Szex, szerelem, házasság: genderisták kontra konzervatívok

2015. október 13. 10:11
Írta: Viola Beáta
Kell apa a gyereknek? Az elnyomó kapitalizmus terméke a hagyományos szerelem? Visszaküldenék a konzervatívok a nőket a konyhába? Van szexuális vágy a vallásban? Felszabadulást hozna a csoportszerelem az anyagi érdekek hálójában vergődő, kiüresedő, régimódi családok helyett? A szerelemben rejlő politikai potenciálról vitatkoztak a Friedrich Ebert Alapítvány párbeszédfórumán a gender-elmélet hívei a konzervatívokkal.

„A valóban szimmetrikus, két egyenlő ember közötti kölcsönös kapcsolat lehetőségét hordozó szerelem az emberi élet alapvető része. Mindannyian kötődünk hozzá. Hogy miként gondolkodunk róla, az messzemenő következményekkel bír a nemek közötti kapcsolatokra és a társadalmi gyakorlatokra, melyek keretében szocializálódunk és neveljük gyermekeinket” – szólt a Friedrich Ebert Alapítvány Kossuth Klubban tartott október 6-ai konferenciájának alaptétele.

Hogyan definiálják és mire használják fel a szerelmet az egyes politikai irányzatok és a vallások? Van-e emancipációs potenciál a szerelemről való beszédben? Ezek voltak a rendezvény legfontosabb kérdései. A mottó a feminista alaptételt – miszerint personal is political (a személyes politikai) – átvéve az volt: Szerelem: Személyes? Politikai? A konferencia az alapítvány genderről szóló párbeszéd-fórumainak sorába illeszkedett, amelyekről a Mandiner is tudósított már.  

Amit eddig konszenzusnak gondoltunk, nem az – indokolta a párbeszéd-fórumok létjogosultságát Kováts Eszter, a konferencia szervezője, aki megnyitóbeszédében hangsúlyozta a párbeszéd fontosságát. Hozzátette: a párbeszédnek is vannak határai: aki például indokolhatónak tartja a nőverést, azzal nincs miért beszélgetni. Kováts hangsúlyozta: elsősorban nem a meggyőzés a cél, hanem egymás megértése, a különféle, teljesen más keretben gondolkodó felfogások megismertetése egymással és a közös pontok megtalálása. 

Kováts Eszter megnyitója

Kapitalista szerelem, forradalmi szerelem 

A szerelem nem elidegeníthető, nem lehet csupán a reprodukcióra szűkíteni, az élet lényegi része, és tartalmazza a lehetőséget az egyenlőségre – idézte Pető Andrea, a CEU Gender tanszékének professzora Anna G. Jónasdóttirt, izlandi kollégáját, akinek a szavai különösen is aktuálisak most, amikor „a szélsőjobb leszűkíti a szerelmet az anyai, gondoskodó szeretetre”. Pető hozzátette: a neoliberalizmus következtében a szerelem tervezhető projektté, fogyasztási cikké degradálódott. A történész a konferencia moderátoraként bevezetőjében felvetette a szerelem lehetséges vizsgálati kereteit. Ideológiai keretben nézve például a szerelem a patriarchátus ideológiájának és a heteronormativitás fenntartásának az eszköze, s maga a szerelem nyelve is a kapitalizmus viszonyrendszereinek fenntartója. 

A Kaunasi Egyetemről érkezett Gintautas Mažeikis filozófus, hogy a baloldali gondolkodók szerelemfelfogásáról beszéljen, amely, mint elmondta, a hegeli romantikus szerelemfelfogáson alapul. Lukács György történelmi materialista megközelítést fejlesztett ki a romantikus szerelemmel kapcsolatban; Clara Zetkin német marxista gondolkodó, a női jogok harcosa pedig úgy gondolta, hogy fontos a szerelem politikai osztályok felőli értelmezése. Emma Goldman anarchista filozófus és aktivista a század elején a spontaneitás szerepét hangsúlyozta a párkapcsolatban, és kritizálta, hogy az állam hozzájárul a hagyományos házasság intézményének fenntartásához. Ha azonban a felek hozzászoknak egymáshoz, megszűnik a spontaneitás, és hiányozni kezd a lelket gazdagító életesszencia, ami automatákká teszi a nőket. Rosa Luxemburg szerint bár szükség van a növekvő tudatosságra, a szervezeti spontaneitás része kell legyen a közösségi életnek – ez pedig olyan „érzelmi nyitottság”, amely el tudja fogadni az „osztály-irányultságú romantikus szerelmet”. Mažeikis kissé nehezen követhető előadásában fontos szerep jutott a marxista gondolkodókon belül a kritikai elméletnek is. 

Szex és vallás

„Én itt nem a romantikus szerelemről fogok beszélni, hanem arról a nagyon durva szerelemről, amelynek 99 százaléka szexuális vágy” – nyitott Máté-Tóth András teológus, vallásszociológus, aki a vallásban erószként megjelenő szerelmet vizsgálta. Mint mondta: a vallás mindenre kiterjedő keretrendszerként az erószt is megpróbálja valahogyan a saját kereti közé illeszteni. Az ősi vallásokban például az orgiák szertartásain kapott teret, ahol sem a társadalomban érvényes szerepek és korlátok, sem a nemi különbségek nem számítottak.

A kereszténység kezdetben – Szent Ágoston nyomán – teljesen ki akarta szorítani az erószt, a szexualitás legfeljebb gyermeknemzés céljából jöhetett szóba. Később a házasság kötelékében már elfogadhatónak tekintették a szexualitást és megkülönböztették az erósz, a fília és az agapé hármasát. A nem házas emberek az Isten iránti szeretetükben élhették meg az erószt, s itt a vallásszociológus utalt azokra a misztikusokra, akik szinte szexuális egyesülésként írják le az Istennel való találkozást.

Máté-Tóth András azonban nem a vallást és erotikát állítja szembe egymással, mint inkább a giccset és pornográfiát, amelyek a vallást és erotikát fenyegetik az utilitarizmus és popularizmus által.

Vissza a konyhába?

Nehéz megmondani, mit gondolnak a konzervatívok a szerelemről, mivel nem nagyon írtak róla – kezdte mondandóját Szilvay Gergely, a Pázmány doktorandusza, a Mandiner munkatársa, aki a konzervatív emberképet és a konzervatívok egyenlőségről alkotott képét vázolta, majd Roger Scruton szerelemképéről beszélt. Mint mondta: a konzervatívok a baloldali gondolkodókkal szemben úgy látják, van egy örök, mrhváltoztathatatlan emberi természet, s az ember nem pusztán a történelem és a társadalmi interakciók terméke. Miközben pedig az egalitáriusok az egyenlőségben látják a szabadság zálogát, a konzervatívok szerint az egyenlősítés a szabadság ellensége.

Szilvay rámutatott: ahhoz képest, hogy a szerelemről és szexuális vágyról való régimódi felfogást testellenességgel szokták vádolni, Scruton éppen az ember testi mivolta és a testiség mellett szólal fel. Ennek kapcsán pedig a szerelem konkrét személyre irányulását, személyközi jellegét hangsúlyozza.

A Mandiner munkatársa hozzátette: a konzervatívok természetesen nem akarják visszaküldeni a nőket a konyhába, a szerelem pedig számukra is egyenlők közötti viszony. A nők és férfiak közti különbségek viszont szerintük nem pusztán valamiféle furfangos elnyomás terméke, hanem valódi, biológiai-pszichológiai különbségekben gyökerezik, s még a szexuális vágy is másként működik nőkben és férfiakban. Míg a párkapcsolati szerepfelosztás a felek magánügye, addig a közbeszédben a konzervatívok inkább a hagyományos szerepek megerősítésének, védelmének hívei. Mivel azonban kifejezett társadalomátalakító szándékuk nincs a konzervatívoknak, ezért az a kérdés sem merül fel bennük, hogy létezik-e a szerelemben ilyen potenciál; ugyanakkor a gyakorlatban számos emancipációs intézkedést támogatni tudnak, mint a részmunkaidő vagy az üvegplafon elleni küzdelem.

Portik-Bakai Melinda

Apa, anya, kötődés

Portik-Bakai Melinda szexuálpszichológus a kötődés mintázatait vizsgálta a szerelemben. A szülők viselkedése (az anya válaszképessége), a gyerek természete, a kulturális hatások, a kötődő nevelés vagy annak hiánya, az ellenkező nemű szülőhöz való viszony mind befolyásolják, hogy az adott személy később a párkapcsolataiban képes-e biztonságosan kötődni. A beteljesült szerelemben egyaránt jelen van a vonzalom, az intimitás és az elköteleződés. Portik-Bakai hangsúlyozta az apa fontosságát, valamint azt, hogy hatással van a gyermekre a szülei közti viszony jellege is. 

Talán ez az előadás váltotta ki a legtöbb vitát, sokak számára ugyanis kellemetlen megállapítás volt, hogy ha apa is van a családban (és jó a kapcsolat), az nagyban segíti a gyermek egészséges fejlődését; többen megrökönyödtek azon is, hogy a szexuálpszichológus kiállt a több évtizedes, sőt a halálig tartó házasság, mint ideál mellett. Volt olyan hozzászóló is, aki az előadó egész megközelítését mint a heteronormatív mátrix önmegerősítő cselét kétségbe vonta.

Justyna Szachowicz-Sempruch

A hagyományos család a legrosszabb?

Végül Justyna Szachowicz-Sempruch varsói szociológus és nőjogi aktivista szólalt fel, aki szerint a szerelem nem meghatározható, szubjektív fogalom: bármilyen viszonyt kategorizálunk szerelemként, tekintettel kell lennünk azok érzékenységére, akik más kapcsolati formát definiálnak ugyanannak.

Ha két vagy több ember elköteleződik egymás mellett, az mindig politikai tényező is. A választható családmodellek skálája kiszélesedett, a normatív heteroszexuális párkapcsolaton alapuló nukleáris családoktól az LMBT- és a nem monogám kapcsolatokon alapulókon át a poliamoriáig sokféle család alakítható ki megegyezéssel, egymás iránti elköteleződéssel.

Az előadó szerint a nukleáris család a legszegényebb, legüresebb intézmény, mivel nem kapcsolódik a többi lehetséges formához és a legerősebben jelennek meg benne az anyagi érdekek. A családmodellek képzeletbeli skáláján haladva egyre nagyobb a nyitottság egy közös tér felé. A szociológus így tulajdonképpen a poliamóriát, a csoportszerelmet vette védelmébe. 

***

Fotók: Friedrich Ebert Alapítvány.

Összesen 97 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Jó ez a fénykép, lesz mivel ijesztgetni a gyereket.

Karinthy szerint a férfi és a nő soha nem fogja megérteni egymást, hiszen mindkettő mást akar.
A férfi a nőt, a nő pedig a férfit.
Vajon a "gender szakértök" olvasnak Karinthyt??

Körülbelül úgy néz ez ki, hogy a kutya ugat, a karaván halad.

gender tanszék - én rögtön beszarok :)

Egyetértek a genderképviselőkkel: a párbeszédnek is vannak korlátai. Ezért nem is értem, miért vitatkozik velük bárki is. Életidegen, antihumanista, destruktív perverzióikat nem szabad párbeszéddel legitimálni. Beszélgessenek a kezelő orvosukkal!

"Portik-Bakai hangsúlyozta az apa fontosságát"

ez a ceu-n már eretnek gondolatnak számít.

Majd, ha megtanulnak állva pisilni.

Az azért érdekelne, hogy az előadók komolyan
gondolják-e, amit mondanak, vagy egyszerűen ez
a blabla jó pénzt hoz a konyhára. Magyarán arra
lennék kíváncsi, hogy szimplán hülyék, vagy
velejéig rohadt cinikus banda.

ez nem cinizmus - nettó idiotizmus.

A lengyel nő egy kicsivel több: közveszélyes őrült.

elmondom, mi a heteronormatív mátrix.

Te valójában nem a gépednél ülsz, hanem pucéran és öntudatlanul fekszel egy kocsonyás izében, a hátadból vezeték áll ki. Az agyad funkcionál. A gépek egy képet vetítenek eléd, az az, amit valóságnak képzelsz. Ebben az ál-valóságban az emberek rendszerint az ellenkező nem képviselőivel párosodnak, majd velük összeállva utódot nemzenek és nevelnek fel. A program szerint ez egy meglehetősen kellemes tevékenység.

Namost, a valóság az, hogy ha lekapcsolnának a gépről, és öntudatra ébrednél, akkor nyilvánvaló lenne a számodra, hogy az eddig gondolttal ellentében a poliamória és a gendersemlegesség az a végső igazság, a Legfőbb Jó.

A CEU tanszékén csak olyanok dolgoznak, akiket lekapcsoltak már a gépről, felismerték ezt, és tudják, hogy amit te látsz, az csak a mátrix.

Ők a 21. századi Neók.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés