelmű, kézzelfogható, látható, hallható. Ritkábban beszélünk erről, de ugyanígy már nagyon korai fejlődési szakaszban láthatóak testmozgások, már 7-8 hetes korban. Én is fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a két ivarsejt összeolvadását követően már nincs jelentős változás, legalábbis abban nincs, hogy elindult egy teljesen új genetikai állomány fejlődése” – mondta ki Dékány Ágnes, hogy az életvédelemnél gyakorlatilag nem lehet különválasztani a kezdeti heteket sem a későbbiektől.

 

A vita felvétele

 

Arra a felvetésre, hogy ha mindez igaz, akkor vajon egy sor abortuszt pártoló szervezet miért igyekszik megakadályozni azt, hogy az abortálásra készülő anya meghallgathassa gyermeke szívhangját – hiszen több tanulmány is alátámasztja, hogy ebben az esetben a művi vetélésre készülő nők komoly többsége eláll a szándékától –, Keresztes Ilona reagált elsőként.

„Nem tudom kitalálni, mi lehet annak az embernek a fejében, aki úgy érzi, hogy veszélyes meghallgatni egy édesanyának gyermeke szívhangját. Ha valakinek kívánt, tervezett a várandóssága, alig várja, hogy a vizsgálaton ezt átélhesse. Mesélik a kismamák, hogy odatódul az anyós, após, keresztmama és mindenki a családból, mert osztozni akar ebben az élményben - amennyiben a baba kívánt. Én azonban nem tudok különbséget tenni két gyermek között, attól függően, hogy az egyik gyermek tervezett volt, a másik pedig nem. A gyerek léte, emberi mivolta az én megítélésem szerint nem különbözik. Csak az adott anyuka hozzáállása” – fejtegette.

De mi a helyzet azokkal a sokszor és sokak számára otromba megmozdulásokkal, amelyeket az abortusz mellett álló aktivisták követnek el az életvédőkkel szemben? Vajon mi lehet az oka ennek?

„Ezek a szervezetek azt hangsúlyozzák, hogy az anyának joga van az önrendelkezéshez, a másik oldal viszont azt, hogy a magzatnak is vannak jogai. Ki képviseli a magzat jogát? Tudatosítani kell az emberekben az anyai lét szépségeit, már a családban el kell kezdődnie egy nevelési folyamatnak, ami megtanítja a gyerekeknek, hogy milyen kincs az anyaság. Ami a szívhang meghallgatásának ellenzését illeti, ezek a szervezetek úgy gondolják, hogy ez traumát okozna az anyának, ezért ettől az élménytől meg kell kímélni” – magyarázta Rojkovich Bernadette.

A műsorban ezt követően az ún. szívdobbanás-törvényekről volt szó, amely törvényeket az USA több államában már bevezették. Ezek lényege, hogy

a magzatnál kimutatható szívhanggal egyidejűleg illegálissá válik az abortusz elvégzése,

így nagyjából a hatodik héttől törvény tiltja az abortálást. Az Egyesült Államokban azonban találhatunk ennél is szigorúbb szabályozást, Alabamában egészen pontosan a fogantatás pillanatától tilos bármilyen művi abortusz elvégzése.

„Nem is a törvény szigorúsága a lényeg, hanem az, hogy megpróbál közelíteni az igazsághoz. Ha képesek vagyunk modern képalkotó eljárásokkal minden eddiginél részletesebb és pontosabb képet adni a magzatokról, akkor ezt a technikai fejlődést követnie kell a jogi szabályozásnak is. Szent Ágoston a gyermek mozdulásától kezdve tekintette embernek a méhben fejlődő szervezetet, hiszen nem volt más jele annak, hogy a baba odabent van. Amikor már azt is láthatjuk a mesterséges megtermékenyítések elterjedésének köszönhetően, ahogy egy gyermek megfogan, és már akkor is embernek, a két szülő gyermekének tekintjük, amikor még be sem ültették az anyja testébe, akkor ahhoz képest, hogy már 6 hete él a méhben és dobog a szíve, az egy olyan nyilvánvaló jele az emberi létének, hogy nem lehet megkérdőjelezni” – jelentette ki Keresztes.

A következő felvetés az volt, hogy szerencsés módon az USA-ban – kis túlzással – életvédő forradalomnak is lehet nevezni azokat a folyamatokat, amelyek több szövetségi államban is célt értek, ami az abortusztörvények szigorúbb szabályozását illeti. No de minek köszönhető mindez?

„Biztos vagyok benne, hogy nagymértékben közrejátszik a technika fejlődése. Egyre modernebb készülékekkel követhetjük a fejlődési folyamatokat, és ez hatással van a hozzáállásunkra is” – nyomatékosította a korábban is elhangzottakat Dékány.

“Határozottan látszik, hogy az amerikai közbeszédet mostanában nagyon meghatározza az abortusz témaköre. Erős az abortuszpárti vélekedés és erős az életpárti agenda is. Több tízezres Élet menete-felvonulásokat tartanak szerte az országban, kiterjedt mozgalom próbálja segíteni a kismamákat, és ennek az ellentéte is érződik az olyan szélsőséges szabályozásban, amely New York államban lépett életbe és egészen a születésig engedélyezi az abortálást” – mutatott rá Keresztes arra, milyen tág körben változik a tengerentúlon a kérdés megítélése.

Rojkovich Bernadette

a párbeszéd meglétét is nagyon fontosnak tartotta.

„Egy jogszabály csak akkor lehet életképes és csak akkor fogják betartani, ha a közvélemény is változik. Beszélnie kell egymással a két tábornak és véleményt kell cserélni.”

Abortuszpárti tüntetők Észak-Írországban

 

Az egész beszélgetés egyik apropója volt az északír szabályozás megváltozása, ennek hátterébe is bevezetett Keresztes Ilona.

„A legnagyobb szomorúság ebben az, hogy egy olyan államban, amelyben eddig védve voltak a magzatok, mostantól fogva ez a védelem nem illeti meg őket. Észak-Írországban ugyanis egy átmeneti állapot van. Megoldatlan, zavaros, joghézagos a helyzet, amelyben egy 1861-ben hozott törvényi szabályozást oldottak fel, viszont az új helyzetnek nem rendezték a kereteit. Ugyanakkor közrejátszik egy 1945-ös szabályozás is, amelyik a 28. hétig engedi az abortusz elvégzését bizonyos esetekben. Mivel rendezetlen a helyzet, ezért pillanatnyilag az 1945-ös rendelkezés az irányadó. Magyarán jelenleg Észak-Írországban el lehet végezni a 28. hétig az abortuszt.”

„A legnagyobb feladatunk az, hogy a fejlődő magzatot védjük, akárhol is vagyunk a világon. Ezt a legjobban akkor tudjuk elérni, ha odamegyünk a fiatalokhoz, és ráneveljük őket, hogy ne akarjuk a természet rendjét és törvényeit megváltoztatni, mert azzal csak rosszul járunk” – adott általános tanácsot Rojkovich.

Korábban már felmerültek a New York-i események, de Keresztes újfent visszatért erre a felháborító fejleményre.

„Mi van akkor, ha már beindult a szülés, de a törvényi szabályozás olyan, hogy egészen az utolsó pillanatig megengedett a művi abortálás? Mikortól fogva számít újszülöttnek és meddig magzat? Erre nagyon nehéz válaszolni, ugyanis ez egy nagyon szélsőséges hozzáállás az emberi élethez. Fontosnak tartom, amit Bernadette mondott, beszélni kell a fiatalokkal, a gyerekeknek tanulni kell a babáról, a magzati életről. Érzékenyíteni kell a társadalmat, hiszen ahogy például állatvédelmi kérdésekben is sikerült elérni azt a szintet nagyon helyesen, ahol most vagyunk, például az állatvédelmi törvénnyel, úgy ezirányú érzékenyítéssel az abortusz témájában is komoly változást lehetne elérni. Világszerte évente 40-50 millió abortuszt hajtanak végre. Ráadásul arról még nem beszéltünk, hogy ez a beavatkozás nem csak az anyát érinti, de a gyerek apját, nagyszüleit, testvérét, a leendő testvérét, nagyon sok embert! Mindenhol sebzett a társadalom ezzel kapcsolatban. Ezért akármikor szóba hozzuk a kérdést, borzasztó nagy érzékenységgel találkozunk.”

Az adás ezen pontján

szóba került a magyar szabályozás is,

annak konzervatív vagy éppen megengedő mivolta. „A magyar abortusztörvény nagyjából középen foglal helyet, ha a szigorúnak tartott lengyel vagy a sok helyütt megengedőbb amerikai szabályozásokat veszem alapul” – foglalt állást Rojkovich. „Nagy dolog, hogy az Alaptörvény védi a magzat életét, de gyakorlatilag a magzatvédelmi törvény nem jelent valódi biztonságot, hiszen szabályozza az abortusz lefolytathatóságának módjait” – fűzte hozzá Keresztes Ilona.

Dékány Ágnes arra a kérdésre, hogy lát-e esélyt a magyar szabályozás szigorítására, illetve, hogy magánemberként mit gondol a kérdésről, a következőképpen reagált: szerinte

az abortuszt nem lehet eltörölni. Illegális tartományba lehet átvinni, amely rögtön életveszélyessé is teszi.

„Tudomásul kell venni, hogy nagyon sok nő bele fog halni, ha egy ország egyik pillanatról a másikra eltörli a legális abortusz lehetőségét. A magyar példa alapvetően egy rendben lévő szabályozás, de nem az a lényeg, hogy ez mennyire szigorú vagy mennyire laza, hanem a megelőzés. Megfelelő szexuális felvilágosításra van mindenekelőtt szükség, tudatosítani a fiatalokban, hogy a szexuális együttlétek bizony gyermekkel járhatnak együtt.”

Keresztes Ilona hasonlóan látta a problémás pontokat, amikor hozzá is az a felvetés érkezett, hogy megfelelő-e így a magyar szabályozás. „Vágynék arra, hogy egy abortuszmentes világban élhessek. Volt időszak, hogy természetesnek vették a rabszolgákkal teli világot, hiszen ha ők nincsenek, ki látja el az alantas feladatokat? Rendes, tisztességes, keresztény családok is tartottak rabszolgákat. Mára elmúlt ez a világ és borzalommal gondolunk arra, hogy ilyen megtörténhetett. Most ugyanez történik azokkal a gyerekekkel, akik az anyaméhben fejlődnek és nem tudnak kiállni magukért. Kiszolgáltatott az életük a felnőtt társadalom ama döntései felé, hogy mit éreznek velük kapcsolatban komfortosnak. Ha vágynak rájuk, akkor bármi áron beszerzik, ha meg nem akarják, megszabadulnak tőlük. Ez fájdalmas és igazságtalan.”

Tanulságként állapították meg, hogy remélhetőleg az abortusz tekintetében nem kell évszázadokat várni ahhoz, hogy pont olyan szégyennel gondoljunk vissza erre a gyakorlatra, mint a rabszolgaság intézményére.

További problémát jelent, hogy azok a nők, akik az abortusz mellett döntenek,

nem kapnak elégséges felvilágosítást arról sem, milyen pszichikai következményekkel járhat a tettük.

Erre talán idő sincsen, de nagyobb gond, hogy az anyák olyan beszűkült tudatállapotban vannak, amelyben fel sem fogják azt, mi fog történni velük. Minden nő számára testi-lelki krízist okoz egy abortusz. Lehet, hogy ezt nem rögtön észleli, lehet, hogy csak idős korában kezdi megtapasztalni, de mindenképpen ott lesz a keserűség és a fájdalom. Helyrehozhatatlan krízis ez” – állapította meg a szomorú tényt Rojkovich Bernadette.

„Senki sem jókedvében megy abortuszra. Sok nővel beszélgettem, akik biztosak voltak a döntésükben, határozottan állították, hogy gyermekük a jelenlegi körülményeik között nem születhet meg, trenírozzták magukat arra, hogy megvédhessék az álláspontjukat. Viszont az abortusz melletti döntés nem pillanatok alatt születik meg, hanem egy folyamat eredményeként. Beszéltem orvosokkal, akik sajnos abortuszokat hajtanak végre, asszisztensekkel, akik ezekben részt vesznek, és elmondták, az a fájdalmas, ahogy a nők a műtét után ébrednek. Mert olyankor a felettés én nem tudja eltakarni azt a fájdalmat, amit valójában átélnek a gyermekük elvesztése következtében. Sírnak, a gyermeküket szólítják és abban reménykednek, hogy az egész nem történt meg. De tudok olyan esetről is, amikor valaki a műtőasztalról kelt fel, mert ott ébredt rá, hogy neki ezt mégsem szabad megtennie. Utána megszülte a kisbabáját és nagyon-nagyon boldog élt” – mesélt több, egyedi esetről is Keresztes.

Szintén érdekes kérdés volt, hogy bizonyos filmek mennyire tudnak visszatartó erővel bírni. Megemlítették a Néma sikoly című, 1984-es dokumentumfilmet, amelyben megrázó erővel mutatják be, hogyan zajlik le egy abortusz, illetve az Unplanned névre hallgató játékfilmet is, amely szintén igaz történetet mesél el és habár az USA-ban komoly sikert aratott, a hazai mozikban ezideáig nem mutathatták be. A premier megoldásán dolgozik a CitizenGo, illetve az M5 is szeretné műsorára tűzni a filmet, amennyiben forgalmazása megoldott lesz idehaza.

„Sokat gondolkozom azon, hogy a Néma sikolyt, amely az akkori ultrahangos technikával mutatta be, mi történik egy abortusz során, vajon miért nem ismétlik meg a mai rendkívül modern, 3D-s technikai lehetőségekkel. Szerintem azért nem, mert túlságosan sokkolónak bizonyulna. Ha valaki ezt ilyen körülmények között végigkövetné a műtőben, akkor ott a személyzet is rosszul lenne, nem tudná végigkövetni” – volt határozott véleménye Dékánynak a mai kor adta lehetőségek ki nem használásáról.

Keresztes Ilona is ehhez csatlakozott. „Az Unplanned pontosan egy ilyen élményről szól, amikor a főszereplője, a Planned Parenthood egykori munkatársa, aki több ezer abortuszban segédkezett, egy véletlen következtében bekerül a műtőbe, miközben abortuszt hajtanak végre. Addig nem foglalkozott azzal, mi történik a négy fal között, csak intézte az ügyeket. De amikor ott volt a műtőben, a monitoron látta a folyamatot, és amikor a babát a szívócsövön keresztül kiszakították a méhből, akkor döbbent rá, hogy mi is történik valójában. Ezt követően azonnal otthagyta a munkahelyét, átállt az életpárti oldalra, és az abortuszok ellen próbált tenni. Hiteles információkat ad az alkotás arról a szervezetről, a Planned Parenthoodról, amely az egész világon ismert arról, hogy a babák életére tör.”

Az Ez itt a kérdést azzal zárták, hogy

a nőket nem megítélni kell, hanem segíteni

abban, hogy ha nem is szeretnék a gyermeküket megtartani, legalább megszüljék az utódjukat és aztán örökbe adják. Ugyanis néha egy-egy mondat vagy gesztus – ahogy azt Rojkovich Bernadette megjegyezte – megváltoztatja egy anya véleményét és végül vállalja a gyermekét.

Összesen 89 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés