Tényleg annyira rossz a helyzet, hogy érdemes mindent felrúgni?

„Az ellenzék borzalmas válságot vizionál, de a kereskedelmi forgalom, a wellness szállodák telítettsége, a külföldi utazások (a tengerparti nyaralásoktól a síeléseken át a távol-keleti kikapcsolódásokig vagy a barcelonai-római-milánói-londoni hétvégékig, a focimeccsekre kiruccanó fiatalokig nem erről tanúskodik. Az ország devizatartaléka 57 milliárd eurónyira hízott, az aranytartalék 110 tonna. Vannak, akik már fenik rá a fogukat. (Orbánék ugyan mindent elloptak, de valamiből azért a tartalékokat jól feltöltötték.)

Egy gyökeres rendszer-kormányváltásnál nem az történik, hogy a jó dolgok maradnak, a rosszak megjavulnak, hanem tabula rasa készül; teljesen új koncepció. Elég bizonytalan, hogy ebből mi sül ki. Lehet, hogy sokkal jobb. De a történelmi tapasztalatok szerint nem ez a jellemző. Még a 89-90-es rendszerváltás, ami erkölcsileg, politikailag, gazdaságilag, történelmileg szükségszerű, dicsőséges és elsöprő támogatást élvező volt, az sem zajlott le zökkenőmentesen, és sok negatívummal járt.

Sokan sérelmezik az országon belüli megosztottságot, ami kétségtelen; lehet, hogy Orbán Viktort sokan utálják. Csakhogy erre nem gyógyír Magyar Péter, aki legalább olyan megosztó, és a miniszterelnöksége nem társadalmi békét, hanem még súlyosabb konfliktusokat hozna.

Tényleg érdemes kipróbálni?”

Nyitókép: Facebook