Lukácsi Katalin találkozott Érpatak polgármesterével

2019. április 19. 13:04

Johannes Thezeroth
Facebook

A találkozásukat megörökítő bántó közös fotójukkal megbántott követőit megbántó fotót megbánta.

„Lukácsi Katalin találkozott Érpatak polgármesterével, Orosz Mihály Zoltánnal, az eseményről fotót is posztolt a Facebookon, ezen sajnos többen megbántódtak, így a fotó később eltűnt, lett helyette sima szöveges poszt, amelyben a Katalin elnézést kér a követőitől és mindenkitől, aki szereti, akiket a fotójával megbántott durván (fiatalság, bolondság), és ha már így ott volt minden jel szerint, gyorsan elnézést kért Orosz Mihály Zoltántól is, akit pedig vélhetően azzal bánt meg majd mindjárt legalább egy kicsikét önérzetében és érpatakságában, hogy a találkozásukat megörökítő bántó közös fotójukkal megbántott követőit megbántó fotót megbánva, a megbántást kockáztatva eltávolítja, na azt nem tudjuk, hogy végül Orosz Mihály Zoltán megbocsájtott-e Katalinnak, s ha netán nem, Katalin megbántódott-e, ezzel még jobban megbántva Érpatakot, azt azonban igen, hogy később ő, mármint Orosz Mihály Zoltán is posztolt röviden a Facebookra, amelyben elmondta, hogy találkozott a Katalinnal, akit, fotó és nemfotó ide vagy oda, »valóban keresztény erkölcsi értékrendű, kiváló közéleti személyiségnek« tart, csakúgy mint Giulio Cesare Andrea Evolát egyébként, A rasszok és a Tradíció című elsőrangú könyv olasz szerzőjét, ő szintén igazán kiváló közéleti személyiség lehetett, valamint nagy író és baró báró, bátor is, egyszer állítólag bombázás közben indult kedélyes sétára Berlinben, mármint báró Evola, nem az Orosz Mihály Zoltán, és akkor valahogy enyhén balról belépett a képbe Rodrigo, aki egyáltalán nem érpataki, sőt, viszont nagyon-nagyon szerelmes, és követelte magának a családi örökséget, amit atyja, a rút Gasualdo gyanús körülmények közötti halála után kelletet volna neki megkapnia 1345 epizóddal és cirka három évvel korábban (minimum), de nem kapott meg, mert a genyó mostohaanyja, aki véletlenül sem Katalin, hanem egy teljesen más nevű, bibircsókos hispán asszony, kegyetlenül összekuszálta a szálakat, én mondom, nagy céda az is, tisztesség ne essék szólván, vér is tapad a kezéhez álláspontom szerint, már úgy értem, hogy tisztességtelen vér, na szóval a jóképű, göndör fekete férfi nem kapta meg a dagadék briftasnit, amelynek igencsak értékes tartalma részben az összeházasodáshoz lett volna szükséges bizonyos Consuela Ana Paula Juanita Inmaculada Covagonda Gesualdo Arenas-Sánchezzel (Joachim Rigoberto Mauricio Santino Domingo Arenas-Sanchez hátulról a harmadik nevelt leányával), hát az valami észbontó, hogy micsoda agycsata, háború, valamint küzdés bontakozott ki ezután tisztán szellemi szinten, hallod intrika, fondorlat, cselszövés, folt az ingen, ki mit mondott és nem mondott mit mért, mondta és persze mennyiért, minek és, kicsoda itta meg a nagymama, Gabriele Avatara Arenas-Sanchez feromonos parfőmjét, agyamat eldob-tam a izgalomtól, mondom – speciel fotó, az erről nem készült, pedig nagyon szívesen megnéztem volna.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/147041