Magyarország szavazati jogának felfüggesztésére nem kerülhet sor

„Mit üzen a magyaroknak a Sargentini-jelentés elfogadása?/Hogyan értékelné azt a koncepciós eljárást, ami Magyarország ellen zajlik, s melynek része a Sargentini-jelentés is?

Egyes uniós szervek, azon belül is kiemelten az Európai Parlament, hosszú évek óta boszorkányüldözést folytat azon országokkal és politikai erőkkel szemben, melyek nem osztják a posztmodern liberális kánont – melyet Brüsszelben »európai értékeknek« neveznek. Ennek része volt a 2013-as, szintén csúsztatásoktól és féligazságoktól hemzsegő ún. Tavares-jelentés, az EP által javasolt különféle jogállamiság-indexek érvényesítése és a szóban forgó, 2017 nyara óta zajló, formálisan az uniós szerződés 7. cikkelye alapján folyó eljárás is. De ide sorolhatóak az Európai Bizottság által indított egyes kötelezettségszegési eljárások is, például a menekültügyi szabályok, a civiltörvény vagy a felsőoktatási törvény esetében.

A fő probléma mindezekkel az, hogy egy alapvetően világnézeti, a demokrácia-felfogásról és a nemzetállami szuverenitásról szóló vitát öltöztetnek jogi köntösbe. Ennek eszköze az uniós szerződés 2. cikkében felsorolt, de közelebbről soha, senki által nem definiált ún. »uniós értékek« számonkérése, mint a »demokrácia«, az »egyenlőség«, a »jogállamiság«, az »emberi jogok« vagy az »igazságosság«. Bár az uniós elit úgy hirdeti, hogy ezen tételek közmegegyezésnek örvendenek a tagállamokban, ez valójában nem igaz, hiszen az egyes államok alkotmányos berendezkedésén múlik, mit értenek »jogállamiságon« vagy »demokrácián«. E fogalmak egyes tartalmi pontjait illetően persze beszélhetünk egyetértésről, de egységes, egzakt definíciók – melyek egy jogi eljárásban objektíve számon kérhetőek lennének – nincsenek. Az ügyészségre, alkotmánybíróságok működésére, a választási előírásokra vagy az igazságszolgáltatás igazgatására eltérő szabályrendszerek léteznek az uniós tagállamokban. Egyes államok monarchiák, mások szövetségi vagy – ahogy hazánk is – unitárius köztársaságok. Amit mi magyarul jogállamnak mondunk az német vagy német behatású területeken – a magyarhoz hasonló tartalommal – »Rechtsstaat« (~jogállam), de frankofon országokban »constitutionnalisme« (~alkotmányosság), angolszász területeken pedig »rule of law« (~jogrend) – jogelméletileg szintén eltérő tartalommal.

(...)

Mik lehetnek a következmények? Milyen további támadásokra számíthatunk uniós jogi szinten? Milyen hatása lehet Magyarországra a jelentés elfogadásának? Mik az esélyek a szeptemberi EP-ben, mikor a parlament elé kerül a jelentés? A 7-es cikkely elindítása mennyire lehetséges?

Szánthó: A végleges jelentés LIBE általi elfogadását követően az uniós szerződések értelmében az EP plenáris ülésének kell kimondania ezen eljárási szakaszban a »végső szót«: Magyarország elítéléséhez, és ezáltal a Miniszterek Tanácsának felszólításához, hogy az folytassa az eljárást, a szavazó képviselők kétharmadának »igen« szavazata szükséges, de úgy, hogy e szám egyben kitegye az összes, 751 képviselő felét is. Ez jelen pillanatban nehezen elképzelhető, hiszen – elvileg – a Néppárt képviselői nélkül nehezen tud összejönni egy ekkora többség. Ugyanakkor számos, az EPP liberális vonalához sorolható képviselő – akik közül sokan szerepelnek a »Nyílt Társadalom Hálózatának Barátai« listán – kritizálta erőteljesen a pártcsaládhoz tartozó Fidesz-KDNP-t, tehát akár távolmaradásukkal is kiélezetté tehetik a zárószavazást. Ebből a szempontból a jövő évi EP-választások fényében a Néppárt nehéz helyzetben van: egy nyílt átszavazási hullám ugyanis olyan feszültségeket generálna a Fidesz és az EPP között, melyre az egyébként össz-európai szinten nem túl fényes kilátással bíró pártcsaládnak nincs nagyon szüksége. (...)

A 7-es cikkely e tekintetben ugyanis két részből áll, melyeket lehet egybekapcsolódóan értelmezni, egyféle »lépcsőzetes« eljárásként – vagy egymástól teljesen elkülönítve, két elhatárolt procedúraként. És mivel e cikkelyt még korábban ilyen formában sosem alkalmazták, se releváns jogértelmezés, se joggyakorlat nem áll rendelkezésre. Előbbi értelmezés szerint ha a tagállamok egyharmada, az EP vagy az Európai Bizottság kezdeményezi, a miniszterekből Tanács négyötödös többséggel megállapíthatja, hogy fennáll az »európai értékek« tartós és súlyos sérelmének veszélye egy tagállamban – és ha ezt a tagállam nem orvosolja, akkor az állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács egyhangúlag felfüggesztheti az adott állam álló szavazati jogát, megállapítva az »uniós értékek« valós sérelmét. Ezzel szemben viszont levezethető az az értelmezés is, miszerint az Európai Tanács utóbbi »akciójára« csak akkor van lehetőség, ha az eljárást a tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság kezdeményezte – tehát az EP eljárásának a kifutása legfeljebb az lehet, hogy megállapítják e nemes értékek sérelmének a veszélyét és a Tanács megállapításokat tesz, de a szavazati jog felfüggesztésére nem kerülhet sor.

Magának az eljárásnak és a jogi értelmezéseknek a vitatottsága is arra világít rá: úgy a Magyarország, mind a Lengyelország ellen folytatott »ideológiai háború« lehet, hogy hasznot hajt a nyílt társadalom híveinek rövid távon, de közép- és hosszú időhorizonton az egész Európa-projekt kárára van.”