Zéró tolerancia számokban – mit mutat a Nemzeti Drog Fókuszpont 2025-ös jelentése Magyarországról?

„Megjelent a Nemzeti Drog Fókuszpont 2025-ös éves jelentése, amely eredetileg az Európai Unió Kábítószer-ügynöksége (EUDA) számára készült, és a 2024-es magyarországi adatokat összegzi. A dokumentum átfogó képet ad a hazai droghelyzetről, bemutatja a jogi szabályozást, a kábítószer-piac és a bűnözés alakulását, a fogyasztási mintákat, valamint a prevenció és kezelés rendszerének hazai vonatkozásait. A jelentés nemcsak szakpolitikai szempontból fontos, hanem azért is, mert számszerű adatokkal mutatja meg, hogyan érvényesül a magyar drogpolitika zéró toleranciás megközelítése a gyakorlatban. Cikkünkben azt tekintjük át, milyen irányba haladt el Magyarország, mely területeken láthatók egyértelmű eredmények, és hol maradtak fenn kockázatok, vagy átgondolandó veszélyforrások.

A jelentés rögzíti, hogy Magyarországon a legutóbbi, kifejezetten kábítószer-problémára fókuszáló nemzeti stratégia a 2013–2020 közötti időszakra szólt, és formálisan ezt az Országgyűlés nem vonta vissza, így az még 2024-ben is érvényben volt. Ugyanakkor a drogpolitika súlypontja az elmúlt években a népegészségügyi megközelítés irányába tolódott el, a mentális egészség és a kockázati magatartások csökkentésének összefüggésében. A jelentés szerint a Belügyminisztérium egészségügyi szakterülete ezt az irányt tekinti irányadónak, még akkor is, ha az új népegészségügyi stratégia jogi értelemben még nem elfogadott dokumentum. Ezzel párhuzamosan fontos fordulat, hogy 2025 februárjában kormánybiztost neveztek ki a kábítószer-kereskedelem felszámolására, ami egyértelműen jelzi, hogy a kormányzat a kínálatcsökkentést és a bűnüldözést továbbra is stratégiai jelentőségű problémaként azonosítja. A jelentés megjegyzi, hogy ennek részletes hatásai majd a következő évek értékeléseiben jelennek meg, de az intézkedés önmagában a zéró tolerancia megerősítésének irányába mutat.

A dokumentum részletesen bemutatja a kábítószerügyi koordináció intézményi rendszerét, amelynek központi szereplője a Belügyminisztérium Népegészségügyi Főosztálya. A jelentésből kiderül egy pozitív fejlemény, vagyis hogy 2024-ben már 140 működő Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) szerepelt a nyilvántartásban, ami 21-gyel több lett, az előző évhez képest. Ez arra utal, hogy helyi szinten erősödik az intézmények közötti együttműködés és az összehangolt fellépés a drogokkal szemben. A KEF-ek feladata nem pusztán formális koordináció, hiszen a helyi helyzetfelmérésekre építve dolgoznak ki intézkedési terveket, amelyek egyszerre célozzák a megelőzést, a kezelést, de a kínálatcsökkentést is. A jelentés hangsúlyozza, hogy a KEF-ek munkájában állami, önkormányzati, civil és egyházi szereplők is részt vesznek, ami növeli a beavatkozások társadalmi elfogadottságát, legitimitását.

A jelentés egyik legterjedelmesebb és legkonzisztensebb fejezete a büntetőjogi szabályozás bemutatása. A Büntető Törvénykönyv a kábítószerekkel és új pszichoaktív anyagokkal kapcsolatos cselekményeket az egészséget veszélyeztető bűncselekmények között szabályozza, hangsúlyozva, hogy ezek az anyagok „ténylegesen károsítják az emberi egészséget, és kedvezőtlenül befolyásolják a fogyasztók mindennapi életét és társadalmi beilleszkedését”. (9. oldal)

A szabályozás differenciált, de következetesen szigorú: a kábítószer-kereskedelem legsúlyosabb eseteiben akár életfogytig tartó szabadságvesztés is kiszabható, különösen jelentős mennyiség vagy kiskorúak érintettsége esetén. A jelentés kiemeli, hogy a jogalkotó már az előkészületi magatartásokat is büntetni rendeli, ami világosan tükrözi a kormányzat drogokkal kapcsolatos szemléletét.

A zéró tolerancia ellenére a magyar jogrendszer nem azonosítja automatikusan a fogyasztót a terjesztővel. A jelentés részletesen ismerteti a csekély mennyiség fogalmát, amely anyagonként pontosan meghatározott hatóanyag-tartalomhoz kötődik. Ez a precíz szabályozás egyszerre szolgálja a jogbiztonságot és a differenciált szankcionálást. Fontos elem továbbá az úgynevezett elterelés jogintézménye, amely lehetőséget ad arra, hogy a csekély mennyiséggel érintett, saját használatra fogyasztó személy büntetőjogi felelősség alól mentesüljön, amennyiben részt vesz kezelésben vagy megelőző-felvilágosító programokban. A jelentés ugyanakkor világossá teszi, hogy az elterelés nem korlátlan, és visszaesés vagy kereskedelmi jellegű magatartás esetén kizárt.

A dokumentum szerint a 2013–2020 közötti időszakban is jelentős hazai és uniós források álltak rendelkezésre a megelőzési programok, az addiktológiai ellátórendszer és a kínálatcsökkentés fejlesztésére. A hangsúly a szermentes életmód megerősítésén és a közösségi szintű beavatkozásokon volt, ami összhangban áll a jelenlegi drogpolitikai irányvonallal. Ugyanakkor a jelentés önkritikusan jegyzi meg, hogy a kábítószer-probléma kezelésére fordított közkiadásokról nem áll rendelkezésre különbontva teljes körű, részletes adat, mivel ezek több ágazat költségvetésében szétszórva jelennek meg. Ez nehezíti az eredményesség és a hatékonyság pontos értékelését, és a jövőben indokolttá teheti az átláthatóbb pénzügyi nyomon követést

A Nemzeti Drog Fókuszpont 2025-ös jelentése alapján Magyarország drogpolitikája továbbra is határozottan a zéró tolerancia elvén nyugszik, különösen a kínálatcsökkentés és a büntetőjogi fellépés területén. A jogi szabályozás szigorú, a koordinációs rendszer bővül, és a helyi szintű együttműködések erősödnek. Ugyanakkor a jelentés azt is jelzi, hogy az adatok hozzáférhetősége és az új stratégiák végrehajtási részletei még fejlesztésre szorulnak. Összességében a dokumentum nem relativizálja a drogok társadalmi és egészségügyi kockázatait, hanem számszerű adatokkal támasztja alá, miért indokolt a következetes, állami szintű fellépés. A dokumentum ezért nemcsak szakpolitikai beszámoló, hanem fontos visszajelzés is arról, hogy a zéró tolerancia mögött milyen intézményi és jogi valóság áll rendelkezésre Magyarországon.”

Fotó: Pixabay