Kritikai szervilizmus

2013. december 11. 9:41

Révész Sándor
Magyar Narancs
Milliók elementáris szükségletét elégítették ki azok, akik egyszerre igazolták vissza a rendszer iránti lojalitást és a rendszer abnormalitásának mindennapos tapasztalatát. Moldova munkássága ezt sokféle műnemben és témakörben szolgálta.

A következő tényezők magyarázzák Moldova rendkívüli népszerűségét és hatóerejét a Kádár-korban. A populáris irodalom eszköztárának mesteri kezelése. Alkalmazkodás a mindennapi tudat szintjéhez (kivált a jelenségek értelmezését leegyszerűsítő monokauzalitás elvéhez). A rendszer iránti alapvető engedelmesség és részleges ellenállás visszaigazolása, a konformitásigény és a kritikai igény párhuzamos kielégítése. Mindemellett pedig a folyamatos tematikai úttörés. Rengeteg olyan témakör volt, melyről Moldova írt érdemben és hatásosan először vagy az elsők között: az ötvenes évek, ötvenhat, exávós szervezkedés, zsidókérdés, cigánykérdés, a bűnüldözés elégtelensége, különböző iparágak, közszolgáltatások, országszéli régiók drámai helyzete, korrupciós ügyek, besúgórendszer, kamionosvilág, Puskás Öcsi, Che Guevara, Vas Zoltán, a svábok kitelepítése, a székelyek kálváriája, honvédségi büntetőszázadok, kuláktörténetek, szövetkezetesítési történetek, futballválság, a modern Izrael…

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.

Összesen 8 komment

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja.
Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi.

Moldova az elmúlt évtizedek éles történelmi kanyarait megpróbálta tisztességesen megélni, leírni.
Ez nagyon kevés mai tollforgatóról, közéleti szereplőről mondható el.
Pl. a Népszabadság és a Magyar Narancs újságíróiról biztos nem.
Az ilyen és hasonló urakra (azelőtt elvtársakra) a "kritikai szervilizmus" megállapítás biztos nem illik. A szervilizmus viszont nagyon is.
Ők, Moldovával ellentétben, bármilyen rendszert képesek megtagadni (ha az megbukott), bármilyen rendszert képesek dicsőíteni (ha az éppen nyerőre áll). És UTÓLAG nagyon bátrak, nagyon okosak, nagyon tisztességesek.

Persze. ugyanaz a téma, mint pl. Illyés Gyula, Csurka, Csoóri, Konrád stb. Mindegyik hithű kommunista volt. Ugye viccelsz?
Azért az elég sokat mondó, hogy a rendszerváltás után egyetlen kiadatlan mű sem került elő. Magyarországon!

Hadd ne soroljam fel, hogy ki mindenkinek jelent meg kötete, könyve, mert nagyon hosszú lenne a sor!

A szilenciumé meg nagyon rövid! (Időtartamában is!)

Mindenesetre, a fentiektől függetlenül, jobban szeretem azokat az embereket, akik nem a szerint váltogatják a világnézetük, hogy éppen melyik a nyerő, a kifizetődő!

Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

Bejelentkezés