Migráció

Nekem sem lett volna jobb ötletem a kerítésnél – a Menedék igazgatója a Mandinernek

2019. március 9. 08:21

Sem az Open Society-től, sem a magyar államtól nem kap jelenleg pénzt a Menedék Migránsokat Segítő Egyesület – mondja Kováts András igazgató lapunknak. A Menedék vezetője szerint nem kell szembeállítani a családpolitikát és a migrációt, a több gyermek születése jó dolog, a migránskvóta pedig nem működik. Interjúnk.

Az egyesület már a nevében – Menedék Migránsokat Segítő Egyesület – sem titkolja, mi a fő tevékenysége. Miben segítik a migránsokat? Kiket tekintenek migránsnak?

Migránsoknak azokat nevezzük, akik külföldiként élnek egy országban. Egyesületünk célja, hogy ezeknek az embereknek segítsünk a hétköznapi életükben, szociális ügyeikben, valamint társadalmi integrációjukban. 

A 2015-ös nagy migrációs válság előtt is tevékenykedtek. Kiknek segítettek akkor?

1995-ben alakultunk, 2015-ben már húszévesek voltunk. Végigkísértük a magyarországi bevándorlás történetét, sőt az utóbbi időben már a kivándorlástörténetet is, hiszen sok olyan honfitársunk van, akik az elmúlt években külföldre távoztak. 1995-ben a délszláv válság idején a széteső Jugoszláviából menekülőkön segítettünk. Vajdasági, horvátországi magyarokon, boszniai bosnyákokon. De foglalkoztunk a fővárosban élő kínai közösség és a fővárosi kerületek viszonyával is. A 2000-es évektől lett jellemző az, hogy Európán kívülről, főleg ázsiai, afrikai országokból érkezett menekültek lettek a fő célcsoportunk.

Az elmúlt hetekben nagy vitát kavart a venezuelai magyarok befogadásának ügye, amiből az ellenzék politikai ügyet kreált. Önök segítenek a venezuelai magyarokon?    

A venezuelai magyarok az utóbbi hónapokban kerültek a látókörünkbe.

Velük szervezett formában nem foglalkozunk, más partnerszervezetek dolgoznak velük, ugyanakkor az utóbbi időben már fordultak hozzánk tanácsért, és látjuk azt is, hogy lennének olyan szolgáltatásaink, amelyeket igénybe tudnának venni.

Melyek ezek a szolgáltatások?

Működtetünk például szociális tanácsadó irodát. Segítünk a magyarországi iratok (lakcímkártya, TB-kártya, személyi okmányok) megszerzésében, de lakáskeresésben és munkaközvetítésben is jó szolgáltatásunk van. Indítunk csoportos programokat is. Fontosnak tartjuk a magyar nyelv oktatását annak érdekében, hogy egy külföldi, ha idejön, minél hamarabb megtanuljon magyarul. Van kapcsolatunk szakképzett nyelvtanárokkal, nyelviskolával, de önkéntes segítőink is vannak. Gyerekek iskolai beilleszkedésével kapcsolatban is tudunk segíteni. Kulturális programokat is kínálunk, amelyekben Magyarországot, a magyar kultúrát, a magyar hétköznapokat, valamint Budapestet mutatjuk be azoknak, akik idejönnek.

A szervezetük a külföldről támogatott szervezetek átláthatóságáról szóló törvény hatálya alá tartozik. Huszonhárom civil szervezettel együtt meg is támadták a törvényt az Alkotmánybíróság előtt. Mi a problémájuk azzal, hogy átláthatóvá akarják tenni a külföldi támogatásukat?

A törvényt megbélyegzőnek, feleslegesnek, károsnak tartjuk.

Megfogalmaz problémákat, amelyeket nem orvosol.

Ha az a probléma, hogy egy szervezetnek tisztázatlan forrásból van pénze, arra már van hatályos jogszabály, amelyeken keresztül ezt hatékonyan orvosolni lehetne. 

De nem éri önöket semmilyen joghátrány. Az Alkotmánybírósághoz fordulásnak pedig épp az a feltétele, hogy valamilyen alapjogi jogsérelmük legyen.

Joghátrány nem éri a szervezeteket, ugyanakkor ebből a kommunikációs helyzetből fakadóan nagyon is mérhető hátrány ért többek között minket is. Az eddigi állami és önkormányzati partnereink minimum gyanakodva kezdtek ránk nézni, de olyan is történt, hogy hosszú évek óta tartó szakmai együttműködési megállapodások szűntek meg, vagy nem köttettek újra. Az egésznek volt egy olyan típusú kommunikációja, ami azt sejtette, hogy ezek a szervezetek valami rosszat, jogelleneset csinálnak – az általunk vélelmezett alapjogi sérelmek ebből a helyzetből fakadnak.

Külföldről kapnak komoly pénzeket, miközben társadalmi kérdésekben véleményformáló erejük van. Ha a pártoknak, akik a demokratikus versenyben is megmérkőznek, feltétel az átlátható gazdálkodás, akkor önökre nézve miért ne legyen ez reális elvárás?

Ez az érvelés teljesen rendben van. De szükségtelen ilyen törvényt hozni, hiszen

a törvény meghozásának pillanatában is átlátható volt a gazdálkodás.

A törvény elfogadásával kapcsolatban ennek a 23 civil szervezetnek meglehetősen egységes volt a kommunikációja, ráadásul Civilizáció névvel kampányt is indítottak. Voltak kampánymegbeszéléseik is?

A civil szektoron belül tudunk egymásról, tartjuk a kapcsolatot és rendszeresen kommunikálunk. A Civilizáció nevű kezdeményezés kifejezetten azzal a céllal jött létre, hogy ebben a kormányzati támadásban valamilyen módon a civilek, az érintett szervezetek tudjanak egymással kommunikálni és segítséget nyújtani egymás számára. Azóta ez egy lényegesen általánosabb platformra került, és egyike lett azoknak a civil koordinációs fórumoknak, ahol leginkább azzal vannak elfoglalva a tagok, hogy mit jelent a civilség és a civil szervezetként működés, és hogyan hozható mindez közelebb az emberekhez.

Áttérve a finanszírozásra, ha jól tudom már csak az EU-tól és az ENSZ-től kapnak pénzt. Korábban Soros György Open Society szervezete is szponzor volt. Most mi a helyzet vele?

Az Open Societytől most nem kapunk pénzt.

Önök nem fogadnak el, vagy ő nem ad?

Ha visszanézi a finanszírozási struktúránkat, láthatja, hogy az Open Society soha nem szerepelt a fő támogatóink között. Még 2015 és 2018 között sem. Ekkoriban is csak a költségvetésünk 4-6 százaléka érkezett tőlük. Autonóm szervezet vagyunk, van egy saját alapszabályunk, saját célkitűzésünk, mindig azt nézzük, találunk-e olyan szponzort, akinek a célkitűzése abba az irányba mutat, amibe a miénk. 2015 nyaráig, az Open Society célkitűzései nem találkoztak a mi célkitűzéseinkkel. Nem láttunk soha olyan területet, amiben mi együtt tudtunk volna működni velük.

Amikor viszont a 2015-ös migrációs válság beköszöntött, hirtelen százszor, ezerszer annyi munka lett,

mint amennyit normál üzemmódban el tudtunk végezni. Ráadásul ekkoriban az uniós pénzalapokat koordináló Belügyminisztériumban éppen finanszírozási ciklusváltás volt, így nagyon forráshiányos volt a szektor. Szakmailag tehát a legrosszabb pillanatban történt a 2015-ös válság. 2015 augusztusában láttuk, hogy az Open Societynél volt pénz menekültügyi programokra, ez pedig nagyon jól jött nekünk. Nem volt nagy pénz, de fel tudtunk állítani egy minimális szociális szolgáltatási programot. Ezt követően volt még egy év, amikor tudtunk hozzájuk pályázni arra, hogy a szervezet működését valamennyire stabilizáljuk. Később viszont megint oda jutottunk, hogy amire mi szívesen elfogadtunk volna pénzt, az nem egyezett az ő támogatási elképzeléseikkel.

Honnan pótolják a kiesést?

Nem tudunk mindent pótolni. Most a közösségi programjainkra kevesebb forrás is jut. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságtól azért van pénzünk arra, hogy a szociális szolgáltatásainkat működtessük.

Állami vagy kormányzati támogatások?

Kormányzati ebben a pillanatban nincs.

Korábban volt?

Korábban volt. Egészen tavaly nyárig, és viszonylag jól is működött. Van az EU-nak egy Menekültügyi Migrációs és Integrációs Alapja, amelyből Magyarország is részesedik. Ez körülbelül 10-11 milliárd forintnyi összeget jelentett egy hét éves ciklusra. A programok megvalósítását a Belügyminisztérium koordinálta. Volt pénz arra, hogy a Magyarországon élő menekültek társadalmi beilleszkedése minél zökkenőmentesebb legyen, de arra is, hogy akinek nincs helye Magyarországon és kiutasították, az minél hamarabb el tudja hagyni az országot.

A felénél járt a nemzeti program megvalósítása, amikor a választások előtt leállították,

az éppen kiírt pályázatokat pedig visszavonták. Azóta nincs hír arról, hogy ezzel mi történik. A programok jól illeszkedtek ahhoz az együttműködési struktúrához, amiben mi évtizedek óta működtünk együtt a bevándorlási szervekkel és a rendőrséggel. Vicces volt, hogy hírbe hoztak minket mindenféle nem kívánatos migrációsegítéssel, miközben többek között azon is dolgoztunk az ORFK-val közösen, hogy a fogdákon lévő külföldieknek nyújtsunk szociális és pszichológiai tanácsadást. Nem tesz jót a rendszernek az a végletes, nagyon extrém kommunikáció, miszerint „a migráció rossz, aki migrációval foglalkozik, csak rosszat csinálhat”. Jól működő struktúrák mentek tönkre, dőltek be, jó szakemberek hagyták el a pályát, miközben az a munka, amit mi végzünk, a magyar társadalom érdekeit szolgálja.

Nyugat-Európában a migrációra lehetőségként, eszközként tekintenek annak érdekében, hogy a demográfiai problémákat megoldják. A népességhiányt ön szerint tömeges migrációval kellene kezelni vagy családpolitikával?

Azt gondolom, hogy ez nem egy valós dilemma, nem egy valós választás. Az, hogy legyen családpolitika, családtámogatás, hogy egy országban, egy kultúrában, egy közösségben minél több gyermek szülessen, nagyon fontos dolog. Ez abszolút az első helyen van.

Jó dolog az, ha sok a gyerek, ha vannak fiatalok.

Ahhoz, hogy egy társadalom bizakodóan, optimistán tudjon magára tekinteni, gyerekek kellenek. Nagyon jól működő társadalom az, ahol van egy legalább a fennmaradást biztosító reprodukciós ráta. Azt viszont nem gondolom, hogy ha a demográfiai folyamatokat bevándorlással próbáljuk ellensúlyozni, abból bármi jó kisülhet. Rövidtávon hozhat megoldásokat, de pokolian magas ára van ennek.

Milyen kockázatokra gondol?

Ha valaki egy másik országból jön, más nyelvet beszélve, másik kultúrához szokva, az nem éppen olyan, mintha valaki egy több generáció óta ott élő családba születne. Ezeket végig kell ilyen szemmel is nézni. A demográfia alakulása egyébként egy társadalomfejlődési folyamatnak, egy nagyon bonyolult civilizációs folyamatnak az eredménye. Valójában az a paradoxon, hogyha sikeres egy migráns közösség beilleszkedése, akkor a reprodukciós rátája már egy generáción belül, de a második generációnál már biztosan olyan lesz, mint a fogadó népességé. Ez azt jelenti, hogy az egész dolog nem fog sehova se vezetni, hiszen

hosszabb távon a bevándorlóknak is ugyanannyi gyereke születik, mint az őshonos lakosságnak.

Társadalmi kísérletezgetés helyett nem alkalmasabb eszköz a migrációs válság kezelésére a válságzónák támogatása? Ennek érdekében indult el a Hungary Helps program. Mit gondol a projektről?

Szerintem rendben van. Azt gondolom, hogy legyen reciprocitás, legyen egyenlő tehermegosztás az uniós államok között. De rendben van az az álláspont is, hogy ne mérjünk mindenkit ugyanolyan mércével. Minden állam másban jó. Lehet, hogy valahol az a társadalompolitikai érdek, hogy befogadjanak, és nekik semmit nem jelent, hogy áttelepítenek hozzájuk több ezer embert. Viszont férjen el az is, hogy egy másik ország erre azt mondja, hogy bocs, nálunk ez itt nem működne, mi máshogy látjuk magunkat.

Most gyakorlatilag Brüsszel kötelező kvótára vonatkozó javaslatának mondott ellent.

Igen. Szerintem

a kvótához hasonló merev, kényszerzubbonyos alkalmazás, nem vezet sehova.

A kormány gyakori érve, hogy a szolidaritásnak nem csak az a kifejezési módja, hogy befogadunk, hanem az is, hogy például a kerítés felépítésével a határokat védjük, vagy a már említett módon a válságzónákat támogatjuk.

Igen. Én is ezzel érvelek. Azt gondolom, hogy ez nagyon rendjén való akkor, ha végig van gondolva, ha arányos, ha látjuk, hogy minek mi az ára. Meg kell egyezni abban, hogy egy Szíriában felépített iskola hány le nem telepített menekültet ér. Úgy van rendjén a dolog, hogy mindenki legyen másban erős, és mindenki vállaljon abból sokat, amiben ő erős, és amiről ő azt gondolja, hogy ezzel hozzá tud tenni a dologhoz. A kvótarendszerből való kifarolással kapcsolatban nekem nem az volt a bajom, hogy itt valami nagyszerű dolgot utasított el a kormány, hanem az, hogy ha közösen meghatározott játékszabályok szerint játszunk, márpedig az EU jog ilyen, tetszik, nem tetszik, csinálni kell azt, amiről döntés született. Akkor lettem volna igazán büszke, ha Magyarország azt csinálja, amit Finnország. A finnek nem támogatták a kötelező kvótajavaslatot, nem is szavazták meg, de amikor meglett a határozat, akkor nekiláttak a végrehajtásának. 

De a 2015 szeptemberében elfogadott 120 ezer migráns szétosztására vonatkozó kvótát egyetlen tagállam sem hajtotta végre teljesen. Ehhez képest kötelezettségszegési eljárás csak Magyarország ellen indult az ügyben.

Persze, senki nem hajtotta végre, illetve egyedül Málta. De a finneket azért szeretem, mert ők is elmentek majdnem száz százalékig, miközben az átlag olyan harminc körül van. De például van olyan ország, aki befogadott tizenkét főt, kevesebb, mint fél százalékát a kötelezőnek.

Nyilván megy a szemforgatás, képmutatás körülötte.

Ezeket figyelembe véve nem tartja képmutatónak Brüsszel részéről, hogy kötelezettségszegési eljárást indítottak ellenünk a kvóták miatt?

Kötelezettségszegési eljárás indult Lengyelország és Csehország ellen is, az előbb épp ez utóbbira hivatkoztam. Ausztria, Szlovákia, Bulgária vagy Horvátország ellen viszont nem indult, pedig ők is nagyon kevés áthelyezett menedékkérőt fogadtak. Az okok többfélék, de nyilvánvalóan politikai szempontok is szerepet játszottak.

A kerítésről mi a véleménye? Szükséges volt megépíteni? Lebontaná? 

Nem szeretjük ezt a kerítést, mert szerintem rettenetes dolog egy ilyen mögött élni, akár Szerbiában vagyunk, akár Magyarországon. Viszont azt is gondolom, hogy

a kerítés nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a helyzet konszolidálódjon.

A kerítés miatt Magyarországon fel lehetett lélegezni a migrációs válság idején. Abban a nagyon extrém válsághelyzetben nekem sem lett volna jobb ötletem. De egy határt akkor lehet jól őrizni kerítéssel, ha ennek a kerítésnek mindkét oldalán megvannak a megfelelő intézmények, amelyek együttműködnek abban, hogy a rendszer működőképes legyen. Problémásnak látom, hogy a magyar határon hogyan lehet menedékkérelmet benyújtani. Túl szorosra van zárva a kapu, a rendszer lehetne nyitottabb, emberségesebb. 

Mit kifogásol?

Arra gondolok, hogy azoknak, akik a tranzitzónába bekerülnek, meddig kell várniuk a határ túloldalán. Ha két évig vár valaki a családdal, hogy át tudjon jönni, arról azért nehezen tudom feltételezni, hogy ne akarna jogkövető lenni. Azt is látjuk a magyar menekültügyi statisztikákban, hogy a tranzitba bejutóknak körülbelül egyharmadát el is ismeri a magyar hatóság védelemre szorulónak, tehát simán megtehetnénk, hogy napi egy főnél többet engedjünk be azok közül, akik bebocsátásra várnak. Az sem jó, hogy a kerítésen visszatologatunk embereket anélkül, hogy pontosan tudnánk kikről van szó. Ez akár biztonsági kockázatot is jelenthet. Persze ezek ahhoz képest, hogy a nagyon brutális, szabályozatlan migrációnak mivel lehet gátat szabni, kisebb problémák. De ettől még jó lenne orvosolni őket.

A bejegyzés trackback címe: https://mandiner.hu/trackback/144555

Ajánljuk még a témában