De mit gondolnak Ukrajna válságáról az ukránok?

2014. január 30. 10:13
Ukrajna válaszúton: Keletet vagy Nyugatot? Oroszországot vagy az EU-t? Tekintélyelvű rendszert vagy több demokráciát? Posztkommunista lábvizet vagy patrióta nacionalizmust? A főbb dilemmákat ismerhetjük a nemzetközi híradásokból, de mit gondolnak maguk az ukránok a válságról? Helyi civil embereket kérdeztünk a nemzeti szakítópróbáról.

Ismerjük jól, akár Magyarország példáján keresztül is, hogyan működik egy adott országról szóló nemzetközi diskurzus, hogyan működnek a hírmegosztó, véleményt formáló láncok egy adott országból a külföld felé. A legérdekesebb mégis csak azok véleménye lehet, akik nincsenek becsatornázva nemzetközi tudósítási hálózatok ismeretségi köreibe.

A Pussy Riot-ügy oroszországi fogadtatása és az olaszországi politikai válság helyi megítélése után, Ukrajna válsága kapcsán ismét próbát tettünk: újra az online közösségi hálózatokon keresztül vettük fel a kapcsolatot találomra kiválasztott civilekkel, hogy mondják el véleményüket saját országuk helyzetéről. Kijevtől Donyeckig, Lembergtől Odesszáig terjed a válaszolók sora. Azt persze le kell szögezni, hogy ez nem reprezentatív felmérés, csak random civil vélemények összegyűjtése – amik így is tanulságosak lehetnek. Elsősorban fiatal, városi, idegen nyelvet beszélő, jól képzett ukránokkal tudtunk beszélni. Az, hogy alapvetően hasonlóan gondolkodnak a válságról, beszédes tény. Ahogy nyilván az is, hogy ebből levezethető: mely rétegek azok, akik az ellenkező álláspontot, Ukrajna Oroszországhoz való közeledését támogatják.

A mintegy negyven megkérdezettből vagy tucatnyian jeleztek vissza. Az első reagáló egy fiatalember volt, aki annyit írt a kérdéseimre: „Szép napot, nem érdekel a politika, bocsi”. A többiek viszont nagyon is határozottan, átérezhető dühvel és feszültséggel, ebben a kiélezett helyzetben is – egy kivétellel – nevüket vállalva írták meg véleményüket, mi is folyik a saját hazájukban.

Mi vezetett a zavargásokig fajuló tüntetésekhez?

 
A kijevi Igor szerint az elnök döntése az EU-partnerség elutasításáról, a kormányzat és a rendőrség erőszakossága, a korrupció és a gazdasági válság. A szintén fővárosi Alexander az „extrém korrupciót és az egy-család-kormányzást” jelöli meg fő okként, ami szerinte az országot lassan rendőrállammá változtatta, amiben nem védi meg semmi a hétköznapi embereket. Kijevi anonim forrásunk szerint a diákok megveretése volt a fordulópont, amikor felpörögtek az események. A donyecki Philipp a január 16-ai törvényeket teszi felelőssé a helyzet súlyosbodásáért. A lvivi (lembergi) Olja felidézi, hogy a rendőrök emberekre lőttek, és egyes embereket külön-külön fogtak el és aláztak meg. „Kínzások, halára verések történtek, levetkőztették és hideg vízzel locsolták őket.” A rendőrség Kijevben gyülekezett, és oroszok is voltak közöttük. Olja kiemeli, hogy az elnök mindenhová a hozzá hű embereket ültette: „Mind hazugok”.
 
Jaroszlav Odesszából a hatalmas problémát jelentő korrupciót, a tolvaj hivatalnokokat, a költségvetés dézsmálóit nevezi meg a kialakult helyzet felelőseiként. „Bizonyos emberekre nem vonatkoznak a törvények, válogat az igazságszolgáltatás, büntetlenséget kapnak a hatalom képviselői.” A kijevi Ljudmilla szerint a korrupció fölött szemet hunyó kormányzat, a békés embereket megverő zsarnoki rendőrség miatt alakultak ki a zavargások, no meg azért is, mert az ország az EU-hoz akart csatlakozni a jövőben. Egy másik Igor (szintén Kijevből) a január 16-án meghozott törvényeket emeli ki, amik súlyosan szigorították a tüntetések szabadságát, miközben a rendőrök is egyre keményebben léptek fel a tüntetők ellen. Igor szerint a vidéki tüntetők ennek hatására nem akartak tovább törvényt sérteni. 
 
Tényleg elégedetlen a többség Ukrajna helyzetével, vagy csak egy csekély kisebbség tüntet  vagy támogatja a tüntetőket?
 
Igor (Kijev) erre úgy válaszol: az emberek háromnegyede kormánypárt- és államelnök-ellenes, és a legtöbben támogatják a tüntetéseket, bár a rendőrségtől való félelem miatt nem megy ki mindenki az utcára. Alexander szerint az ukránok többsége rendkívül elégedetlen, „ez bizonyos”. De ugyanakkor sok olyan dél- és kelet-ukrajnai ember van, akik történelmileg ellenzik Ukrajna „nyugatiasodását”, az Európa-párti mozgalmakat. „A többség utálja ezt a kormányt, de nem mindenki osztja az ellenzék céljait. Ezért nem lesz mellékes az elnök elmozdítása” - mondja Alexander.
 
A kérdésre anonim megszólalónk úgy felelt: „Minden intelligens ember, minden üzletember (kivéve a korruptakat és a gengsztereket), minden intelligens fiatal, egyetemista elégedetlen a korrupt, bűnöző kormányzatunkkal. Aki elemezni tudja a dolgokat, az ellenzi a kormány tevékenységét”. A donyecki Philipp úgy fogalmaz: „még ha a Don-medencében is élek, az ellenzéket támogatom: valódi változásokat akarok az országban, közelebb szeretnék lenni Európához, és nem akarom, hogy Oroszországhoz hasonlítsunk”. A lembergi Olja szerint az emberek 90 százaléka nem boldog, mert azt látja: a nagy üzletek mind az elnök és barátai kezében vannak. „Mindent ők ellenőriznek, és nem engedik, hogy mások is üzletet csináljanak - akik mégis így tesznek, azokra rászáll a maffia.” Olja szerint növelik az elégedetlenséget a növekedő árak és adók, miközben nem nőnek a fizetések. „Sokat beszélnek és ígérnek, de nem tesznek semmit, hogy javítsák a helyzetet.” 
 
Az odesszai Jaroszlav szerint mindenfelé találhatunk kormányt utáló embereket, de a helyzet régióról régióra változik. „Itt Odesszában az emberek félnek a Nyugat-párti, nacionalista hazafiaktól, félnek a változásoktól, de szeretik a kormányzatot és a tévéjét.” Ljudmilla (Kijev) úgy fogalmaz: „Igen, sokan vannak, akik változást akarnak, de ők jobbára a nyugati és középső ukrán területeken, valamint Kijevben élnek  ezért is sokan jönnek az ukrán vidékekről Kijevbe, hogy támogassák a tüntetéseket”. De a kelet- és dél-ukrajnai emberek Janukovics elnök kurzusát követik, mert ő is erről a vidékről származik, erős a kapcsolata a helyi körökkel. Második Igorunk kiemeli: a lakosság jelentős része a szegénységi küszöb alatt él. A középosztály a csekély jövedelemmel küszködik, a nagyobb üzleteket csináló embereknek pedig Janukovics „családjának” befolyásával kell megküzdenie, az elnöki „Család” léte és tevékenysége mára a közbeszéd része lett. Igor szerint ugyanakkor az emberek nagy része otthon marad és csak figyel, bár támogatja a jelenlegi kormány elmozdítását.
 
 
Mi Janukovics elnök és a kormányzat felelőssége a kialakult helyzetért?
 
„Embereket öltek meg az elnök és rezsimje politikája miatt. Janukovics és kormánya illegális, mert olyan körülményeket teremtettek, hogy ok nélkül elfoghatnak és börtönbe vihetnek embereket” – szól Igor válasza. „Teljes mértékben felelősek azért, hogy az országot egy nagy családi biznisszé változtatták, ami csak a saját profitjának felhalmozására törekszik” – hangzik Alexander ítélete, aki szerint az átlagemberek igényeivel és jogaival nem foglalkoznak, sőt, üldözik azokat. „Egy politikai, gazdasági és társadalmi válság mélypontján vagyunk” – teszi hozzá. Anonim válaszolónk szerint is teljes mértékben felelős a kormány és politikája a helyzet miatt. De a fő felelőst Putyin orosz elnökben találja meg, aki szerinte támogatja a rendőrök fellépését a zavargások ellen, és központi szerepet játszik a helyzet alakulásában. Anonim forrásunk úgy tudja, hogy orosz rendőrök is részt vettek az akciókban, és az a céljuk, hogy destabilizálják Ukrajnát, elérve a rendkívüli állapot bevezetését.
 
Philipp (Donyeck) szerint az elnök és a kormány abban bízik, hogy végül semmi sem történik, és az emberek szépen hazamennek. „De az emberek láthatóan nem ezt akarják, és ez puccshoz vezethet.” Olja (Lemberg) kiemeli: szerinte az ukrán elnököt Putyin mozgatja. Ljudmilla szerint az elnök felelőssége az EU-val folytatott tárgyalásokok elakadása miatti tüntetések kirobbanása. Most már nagyon rossz a helyzet, és az emberek nem hisznek a kormánynak és az elnöknek. „A hatóságoknak felelősséget kellene vállalniuk a megölt és megsebesített emberek miatt, de ehelyett a tüntetőket okolják” –teszi hozzá Ljudmilla. Igor úgy látja, az elnök és kormánya minden gazdaság szektorra rátelepszik, ami nem fogadható el a 2005-ös narancsos forradalom óta relatíve szabadságban élő emberek számára.
 
Mi a helyzet az ellenzékkel: mit tesznek és mit kéne tenniük?
 
„Az ellenzék nagyon gyenge, és nem tudja az igényeinket és érdekeinket képviselni” - mondja Igor. Részletesebben válaszol Alexander: szerinte az ellenzék jó helyzetben kezdett, hiszen a dühös tüntetések hulláma ezt segítette, de aztán bemutatták az impotenciájukat és szervezetlenségüket. Ez vezetett aztán a kontrollálatlan zavargásokig is. „Az emberek elvesztették az ellenzékbe vetett bizalmukat, és nem látnak egy rendes vezetőt sem közöttük, nincs egy személy, aki valós vezetőként tudna fellépni.” Alexander szerint Vitalij Klicsko többé-kevésbé megfelelne ennek a szerepnek, de sokakat felidegesítettek az akciói. Anonim megszólalónk is megerősíti: Sajnos nincs valódi vezetője az ellenzéknek” – mondja, pedig az emberek készek lennének bármit megtenni. „Csak egy valamire van szükségük, egy vezetőre!” Anonim megszólalónk hozzáteszi: Petro Porosenko intelligens és okos politikus és üzletember, de pont az okossága miatt nem akar „szarba keveredni, véli. Pedig szerinte Porosenko lehetne az egyetlen ember, aki valóban változtatni tudna a dolgokon és akik teljes mértékben átlátja a helyzetet. „Az ellenzék maga még nem érett a változásra, nincs tiszta munka- és akciószervezetük” – mondja a donyecki Philipp, aki szerint az ellenzék csak annyit ért el, hogy lehűtötték az emberek hangulatát. A lembergi Olja szerint az ellenzék a helyes dolgokat mondja, de időre lenne szükségük. De ha végre elhatározzák magukat, helyesen cselekedhetnének. „Én hívő vagyok, addig is imádkozok” - teszi hozzá.
 
Az ellenzékről Jaroszlavnak (Odessza) az a véleménye: „Most nem az ellenzék, hanem a nemzet tüntet. Ez a szabad emberek új ukrán nemzete, olyanok, mint a régi idők kozákjai. Az emberek változást akarnak, amit egy új kormány hozhat el.” Türelmetlen az ellenzékkel Ljudmilla is: szerinte az ellenzék ugyan ellenőrzése alatt akarja tartani az embereket, de mindig csak várakoztatják őket, miközben nem cselekszenek. „Most, hogy néhányan meghaltak, már cselekednének, de az emberek már nem hisznek nekik eléggé.” Ljudmilla szerint az emberek nem tárgyalásokat akarnak a kormányzattal, hanem annak lemondását követelik. „Ha az ellenzék nem segít, az emberek maguk fognak küzdeni.” S hogy mit gondol az ellenzékről a másik megkérdezett Igor? „Ukrajnában úgy hívjuk őket: a háromfejű sárkány. Minden fej másik irányba néz. Ebben a pillanatban úgy tűnik, nem tudják ellenőrizni a radikális tüntetők egy részét, és nem tudják, mit kéne tenniük. Minden nap bemutatják nekünk, hogy a hatalomátvételre készülő emberek nem tudják, hogyan kéne megoldaniuk a problémákat. Először is uralmuk alá kellene venniük a helyzetet, aztán pedig megvalósítani a nagy változásokat.”
 
 
Ukrajna kapcsán az EU és Oroszország szembenállásáról beszélnek sokan. Mit tegyen és mit ne tegyen Brüsszel és Moszkva?
 
„Ukrajnának távol kellene maradnia mindkét politikai blokktól, de szorosan együttműködve az EU-val. Ehhez el kell szakadnunk a szoros orosz kötelékektől” – mondja Igor. Alexander szerint Oroszország nem folyhat bele az ukrán politikába, mert sokszor destruktív és agresszív a fellépése, ráadásul magának követeli Ukrajna nagy részét Kelet-Ukrajnától a Krím-félszigetig – és az orosz befolyás most is erős Keleten. „De mindig találsz elég embert, aki ennek ellenkezőjét mondja, akik Oroszországhoz csatlakoznának, hadd bukjon Ukrajna...” – teszi hozzá.
 
Keményen fogalmaz a névtelenséget kérő megszólalónk: „Egyszerű szavakkal: Oroszország bassza meg magát és húzzon el Ukrajnából. És tényleg szükségünk van Európa vagy valaki más segítségére. Erős ellenséggel harcolunk és senki  beleértve Európát  nem segít, csak beszélnek és beszélnek és erkölcsi támogatást ígérnek. Nem kell nekünk erkölcsi támogatás, valódi tettekre van szükségünk, hogy túléljük ezt a harcot.” A Lvivben élő Olja az EU és Oroszország közül az előbbit választaná: „legalább szabadok lehetnénk”. Ha Oroszországgal áll össze Ukrajna, az szerinte diktatúrához vezetne. „Az orosz elnök irányít mindent Oroszországban, beleértve a híreket is. Ő dönti el, miről tudhatnak az emberek.” Ljudmilla azt mondja: „Az EU támogatója vagyok, és tényleg azt remélem, hogy egyszer társulási szerződést kötünk”. Szerinte Oroszország nem viselkedhet úgy Ukrajnában, mintha ő lenne a nagyfőnök, és azt reméli, végül lesz egy kompromisszum, ami nem vezet egy Oroszországgal közös vámunióhoz. Azt tartaná jó megoldásnak, ha Ukrajna megfigyelőként együttműködne Oroszországgal, de kereskedelmi megállapodást az EU-val kötne. „Nem érdekel az EU és Oroszország: ők kívül vannak a mi problémáinkon” – mondja az odesszai Jaroszlav. Igor úgy fogalmaz: „megértem, hogy Ukrajna fölött két óriás küzd, de az jobb lenne, ha Ukrajna megtanulná maga megoldani a problémáit”.
 
Végül mi is lehetne a válság megoldása?
 
Jaroszlav (Odessza) lakonikus rövidséggel válaszolt: „Nem tudom. :(( Igor szerint Ukrajna magára talál, ha az ország képes lesz újra felépíteni magát, ha a parlamentbe és a kormányba új, európai mentalitású emberek kerülnek. „Remélem, ez segíteni fog az országnak.” Alexander szerint a tüntetéseket keményen elnyomják, de Nyugat-Ukrajnában külön hatalom kezd kialakulni, és ott betiltják a kormánypártot és a kommunistákat. Hasonló küzdelem folyik Közép-Ukrajnában, csak kevesebb sikerrel. Alexander is az elnök- és kormányváltásra vár. „De ez nem fog minden problémát megoldani.” A legrosszabb szcenárió a polgárháború lenne az Európa- és oroszpártiak között, amiben összeomlana az ország. „De mindenki vár itt egy vezetőre, aki nyugalomra tudná inteni a pártokat és egyesítené őket egy átlátható, emberközeli kormányzatban. A harc viszont most folytatódik.” Anonim forrásunk nem tudja, mi lesz a végeredmény, de szívesen látná a korrupt kormányzat távozását az országból. Philippnek (Donyeck) úgy tűnik, hogy a mostani események nem futnak ki gyorsan. „Bízok a politikusok józanságában, az ellenzék és a hatalom részéről is. Az országot építeni kell, nem pusztítani.” A kijevi Ljudmilla új kormányt és új elnököt akar, de úgy látja, nincs most senki Janukovics helyett. Az ellenzék vezetői nem tudnak egy jelöltet megnevezni, és ha mindhárman indulnak, veszíteni fognak.” Ljudmilla szerint az emberek elfáradtak, nem hisznek a hatóságoknak sem. „Új rendőrségre, új bíróságra és önkormányzatokra van szükség, mert a mostani rendszer emberei szégyent hoztak az országra. Ljudmilla egységes és a közjóért közösen fellépő ellenzékre vágyik. Ha ez nem történik meg, akkor szerinte csak „egy új Juscsenko jön”, akitől annyit reméltek 2004 után és akinek a kormánya mégis elbukott.
 
Második kijevi Igorunk három lehetséges forgatókönyvet tart elképzelhetőnek. 1. A január 16-án elfogadott törvényeket eltörlik, szabadon engedik a bebörtönzött majdani tüntetőket, és ezek után az ellenzék elfogadja a kormányzati felkérést, megpróbálva tenni valamit a kritikus politikai és gazdasági helyzet ellen. 2. Eltörlik a január 16-ai törvényeket, elengedik a Majdan-foglyokat, és ezután az elnök beismeri hibáját, majd kiírja a parlamenti és elnökválasztásokat. 3. Az ellenzék nem áll szóba az elnökkel, a radikálisok napról napra megszerzik a hatalmat, és néhány hét vagy hónap múlva Ukrajnát két országra osztják fel, egy Európa és egy Oroszország felé nyitó országra.
 
 
És a másik Ukrajna hangja?

Nagyon is kíváncsiak voltunk az oroszbarát, nagyrészt orosz ajkú, jellemzően a keleti és déli régiókat képviselő másik Ukrajna véleményére is. Tanulságos lehet a tény, hogy csak egy ilyen válaszolóval tudtuk felvenni a kapcsolatot.
 
A Krím-félszigeti, szevasztopoli Viola teljesen más szemszögből látja az eseményeket, rajta keresztül a másik Ukrajna hangját is meghalljuk: „A média eltorzítja az információkat arról, mi is történik Ukrajnában. Erről sokat lehetne beszélni. Ezek az események provokációk, és az ukránok többsége nem támogatja ezt a törvénytelenséget. De ez nem jelenti azt, hogy mi szeretnénk a jelenlegi kormányt és az elnököt. Ma volt egy gyűlésünk a városban a Majdan-tüntetések ellen, de erről csak a helyi sajtó számolt be. Néhány napja Szimferopolban mentek az emberek az utcára a tervezett akciók ellen.” 
 
A Viola által küldött hírekből, fotókból és videókból is kitűnik: az oroszbarát ukránoknak és ukrajnai oroszoknak is megvannak a maguk mozgalmai, a maguk motivációi és érzelmei. Bár a nyugatos ukránoknak természetszerűleg könnyebben jut el a hangja Nyugatra, Ukrajnában továbbra is két, végső soron egyenlő tábor küzdelme zajlik. Továbbra sem látszik, hogyan lehetne az ellentéteket egy országon belül elsimítani, kompromisszumot találni. Keleten a helyzet továbbra is fokozódik.
 

Összesen 59 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Az nem tudjuk, hogy a lakosság milyen aránya támogatja ezt a tüntetést?

Korrupció?? Hmmm én a Kádár rendszert több okból nem akartam.
Az egyik a korrupció volt.
Azután eltűnt a korrupció??? Dehogy!!!
Csak mások lettek a kedvezményezettek és azok azt már üzletnek nevezik.

Szerintem meg kell szavaztatni Ukrajnát, hogy mit akarnak.

ez nem kutatás, hanem random ukránok véleménye az ukrán helyzetről. mintha Ukrajnát bejárva helyszíni riportot készítenék az utca embereivel.

Szegény ukránok! Vajon nekik is kell húsz év, mint a magyaroknak, hogy kinyíljon szemük, hogy megtanulják, mint jelent a "szabad" világ?
Jut eszembe: francia szociológusok, nálunk, szinte ismeretlen műve:
http://www.szociologia.hu/dyna..
"A kapitalizmus hiába ad nagyszerű lehetőséget a szabadság és az önmegvalósítás kiteljesedésének, a biztonságtól és az igazságtól megfosztva „megkeseredik”, és nincsen szó másról, csak az egyik függőség más típusú függőségre felcseréléséről." - írják Boltanski–Chiapello, Ève: Le Nouvel Esprit du capitalisme c. könyvükben.

nincs manipuláció, az összes beérkezett választ olvashatod. szándékosan Ukrajna minden területéről kerestem a megszólalókat, Lembergtől Donyeckig, Odesszáig és Szevasztopolig.

Ukrajnával kapcsolatban azért nehéz jósolni, mert messze nem egy homogén ország. A lakosság kétharmada ukrán (anya)nyelvű, a maradék vegyes, de zömmel orosz. Nyugat-Ukrajna korábban zömmel Lengyelország és a Monarchia befolyása alatt állt, amíg a keleti rész az oroszoké volt, azaz más kulturális és egyéb hatások érték őket. Nem véletlen ezért az sem, hogy a háboruban komoly ukrán erők harcoltak a németek oldalán.

A "tömeg" azért Periklészt is bevádolta, megbüntette meg elküldte, de mindig visszahívták, amikor rájöttek arra, hogy nincsen jobb...

De mit gondolnak Ukrajna válságáról az ukránok?

Ez a kérdés ugyanannyira abszurd, mintha azt kérdezte volna, hogy mit gondolnak Belgiumról a belgák.

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés