Ki kicsoda?

2014. április 4. 11:40

Tamás Gáspár Miklós
Dinamó Műhely
A JOBBOLDAL az emberi természet állandóságából indul ki, a BALOLDAL evvel szemben nem hisz az egyszer s mindenkorra adott emberi természetben.
„Ha egészen elvontan és vázlatosan kell osztályoznunk, akkor: a jobboldal a Természet, a baloldal a Történelem pártja.

   A JOBBOLDAL az emberi természet állandóságából indul ki, amelyet a boldogság és a biztonság (s emiatt az emberen kívüli világ [beleértve az ember állati részét, mindenekelőtt az ide sorolt szexualitást] és az emberi társadalom fölötti minél teljesebb kontroll, azaz a hatalom) iránti vággyal lehet leírni, s amelyet korrigálniuk kell a szellemi vezetőknek, hagyományosan: az egyháznak, a jogtudó elitnek és a koronának. Az emberi természet egyszerre iránytalan és konzervatív: a vágyak dinamikus, tehát kielégíthetetlen jellege fölrobbantaná a rendezett társadalmat (a civilizációt), ha ezt nem ellensúlyozná a szokás hatalma, az ismétlés és a mimetikus hajlam ereje. A konzervatív az emberi természetnek ezt a törékeny egyensúlyát őrzi, az emberi természetet nem változtatja meg (erre csak az üdvösség képes [alapvetően a másvilágon], vagy zártkörű elővételezése az aszkétikus-kontemplatív, zárt, aszexuális, testellenes, önsanyargató, hallgatag kisebbségek enklávéiban: kolostorok, zarándoklatok, imaközösségek). Az emberi természet irányított és ellenőrzött fönntartásának a záloga a hierarchia: a földi hatalmat lokalizálni kell, korlátozott helyre szorítani: a földi hatalom fölött ott a spirituális (egyház) és szakrális (korona) tekintély (vagy a funkcionális utódai, örökösei) és a személytelen jog szabályrendszere. De az állam célja nem a bűn eltüntetése vagy a tökéletes igazságosság megvalósítása. A hierarchiára szükség van az emberi természet állati részének és a lélek iránytalan és irányíthatatlan sóvárgásának kordában tartására. (Horthy kormányzó jól foglalta ezt össze 1919-ben: „az úr [nem az Úristen, hanem a nemes úr…] hivatva van elmaradt faját nevelni, tanítani, istápolni”, vö. Révész Sándor kitűnő jegyzetével. Ebben csakugyan nincs változás.)

A BALOLDAL evvel szemben nem hisz az egyszer s mindenkorra adott emberi természetben. Az ember teljesen plasztikus, önteremtő, nemcsak a vágyai határtalanok, hanem a képzelete és az intellektusa is. Az emberi természet csak akkor „objektív”, vagyis csak akkor dermed tárgyiságba, ha a hegeli-marxi séma szerint elidegenül önnön lényegétől, s ekkor minden a feje tetejére áll. Az áruban a munkaidő testesül meg, az áruban búvik meg a személyes, és megfordítva: az eldologiasodott munka és a tárgy aspektusává degradálódott munkás az objektív. Ezt a perverziót nem az emberi természet kényszerítette ki, hanem a társadalmi berendezkedés, amely történelmi jellegű, tehát megváltoztatható. A baloldal metaforája nem „az örök értékek” meg „az ősi dicsőség” meg „az aranyfényűvé kopott-nemesült hagyomány”, hanem az „új világ”, az „új idő”, az „új kor”, az „új élet”, a „jövő”, „előre!” (egyben XIX. századi német és orosz szocialista lapok címei, Kolozsvárt meg: A jövő társadalma és Korunk).

Az eszmény itt nem egyszerűen a boldogság (mint az utilitárius szabadelvűeknél volt), hanem az emancipáció – az elnyomás és a hierarchia által rögzített szerepek kalodájából való kiszabadulás. Ezeket a szerepeket a konzervatív jobboldal naturalizálja és szakralizálja (innen a „minőségi” eltérés a nemes és a szolga, a szellemi és a testi munka, a férfi és a nő, a „vezéregyéniség” és a „tucatember”, a fehér és a színes, a „munkaadó” [!] és a „munkavállaló” [!], a „gyökeres” földműves és a „gyökértelen” proletár, a beavatott és a laikus, az értő és a tudatlan stb. között), a baloldal pedig historizálja. Ez a historizálás megbotránkoztatja a polgárt, mert hallgatólagosan föltételezi, hogy az emberek egyenértékűek, és a hierarchikus társadalmi szerepek eloszlása véletlenszerű, vagy legalábbis kevés a köze az erényhez. Amikor ironikusan megdicsérnek, mert vacsorát főzök a gyerekemnek, az irónia nem nekem szól, az apának, hanem azoknak az asszonyoknak, akik elől elorzom a megérdemelt megaláztatást, monotóniát, unalmat, szűkösséget: azaz az oikoszt, ami a nő sajátja. Ha a társadalmi és nemi szerepek fölcserélhetők és fölcserélendők, akkor az elnyomás ideológiái számára megszűnt „a rend”, a „természetes” rendet pedig csak a mesterkélt, gépies „társadalomgépészet” („társadalommérnökség”, social engineering) boríthatja föl, s csak az erkölcsi zsarolás (a píszí, azaz political correctness) igazolhatja, amely arra kényszeríti az egyetemen a burzsoázia gyermekeit, hogy legalább elvontan udvariasak legyenek az alávetettekhez, s ezen félóránként megbotránkozik a teljes világsajtó.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 41 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Ezért a TGM zagyvaságért fizet még valaki vagy a fióknak készült vajon?

(tudom-tudom, én ezt nem érthtem mert egyszerű proli vagyok nem pedig libber-intelektüell)
:-)

"Ezt a perverziót nem az emberi természet kényszerítette ki, hanem a társadalmi berendezkedés, amely történelmi jellegű, tehát megváltoztatható."

Téves premissza és innen dől is minden. Az önző, telhetetlen, mindig többet akaró, zsarnoki, hatalmaskodó emberi természet, amely generációról generációra ugyanolyan rossz viszonyrendszereket épít ki adott. A szocializmus, kommunizmus, liberalizmus, általában a világmegváltó izmusok csődje ékes bizonyíték erre. A konzervatív, ha valóban keresztény, kísérletet tesz arra, (ez egy egész életre szóló project bukásokkal és feltápászkodásokkal), hogy ezt az önző, egoista lényt ami ő maga krisztusivá alakítsa, metssze, gyúrja. Egyedül erre senki sem képes, itt kap szerepet a Gondviselés, a kegyelem. Ez nem kiérdemlés kérdése, adott, csak élni kell vele. Sőt, belelátja embertársába ugyanezt a krisztusi többet, mert csak így alakulhat ki egy emberhez méltó társadalom. Ahogyan Goethe mondta
"Ha az embert olyannak vesszük, amilyen, rosszabbá tesszük. De ha olyannak vesszük, amilyennek lennie kellene, azzá tesszük, amivé lehet." (Goethe)

"A baloldal metaforája nem „az örök értékek” meg „az ősi dicsőség” meg „az aranyfényűvé kopott-nemesült hagyomány”, hanem az „új világ”, az „új idő”, az „új kor”, az „új élet”, a „jövő”, „előre!”"

Megkockáztatom, hogy adott társadalom akkor működne igazán jól, ha a rendpártiak, az örök értékek képviselői és az újra sokkal inkább nyitott (sokszor kritikátlanul nyitott, ezért nagyokat hibázó) magukat szabadgondolkodóknak vallók nem kiszorítósdit játszanának, hanem együttműködnének, a saját jól felfogott érdekükben. Mert mindkét szemlélet hordoz értékeket, ezek egymást egy társadalmon belül erősíthetnék, ahelyett, hogy kioltsák, mert az utóbbi eset mindenkinek veszteség. Csakhogy ehhez túl kellene lépni az egyeduralkodás csábító szirénhangjain, de ahhoz önzetlenség, jó értelemben vett alázat, és bölcsesség kellene, nem is kevés. Ez hiányzik a szerzőből is.

A "baloldali" Medgyessynek 2002-ben első intézkedése volt a tőzsdei árfolyamnyereség adó eltörlése.

A "jobboldali" Orbán Viktor főtanácsadójának hívta az igaz baloldali Hegedűs Zsuzsát akitől elfogadta a sikeres közmunka program ötletét és támogatta a "Minden gyermek lakjon jól" szintén sikeres programot.

TGM! Hol a beígért cikk a múlt hétvégi demonstrációkról? Állítólag már megírta 3 nappal ezelőtt, de azóta is keresem a Dinamón.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés