Mindenki érintett, mégis sokan nem értik – #metoo pszichológus szemmel

2017. október 25. 11:54

Reményiné Csekeő Borbála
Mindset Pszichológia
Bár a tények makacs dolgok, van, aki nem szeret törődni velük. Ez az igazságos világba vetetett hit. Önvédelmi torzítás.

„Talán nem akarják hinni, hogy velük – hogy velünk, lányunkkal, fiúnkkal, párunkkal is történhet bármikor visszaélés. Mindenki szeret olyan magyarázatot találni az eseményekre, amiből levezethető, hogy a tragédiák elkerülhetőek. »Csak úgy hirtelen lehúzta a nadrágját? No, olyan biztosan nincs!« Ha csak a könnyűvérű, erkölcstelen, kihívóan öltözködő nőket érheti szexuális bűncselekmény, akkor meg van a recept, hogyan úszhatjuk meg mi. »A én gyerekemmel, unokámmal biztosan nem!« »Nem áldozattípus.« »Olyan jó kislány… A fiúval meg mi történhetne?« Bár a tények makacs dolgok, van, aki nem szeret törődni velük. Ez az igazságos világba vetetett hit. Önvédelmi torzítás.

Aztán lássuk be, nem kellemes olyan világban élni, ahol mindenkiben a potenciális bántalmazót látjuk. Talán ezért igyekszünk szűkíteni a kört. Szeretnénk csak a rossz arcú, alkoholszagú, zavaros tekintetű emberektől félni. Ha már a jól öltözött, tehetséges, jó modorú férfiaktól és nőktől is tartani kell, akkor hogyan érezzük magunkat és szeretteinket biztonságban? »Ő? Hiszen őt ismerem… Láttam a rendezését, bajnok a tanítványa, a lányom iskolájában is tanított… Ő biztosan nem. Ugye nem?! Mondja már valaki, hogy ő nem!« (...)

A szégyen nagyúr. Az áldozatok talán remélik, hogy túl lesznek rajta egyedül. Ha senki nem tud meg semmit, olyan mintha meg se történt volna. »Órákig mosakodtam, pedig hozzám se ért… Nézegettem magam a tükörben, ugye nem látszik? Ugye a szavak nem hagynak nyomot? Most már romlott vagyok? Bukott nő?« 

»Miért beszélnek most? Mit akarnak?« Talán szabadulni szeretnének az emlékbetörésektől, rémálmoktól. Talán mert most tart ott a gyógyulás, hogy már nem magát érzi bűnösnek, »megrontottnak«. Már tudatosabb, mint tíz, húsz, harminc évesen. Mert már nem csak magáért érez felelősséget. Talán mert gyerekei is vannak, akikért aggódik. Talán mert most nagyobb biztonságban érzi magát. Talán mert akkor tud felébredni a rémálomból, ha valaki végre igazolja: nem, nem álmodik. Ez a valóság. Igazolja azzal, hogy kiírja: »velem is megtörtént«. Vagy azzal, hogy »én is ott voltam«. Vagy azzal, hogy „én voltam – és bánom, és fáj, és nem akartam, sajnálom, és vállalom a következményeket…«

Sok a talán, mert minden történet más. De minden áldozatnak ugyanarra van szüksége. Biztonságra. Fizikai és érzelmi biztonságra. Arra, hogy higgyenek neki. Ne neki kelljen magyarázkodnia vagy tekintettel lennie másokra. Ne neki kelljen megszűrni, hogy mit bír el a környezete a történetéből.

Az áldozatnak szüksége van arra, hogy elismerjék érzelmei jogosságát, ne akarja senki közhelyekkel vigasztalni. Ne bagatellizálják történetét, de mondják ki: nem övé a felelősség az elkövetők bűneiért. Vállaljanak vele szolidaritást. Ne hagyják szó nélkül, ne hagyják egyedül.

A »me too« pont ezt jelenti: velem is megtörtént, nem vagy egyedül!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 134 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Legalabb annyi tanulsagot vonnank le ezekbol az esetekbol, hogy szolni kell! Akkor rogton, azon melegeben.
Mert akkor masokat ovunk meg attol, hogy ilyesmi veluk is megtortenjen. Mert egy rendszer vagyunk, egy kozosseg, melyben felelosek vagyunk egymasert.
Tanitsuk meg a gyerekeinket arra, hogy senkinek ne legyenek a jatekszerei, tanitsunk nekik ontudatot!

Jó, az áldozatok ezt szeretnék. De mit szeretnének azok, akik esetleg részben TÉNYLEG felelősek? Mondjuk tényleg voltak kétértelmű célzásaik, amiket a másik fél egyértelműnek vett? És mit szeretne mondjuk Putifárné a Bibliából? Aki ugye a sztori szerint maga volt a szexuális zaklató? Tök életidegen, mi?

Ezek az emberek nem ugyanazt szeretnék véletlenül, mint a tényleges áldozatok? Hogy mindenki higgyen nekik, és velük szolidarítson? Ugye biztosan nem? Ugye nem?

Tanúvallomások mindenesetre elhangoztak. Azokat bizonyítéknak nevezzük. Ha egybehangzóak, akkor nehezen megdönthető bizonyítéknak. Pl. Krisztus Urunk föltámadását is ilyen bizonyítékok támasztják alá.

mindset pszicho: posztmodern selejt

Ha Gurmai Zitára gondolsz, akkor nem. Nem tanúvallomás, mert nem nevezte meg a diplomatát, és a sztori életszerűsége is hagy maga után bizonyos kívánnivalókat.

Ami Weinsteint és kis hazánkban Marton Lászlót illeti, ellenük elég sok egy irányba mutató tanúvallomás került a médiába. Bíróság elé ugye nem kerülhet, legföljebb úgy, hogyha Marton a felperes, mint akit megrágalmaztak. Az amerikai jogi helyzetet mondjuk nem ismerem.

Senkiről nem tudok, aki az életét adta volna egy tizenegyesért, vagy azért, mert a nap megállásának a sztorijához ragaszkodott.

Katolikusul ezt úgy mondjuk, hogy a leírt szöveg esetében számít a műfaj, ahogyan közli az igazságot.

Elvi kiindulópont mindenesetre, hogy egy tanúvallomás az egy vizsgálandó tény. Lehet, hogy a vizsgálat eredménye az lesz, hogy a tanúvallomást hamisnak ítéljük, de ezt kapásból föltételezni, az nem hagyományos módja az igazság megközelítésének. Hogy így mondjam.

. »Órákig mosakodtam, pedig hozzám se ért… Nézegettem magam a tükörben, ugye nem látszik? Ugye a szavak nem hagynak nyomot? Most már romlott vagyok? Bukott nő?«
A hócipellőm tele van az ilyen hülyeségektől.
Ha egy nővel úgy beszélnek, ami bántó, akkor az a nő -vérmérséklettől függően- elküldi a k. anyjába a molesztálót, vagy szóra sem méltatva otthagyja. Aki azért ostorozza magát, mert valaki más hülye bunkó, az vagy maga is az, vagy mentálisan nincs rendben egyébként sem.
Szálljunk már le a fellegekből és gondolkodjunk el azon, hogy egyes férfiak miért kaptak rózsacsokrot Kölnben, amikor voltak szívesek megfogdosni őket, esetleg meg is erőszakoltak pár nőt!

Ilyen aspektusból téma unva, három mondattal elintézhető.

Itt olvastam. Bevallom, a továbbiaktól megkíméltem magam.

Ez a vádirat volt részedről, vagy az ítélet?

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés