Most akkor jól el fogom mondani, hogy én kire szavazok vasárnap

2019. május 24. 13:49

Hont András
Facebook

Valódi hungarikumot akarok az EP-be!

„Most akkor jól el fogom mondani, hogy én kire szavazok vasárnap.

Előtte azonban jeleznem kell, hogy teljesen legitimnek, erkölcsileg messzemenőkig igazolhatónak tartom, ha valaki egyáltalán nem szavaz, vagy érvénytelen szavazatot ad le. Lehetnek fenntartásai a modern képviseleti demokrácia egészével, különösen az uniós döntéshozatallal szemben, és kiváltképp és elsősorban a magyar választások tisztaságával kapcsolatban. Ezt a választást is tokkal-vonóval fogják elcsalni. Nem, nem a szavazóhelyiségekben, hanem a rendszer egész működésével. Ahogy egy szerződés is érvénytelen, ha a felek nem szabad akaratukból kötik meg, ahogy a büntetőjog is értékeli a kényszerítést, úgy egy választást sem lehet szabadnak tekinteni, ahol kistelepüléseken élők sokaságának, az állami szférában vagy a »Lőrinc«-birodalomban dolgozók egy jelentős részének esélye sincs kényszermentesen döntenie. És akkor azt még nem is említettük, hogy a propaganda milliókat zár el a valódi információktól, és helyette rémmesékkel, hamis hírekkel fertőzi agyukat.

A magyar ellenzék ismét elmulasztott egy lehetőséget. Ezúttal ugyanis nem pusztán a saját vezetőségünk megválasztásáról van szó, hanem azt is lehetett volna demonstrálni, hogy 21 európai mandátum sorsa dől el nem tiszta körülmények között. Ám a fényesre csiszolt önképünkkel szemben mi magyarok konformisták vagyunk és fantáziátlanok. Ha benne van az alkotmányban, hogy ez többpártrendszer, meg demokrácia, akkor az úgy is van! És ha nem tetszik a rendszer, akkor az egyetlen ötlet az, hogy a rendszer által szervezett, lebonyolított és felügyelt választáson majd jól megmutatjuk a rendszernek. Ezt játsszuk egy ideje, és ez most már így is marad, amíg a rendszer magától össze nem roskad. Megértem tehát, ha valaki egy választáson nem a világ vagy a kontinens nagy dolgaiba akar beleszólni, nem is hazája politikai életéről akar véleményt nyilvánítani, hanem csak részcélokat akar érvényesíteni.

Ilyen cél lehet a Zöldek frakciójának növelése, mert a klímaváltozás – Kövér László delíriumával ellentétben – nem a kólamámorban fetrengő nyugati ifjúság hóbortja, hanem tény. Nekem ugyan számtalan bajom akad a sokszor felszínes és jófejségvezérelt európai zöldekkel, de teljesen elfogadhatónak tartom az előbbi szempont miatt az LMP-re vagy Jávor Benedek bejutása érdekében az MSZP listára szavazni. Engem azonban ettől visszatart az LMP – khm, izé – kissé kusza belső világa, amelyet csak a Brexithez tudok hasonlítani, azt az ösztökélő erőt pedig még nem találták föl, hogy én egy olyan listára voksoljak, amelyen Szanyi Tibor is – ráadásul bejutásra esélyes helyen! – rajta van.

Szintén elfogadom, ha valaki hasonló okokból, azaz a liberálisok, az ALDE növelése érdekében a Momentum mellett teszi le a garast, illetve az ikszet. Más ok is van rokonszenvezni a szervezettel, ugyanakkor engem a Momentum példája némileg emlékeztet a 2010-es LMP attitűdjére: az a baj a magyar politikával, hogy azt rossz emberek csinálták eddig, de majd jönnek az újak, a romlatlanok, az őszinték. Hát, nem. A ’89-es rendszer összeomlásának rendszerszerű okai vannak, az ország szellemi leépülésének pedig hosszú évtizedekre visszanyúlóak. Ezekkel kéne először szembenézni. Azt akceptálnám, ha a Momentum akarna egy tisztán liberális mozgalmat csinálni, és az egyéb ellenzéki gőzfújással nem törődne, de ehhez meg már túl sokszor merült el az alibizős ellenzéki dagonyázásban. De attól még hajrá, sok szempontból a legjobbak!

Azt is messzemenőkig megértem, ha egy Fideszben csalódott jobboldali nem fanyalodik rá egyetlen balos szervezetre sem, ezért a Jobbiknál köt ki, vagy jobbikosként együtt változik a Jobbikal. Nem vagyok híve a radikális (jelenleg, nem tudom, milyen) párt kérlelhetetlen elutasításának, ezt több szempontból is kontraproduktívnak tartom, de erről máskor. Az viszont fontos stratégiai cél, hogy a Fidesz és kreatúrái mellett maradjon magát jobboldalinak nevező szervezet, ráadásul a Fidesznek még mindig egy Jobbikra adott szavazat fáj a legjobban. Az azonban megint csak kizárt, hogy szavazatommal egy Gyöngyösi Márton által vezetett lista mellé álljak.

Végezetül a DK mellet is biztos található valamilyen érv, csak nem jut olyan az eszembe, az ellenérvek sorolásától meg ezúttal eltekintenék. Megkímélem magam a sodrófás kommentszekció őrjöngésétől.

Szóval a fentiekből kitűnik: létezik választék, és számtalan döntés indokolható. Én azonban egy nemzeti önérzettől fűtött, mondhatni nacionalista szavazatot akarok leadni. Annyi hülyét vonultattunk már föl az európai politikában. Időről időre körbeturnézik egy mindenki számára beazonosítható lótolvaj, akiről a hivatalos magyar politika azt akarja elhitetni, hogy nép hős, sőt korszakos zseni, miközben a zsebéből kilóg az uniós szajré, viszont a gondok megoldására az uszításon túl ötlete sincs. De említhetném, hogy hány használhatatlan, értékelhetetlen teljesítményt nyújtó biztossal járultunk hozzá az Európai Bizottság működéséhez (hárommal). Vagy, hogy miféle alakokkal gazdagítottuk az Európai Parlamentet Lévai Katalintól Kovács Béláig, Morvai Krisztinától Surján Lászlóig. Azt szeretném, hogy a magyar politikusról Európa-szerte ne csak az jusson az emberek eszébe, hogy bűnöző vagy bolond, vagy ennek valamilyen keveréke. Ezen nem segít, ha valakit beküldünk megint fontoskodni a bizottsági ülésekre. Azt szeretném, ha a magyar közéleti szereplőkhöz és úgy általában a magyarokhoz az is társulna, hogy friss, eredeti, kreatív, lendületes és különleges. Valódi hungarikumot akarok az EP-be!

Május 26-án ezért a Magyar Kétfarkú Kutya Pártot választom.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/148950

Ajánljuk még a témában