Mindenki érintett, mégis sokan nem értik – #metoo pszichológus szemmel

2017. október 25. 11:54

Reményiné Csekeő Borbála
Mindset Pszichológia
Bár a tények makacs dolgok, van, aki nem szeret törődni velük. Ez az igazságos világba vetetett hit. Önvédelmi torzítás.

„Talán nem akarják hinni, hogy velük – hogy velünk, lányunkkal, fiúnkkal, párunkkal is történhet bármikor visszaélés. Mindenki szeret olyan magyarázatot találni az eseményekre, amiből levezethető, hogy a tragédiák elkerülhetőek. »Csak úgy hirtelen lehúzta a nadrágját? No, olyan biztosan nincs!« Ha csak a könnyűvérű, erkölcstelen, kihívóan öltözködő nőket érheti szexuális bűncselekmény, akkor meg van a recept, hogyan úszhatjuk meg mi. »A én gyerekemmel, unokámmal biztosan nem!« »Nem áldozattípus.« »Olyan jó kislány… A fiúval meg mi történhetne?« Bár a tények makacs dolgok, van, aki nem szeret törődni velük. Ez az igazságos világba vetetett hit. Önvédelmi torzítás.

Aztán lássuk be, nem kellemes olyan világban élni, ahol mindenkiben a potenciális bántalmazót látjuk. Talán ezért igyekszünk szűkíteni a kört. Szeretnénk csak a rossz arcú, alkoholszagú, zavaros tekintetű emberektől félni. Ha már a jól öltözött, tehetséges, jó modorú férfiaktól és nőktől is tartani kell, akkor hogyan érezzük magunkat és szeretteinket biztonságban? »Ő? Hiszen őt ismerem… Láttam a rendezését, bajnok a tanítványa, a lányom iskolájában is tanított… Ő biztosan nem. Ugye nem?! Mondja már valaki, hogy ő nem!« (...)

A szégyen nagyúr. Az áldozatok talán remélik, hogy túl lesznek rajta egyedül. Ha senki nem tud meg semmit, olyan mintha meg se történt volna. »Órákig mosakodtam, pedig hozzám se ért… Nézegettem magam a tükörben, ugye nem látszik? Ugye a szavak nem hagynak nyomot? Most már romlott vagyok? Bukott nő?« 

»Miért beszélnek most? Mit akarnak?« Talán szabadulni szeretnének az emlékbetörésektől, rémálmoktól. Talán mert most tart ott a gyógyulás, hogy már nem magát érzi bűnösnek, »megrontottnak«. Már tudatosabb, mint tíz, húsz, harminc évesen. Mert már nem csak magáért érez felelősséget. Talán mert gyerekei is vannak, akikért aggódik. Talán mert most nagyobb biztonságban érzi magát. Talán mert akkor tud felébredni a rémálomból, ha valaki végre igazolja: nem, nem álmodik. Ez a valóság. Igazolja azzal, hogy kiírja: »velem is megtörtént«. Vagy azzal, hogy »én is ott voltam«. Vagy azzal, hogy „én voltam – és bánom, és fáj, és nem akartam, sajnálom, és vállalom a következményeket…«

Sok a talán, mert minden történet más. De minden áldozatnak ugyanarra van szüksége. Biztonságra. Fizikai és érzelmi biztonságra. Arra, hogy higgyenek neki. Ne neki kelljen magyarázkodnia vagy tekintettel lennie másokra. Ne neki kelljen megszűrni, hogy mit bír el a környezete a történetéből.

Az áldozatnak szüksége van arra, hogy elismerjék érzelmei jogosságát, ne akarja senki közhelyekkel vigasztalni. Ne bagatellizálják történetét, de mondják ki: nem övé a felelősség az elkövetők bűneiért. Vállaljanak vele szolidaritást. Ne hagyják szó nélkül, ne hagyják egyedül.

A »me too« pont ezt jelenti: velem is megtörtént, nem vagy egyedül!”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 142 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Legalabb annyi tanulsagot vonnank le ezekbol az esetekbol, hogy szolni kell! Akkor rogton, azon melegeben.
Mert akkor masokat ovunk meg attol, hogy ilyesmi veluk is megtortenjen. Mert egy rendszer vagyunk, egy kozosseg, melyben felelosek vagyunk egymasert.
Tanitsuk meg a gyerekeinket arra, hogy senkinek ne legyenek a jatekszerei, tanitsunk nekik ontudatot!

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2017. október 25. 14:37

Jó, az áldozatok ezt szeretnék. De mit szeretnének azok, akik esetleg részben TÉNYLEG felelősek? Mondjuk tényleg voltak kétértelmű célzásaik, amiket a másik fél egyértelműnek vett? És mit szeretne mondjuk Putifárné a Bibliából? Aki ugye a sztori szerint maga volt a szexuális zaklató? Tök életidegen, mi?

Ezek az emberek nem ugyanazt szeretnék véletlenül, mint a tényleges áldozatok? Hogy mindenki higgyen nekik, és velük szolidarítson? Ugye biztosan nem? Ugye nem?

Tanúvallomások mindenesetre elhangoztak. Azokat bizonyítéknak nevezzük. Ha egybehangzóak, akkor nehezen megdönthető bizonyítéknak. Pl. Krisztus Urunk föltámadását is ilyen bizonyítékok támasztják alá.

mindset pszicho: posztmodern selejt

Ha Gurmai Zitára gondolsz, akkor nem. Nem tanúvallomás, mert nem nevezte meg a diplomatát, és a sztori életszerűsége is hagy maga után bizonyos kívánnivalókat.

Ami Weinsteint és kis hazánkban Marton Lászlót illeti, ellenük elég sok egy irányba mutató tanúvallomás került a médiába. Bíróság elé ugye nem kerülhet, legföljebb úgy, hogyha Marton a felperes, mint akit megrágalmaztak. Az amerikai jogi helyzetet mondjuk nem ismerem.

Senkiről nem tudok, aki az életét adta volna egy tizenegyesért, vagy azért, mert a nap megállásának a sztorijához ragaszkodott.

Katolikusul ezt úgy mondjuk, hogy a leírt szöveg esetében számít a műfaj, ahogyan közli az igazságot.

Elvi kiindulópont mindenesetre, hogy egy tanúvallomás az egy vizsgálandó tény. Lehet, hogy a vizsgálat eredménye az lesz, hogy a tanúvallomást hamisnak ítéljük, de ezt kapásból föltételezni, az nem hagyományos módja az igazság megközelítésének. Hogy így mondjam.

. »Órákig mosakodtam, pedig hozzám se ért… Nézegettem magam a tükörben, ugye nem látszik? Ugye a szavak nem hagynak nyomot? Most már romlott vagyok? Bukott nő?«
A hócipellőm tele van az ilyen hülyeségektől.
Ha egy nővel úgy beszélnek, ami bántó, akkor az a nő -vérmérséklettől függően- elküldi a k. anyjába a molesztálót, vagy szóra sem méltatva otthagyja. Aki azért ostorozza magát, mert valaki más hülye bunkó, az vagy maga is az, vagy mentálisan nincs rendben egyébként sem.
Szálljunk már le a fellegekből és gondolkodjunk el azon, hogy egyes férfiak miért kaptak rózsacsokrot Kölnben, amikor voltak szívesek megfogdosni őket, esetleg meg is erőszakoltak pár nőt!

Ilyen aspektusból téma unva, három mondattal elintézhető.

Ifjúsági törvényt kell alkotni.
Mindent kereskedelmi terméket, árut keményen adóztatni, amely a gyermek, fiatal, szellemi, mentális, testi egészségére veszélyt jelent.
Az így befolyt pénzt forrásként a fiatalok személyiségfejlesztő építésére fordítani.
Első osztálytól, sőt, óvodai szinttől, egyetemi képzésig.
A médián keresztül ömlő mocsok a fiatalságot veszélyeztető, napi atomtámadás-sorozat.
A nem keresztény médiabitorlók rejtett, ám mindennél pusztítóbb háborúja.

Válaszok:
OberEnnsinnen | 2017. október 25. 14:42

Itt olvastam. Bevallom, a továbbiaktól megkíméltem magam.

Ez a vádirat volt részedről, vagy az ítélet?

"De minden áldozatnak ugyanarra van szüksége. Biztonságra. Fizikai és érzelmi biztonságra."
Erről beszélek.
A sulzbergeres mocsokmédia máglyán égeti el a fizikai és érzelmi biztonságot a zsigeri, ösztöni automatizmusok felkeltésével.

Ebben mondjuk egyetértek. Gurmai Zitát valahogy nem tudom komolyan venni. Viszont attól még az alapügyek (akár Ámerikában Weinstein esete, akár a magyar glóbuszon Mártoné), valósnak tűnnek.

Válaszok:
Morgen | 2017. október 25. 15:03

Nyilván korrektebb lett volna, ha hamarabb megteszi, ezzel sok újabb áldozatot megkímélhetett volna. De ez mennyiben csökkenti az előadásnak, mint tanúvallomásnak a hitelességét?

"Ezek nem tanúvallomások, "
Nem hát, de arra nagyon jók, hogy a lényegről eltereljék a szót! Nem értem Martont sem! Bujkál, ahelyett, hogy elmondaná, mi miért történt, ha pedig nem történt, akkor feljelenteném a "tanukat".
Mind két fél sunnyog , de az egyik még ki is használja a másik hallgatását.

Még hat hasonló élménybeszámolóval. Ezzel a szegény Martonnal valahogy mindenki szembe jön az autópályán.

Válaszok:
Sulammit | 2017. október 25. 15:14
Sulammit | 2017. október 25. 17:40

Gondolom, nem az a fő kérdés, hogy valós, vagy nem valós,amit a hölgy előad. Marton hallgatása és a feljelentés elmaradása erősen ezt támasztja alá.
Viszont: A hölgy sem állítja, hogy akaratán kívül tuszkolták autóba, mint ahogyan a "sztárok" közül is többen nyilatkozták, hogy bizony őket semmi és senki nem állította meg az úton, ha kellett, kifeküdték az előbbre jutást.
Amit ide tálaltak a témával kapcsolatosan, semmi más, mint hogy mi történt egy autóban, ahová önszántából ült be egy hölgy. Ha valóban úgy történt, akkor Martonnak már régen le kellett volna ülnie a megérdemelt büntetést.
Ehelyett húsz év múlva észbe kapnak a hölgyek, hogy hoppá, velünk történt valami! Aztán természetesen úgy állítja be a média, mintha -kis túlzással- elrabolták volna őket pusztán azért, hogy átessenek egy ocsmány zaklatáson.

Válaszok:
Csomorkany | 2017. október 25. 15:09

"Még ő kért bocsánatot Martontól, mert attól félt, baja lesz belőle, hogy elugrott a kuki elől. Még hogy ő indított volna hadjáratot egy atyaúristen ellen?
Marton nem a pistajóska volt, hanem Sárosdi egy senki, Marton meg a valaki; a senki egész jövője pedig a valaki(k)től függ. "
Az ilyen "atyaúristeneket" nem lehet elküldeni melegebb éghajlatra? Ha jól tudom, húsz évvel ezelőtt már nem a Kádár-éra uralta a terepet!
Most akkor az ilyen "atyaúristeneknek" ma is előjoguk van?
Ki adja ezt nekik? Nem azok, akik gumigerincűek?

Ez pl. egy bírósági tárgyaláson föltehető kérdés: "Mire gondolt, amikor beült a kocsiba?" Én mondjuk már ültettem be magam mellé hölgyet a kocsimba úgy is, hogy egyedül voltam, meg úgy is, hogy volt férfi utasom, de egyik esetben sem kaptam elő a faszomat. Szóval ez azért nem egyenes következmény...

Válaszok:
Morgen | 2017. október 25. 15:29

Mondjuk, nálam sem létkérdés, meg van a privát véleményem az ügyről. Valaki itt azt írta, hogy a jog morál nélkül semmit sem ér. Teljes mértékben igaz.

Ha nincs botrány a producer eröszakos viselkedéséből, Sárosdi sem áll ki a történetével.
Ja, és pont egy remek darab előtt.

Ki mondta, hogy egyenes következmény?
Csakhogy: Itt arról van szó, hogy ki mit gondol a szereposztásról. Kell-e hozzá dívány is, meg húsz évi amnézia?

Válaszok:
Csomorkany | 2017. október 25. 15:38

"No most, egy tíz-húsz-harminc évvel ezelőtti pöcsmutogatással szerinted mit tud kezdeni egy bíróság?"

Majd a Kúria!

Izé, nem tudlak követni... Munkahelyi szexuális zaklatás szempontjából az a kérdés, hogy előkapta-e a farkát a főnök, vagy nem kapta elő. Ha nem, holott Sárosdy ezt állítja, akkor nagy nyilávnosság előtt igyekszik lejáratni egy köztiszteletben álló hetvenes urat, és ezért tollban és szurokban kell hempergetni. Ha igen, akkor viszont Marton kell tollban és szurokban hempergetni, mert súlyosan visszaélt a pozíciójával. Mármost, különös tekintettel az újabb élménybeszámolókra, én arra szavazok, hogy Martont hempergessék.

Válaszok:
Morgen | 2017. október 25. 15:44

Én meg arra szavazok, hogy derüljön ki az igazság. Mi történt és miért!
Ugyanis: Elegem van az olyan "erőszakokból", amikor házhoz mennek érte, meg az olyan férfiaknak nevezett marhákból is, akik atyaúristennek képzelik magukat, mert néha betévednek a libaólba.

Válaszok:
Csomorkany | 2017. október 25. 15:51

Az igazság a világegyetem értelmére meg mindenre vonatkozóan az, hogy 42. Ennél konkrétabban nem tudlak kielégíteni, pontosabban nem áll szándékomban.

Konkrétan azzal kapcsolatban, hogy egy leányzó beül a főnöke kocsijába, és az előkapja a farkát, hogy a leányzó ugyan játszadozzon már el azzal, az elhangzott beszámolókból számomra kiderült az igazság. Ez így volt, és aki ezt tette, az minimum tűnjön el a közéletből, valahol Kiss László után balra el. Függöny legördül.

Válaszok:
Morgen | 2017. október 25. 19:24

Természetesen nem neked ment, hanem a szerzőnek.

Egyezzünk meg abban, hogy nem egyezünk meg.

Válaszok:
Csomorkany | 2017. október 25. 19:32

Bocs, de ez jogi kérdés. Amit Marton tett, az elévült. Sárosdi följelentését nem fogadná be a bíróság. Azért így is kinyírta Martont. Ha engem kérdezel, ilyen ez a rock and roll, szerintem helyesen tette.

Namost, amiről Sárosdi beszámolt, az 2014 novembere előtt történt, így biztosan elévült.

Ne terjeszd a jogi tudatlanságot! VAN bizonyíték! Maga az élménybeszámoló, mint bírósági tanúvallomás. Persze a bizonyítékokat egy bíróságon értékelni kell, de nem arról van szó, hogy egy tanúvallomás az önmagában semmi.

Ha két ellentmondó állítás kerül egy bíróság elé, akkor mindkét tanút ki lehet kérdezni, meg lehet próbálni ellentmondásokba keverni, stb.

Sárosdi más jogi okból nem perelhet: az elévülés miatt, mivel anno még nem volt érvényben az a törvény, amely eltörölte a szexuális bűnök elévülését, és amúgy a hölgy talán már nagykorú volt, így valszeg a mai jogi környezetben is elévülne a sztorija ennyi idő után.

Marton viszont indíthat pert rágalmazásért, így sokat mond, ha nem teszi.

Ne érts félre: nem tárgyilag vitatkoztam. Tényleg az a jogi nonszensz zavart, ami rendszeresen fölbukkan, a fészbukk szerint még Schilling Árpád is ezzel csitította évekig a neyét, hogy "úgysem tudod bebizonyítani". Hát el tudja mondani, nem? Na, az a bizonyíték.

Bizonyítsd be, hogy így történt! :-) Vagy :-(

Szóval ha kiáll és elmondja, az a bizonyíték.

Igazából egyetértek. Ennen az esetben nem sok értelmét látom egy pernek.

Ami a hazugságvizsgálatot illeti, van vele egy személyes rossz tapasztalatom: egyszer kipróbáltam, nagyon el akartam hinni, hogy higgyenek nekem, ezért én magam kértem egy szakvéleményt. Szerencsére úgy, hogy a másik fél nem is tudott az egészről, ugyanis a vizsgálat azt hozta ki, hogy hazudok.

Az a megoldás, hogy a kütyü a szorongás jeleit méri. Amikor hazudsz, az stresszt okoz, és ezért egy csomó szorongással kapcsolatos fizikai jelzés megugrik. A probléma mármost az, hogy én mély szinten nem hittem el, hogy a kütyü tényleg ki tudja mutatni, ha hazudok, ezért a lényeges kérdések föltételekor szorongtam, és drukkoltam, hogy "na, most azután!" Ez sajnos nagyon mélyen dől el.

Válaszok:
Csomorkany | 2017. október 28. 13:54

izé: "...nagyon el akartam érni..."

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés