A Duna jobban terelhető, mint a migráció

2015. június 17. 10:06

Írta: Pintér Bence
Ha a kormány tényleg a menekülőknek akarna üzenni, akkor Theasszalonikiben kéne plakátolnia pastu nyelven – ez volt az egyik tanulsága az MTA Társadalomtudományi Kutatóközpontjának Szociológiai Intézetében migrációról tartott minikonferenciának. A kutatók őszre egy nagyobb konferenciát szeretnének szervezni a kérdésről. Riportunk.

Vitaindító műhelybeszélgetést tartottak kedden migrációval foglalkozó kutatók az MTA Országház utcai épületének Pepita termében. Az eseményt Tóth Pál Péter, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének szenior kutatója nyitotta meg: elmondta, hogy a műhelybeszélgetés előzménye az a nyílt levél, amelyet 58, migrációval foglalkozó kutató írt alá a bevándorlással foglalkozó nemzeti konzultáció kapcsán. Ebben a szakmabeliek „minden szakmai és morális megfontolást nélkülöznek” nevezték a kormány konzultációját.

Tóth emlékeztetett, hogy az MTA közgyűlése a társadalmi felelősségvállalás jegyében gyűjtést kezdett az éhező gyerekekért; szerinte a társadalmi felelősségvállalás keretében a migrációval kapcsolatban is felelőssége van az Akadémiának. Ezért kezdeményezte, hogy most egy kisebb, ősszel pedig egy nagyobb konferencián essen szó a szakterület fontos kérdéseiről.

Melegh: Kerüljön be a tudományos szempont a közbeszédbe!

Az első előadást Melegh Attila, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa nyitotta meg. Melegh szerint fontos, hogy a szakemberek hozzászóljanak az aktuális témákhoz, mivel lényeges, hogy a tudományos szempont is bekerüljön a közbeszédbe. Melegh előadása Magyarországot igyekezett elhelyezni a nemzetközi migráció térképén, első sorban nem a menedékkérőkre és az irreguláris határátlépőkre, hanem a legálisan, hosszabb távra érkező bevándorlókra, illetve a nemzetközi védelmet megkapó menekültekre koncentrálva.

A migráció az egyik legtermészetesebb társadalmi folyamat” – szögezte le kezdésként Melegh, hozzátéve, hogy szerinte a Duna jobban terelhető, mint a migráció. A kutató szerint Európa csak a hatvanas évektől vált általában véve „bevándorló” területté: az országok egy része eleve „bevándorló” volt, egy másik része azzá vált, egy harmadik része pedig sosem vált azzá, mindig is „kivándorló” maradt. Magyarország egy köztes pozíciót foglal el: a kilencvenes évekig pozitív volt az „egyenleg” – ekkor még kisebb volt az elvándorlás és sok külhoni magyar vándorolt be az országba.

A vándorlási egyenleg statisztikái azonban a 2000-es évek óta romlanak a növekvő elvándorlás és a stagnáló bevándorlás miatt. A tendenciát egyfajta egyenlőtlen csereként írja le a kutató: képzett emberek mennek el az országból, miközben a gazdaság egyre inkább függ a kivándoroltak hazautalt pénzétől. Az elvándorlásban főleg fiatal, aktív, felsőfokú képzettséggel rendelkezők, illetve például Németország esetében szakmunkások érintettek, akik ráadásul gyakran nem is végzettségüknek megfelelő állásokat vállalnak el külföldön.

Ezután tért át Melegh a hazánkban élő bevándorlók adataira. A népszámlálás szerint a Magyarországon élő bevándorlók iskolázottsága általában magasabb, mint a magyaroké: a magyarok 18 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, addig ez az arány például az eredetileg Afrikában születettek között 36 százalék. Az aktív, dolgozó emberek aránya is magas a bevándorlók között. A kutató szerint annak az is lehet az oka, hogy az idegenekkel ellenséges magyar munkaerőpiacon csak a legjobbak tudnak megmaradni. Melegh szerint a nálunk jelenleg élő bevándorlókért viszont hálát kell adni, hiszen képzettek és dolgoznak is. A kutató szerint a magyarok elvándorlása csak gyorsulni fog, mivel az elmúlt években kiépültek a hálózatok, ki lett taposva az ösvény.

Kováts: A ‘90-es években komolyabb menekültválság volt

Kováts András (MTA TK Kisebbségkutató Intézet) Globális krízis vagy nemzeti pánik? című előadásában azt vizsgálta, hogy az elmúlt évtizedekhez képest valóban súlyosabbá vált-e a menekültválság. Az ENSZ számai alapján nominálisan tényleg rekordot döntött a menekültek száma (ide értve az ún. „belső”, tehát határt át nem lépő menekülteket is); de a Föld népességarányának kontextusában vizsgálva a helyzetet megállapítható: a kilencvenes években arányaiban többen voltak a menekültek, mint most.

Az Európai Uniót vizsgálva kiderül, hogy közel sem itt van a legtöbb menekült. A világ öt legnagyobb befogadó országa (Pakisztán, Irán, Libanon, Jordánia, Törökország) háromszor annyi menekültről gondoskodik, mint az EU. Az uniós tagországokban a menekültek száma a ‘90-es évek eleje óta jelentősen csökkent – ennek oka egyrészről a hazatérés, másrészről pedig a társadalmi beilleszkedés: tehát a honosítás és a letelepedés.

A menedékkérők száma viszont valóban jelentősen nőtt az Unióban: míg legális úton egymillió-háromszázhetvenháromezer bevándorló érkezett, a menedékkérők száma 625 ezerre ugrott – ezen belül különösképpen érintett Magyarország. A menedékkérők elismerési arányában jelentős különbségek vannak az EU-országok között: Magyarországon az egyik legalacsonyabb az elismerési arány (9,4 százalék).

Elijesztjük a migránsokat is, akikre szükség lenne

Tóth Judit (SZTE) a migráció és menekültügy területén a nemzetközi és EU-s egyezmények és irányelvek között megmaradó nemzeti mozgástérről tartott rövid előadást. Ezután sor került a kérdésekre. Szőnyi Szilárd a Heti Választól az után érdeklődött, hogy érdemes-e a jelenleg szinte naponta változó helyzetben őszre tervezni egy konferenciát bevándorlásügyben. Az előadók véleménye összességében az volt, hogy a napi politika fluktuációja mellett a területen hosszútávú trendekről beszél a tudomány, így valójában irreleváns, hogy mikor tartanak konferenciát.

A Népszabadság újságírója, Czene Gábor azt kérdezte, hogy a kormány plakátkampánya alkalmas-e arra, hogy távoltartsa a menedékkérőket.  Melegh Attila szerint a kampány egyrészről megerősíti az egyébként az aktívan xenofób rétegeket; másrészt rombolja a helyzet kezeléséhez szükséges higgadt politikai légkört; harmadrészt pedig elijeszti azokat a migránsokat, akikre egyébként szükség lenne.

Kováts András szerint a kormány kampánya a menedékkérőket nem tántorítja el. A kutató szerint például a brit Home Office 2004-es kampánya, vagy a kanadaiak miskolci plakátolása alkalmas volt erre: a célcsoport anyanyelvén és kiindulási helyén folytak ezek a kampányok. Tehát mondjuk akkor lenne hatása a magyar kampánynak, ha helyileg Thesszalonikiben, mondjuk pastu nyelven folyna. Kováts szerint a kampány rombolja a hazánkban lévő migránsok közérzetét, így azok is továbbállhatnak, akik „hasznosak” a magyar gazdaságnak.

Összesen 50 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

A kormány célja nyilvánvalóan nem az volt, hogy a bevándorlóknak üzenjen, hanem az, hogy a saját politikájához belső támogatást szerezzen. Ennek azért van jelentősége, mert jelenleg kicsi a mozgástere. A kormánynak joga van ahhoz, hogy az EU nagy nyugati országaiban az elmúlt évtizedekben "bevett" gyakorlattól eltérő politikát szorgalmazzon.

Ugyanakkor a pontos számokat ismernünk kellene és ehhez feltétlenül szükség van a kutatókra és a konferenciákra. De nem csak szemezgetni kellene az adatokból. Jól hangzik, hogy a Mo-on élő afrikai bevándorlók 36 százaléka felsőfokú képzettségű, de ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni ennek jelentőségét és össze tudjuk vetni a jelenlegi helyzettel, feltétlenül tudnunk kell, hogy összesen hányan vannak, hogy kerültek ide és milyen szakterületekről van szó. Ha például mindössze száz emberről beszélünk, közülük hetven orvos, hatvankilenc arab, itt szerezték a diplomát, s ide házasodtak, akkor kifejezetten félrevezető a témakezelés.

Egyébként pedig teljesen magától értetődő, hogy a határainkon keresztül érkezőket szűrni kellene aszerint, hogy hasznos lehet-e a tartós letelepítésük. Ahogy ezt a nyugatiak is csinálják, pl. a magyarokkal is. (Ennek semmi köze az EU-s és magyar bevándorláspolitikai vitákhoz. Ha nem csináljuk már most is így, elég hülye a hivatalunk.)

Az érkezőket jelenleg is fogadják, kikérdezik és rögzítik. Erre van eljárás, működik hivatal, pénzt is kapunk hozzá nemzetközi szervezettől. Még ennél is többet kell tennünk, megvizsgálni, hogy valóban menekült-e a kérelmező. Ez az a bizonyos 9,3%-os arány, amelyre az előadásban utaltak. Ha valakit ide visszatoloncolnak, azt ez alapján a nyilvántartás alapján teszik és tehetik meg. Ilyen eljárás nem működik pl. Szerbiában, ezért nem minősül "biztonságos" országnak.

Úgyhogy semmi akadálya annak, hogy az érkezők képzettségét és mentalitását (akar-e magyarul tanulni, stb.) is megvizsgálják.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés