Helyretették a liberális közgazdászt: „egy állami költségvetés nem háztartási kassza”

Ahogy arról a Mandiner is beszámolt, Mihályi Péter liberális közgazdász a minap a Horn Gábor által vezetett Republikon konferenciáján többek között kijelentette, „nagyon határozottan azt gondolom, hogy a 13. és a 14. havi nyugdíjat el kell törölni, függetlenül attól, hogy az emberek azt mondják, ez nekik jó. Ettől még egy felelős kormánynak korlátozottak lesznek a lehetőségei, egészségügyre, oktatásra, környezetvédelemre is kell pénzt költeni. Ne csináljunk úgy, hogy minden pénz a nyugdíjrendszerre megy. El kell törölni. 

A nyugdíjrendszer mögötti elv a társadalmi szerződés logikája

A fenti kijelentés kapcsán kérdéssel fordultunk Sebestyén Géza közgazdászhoz. Arra voltunk többek között kíváncsiak, hogy valóban nincs alapja a 13. és a 14. havi nyugdíjnak.

Erre az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője úgy válaszolt, az az állítás, hogy a 13. és 14. havi nyugdíjnak „semmilyen elvi alapja nincs”, fogalmi tévedésen nyugszik. 

Ami lényeges, az a teljes éves kifizetés reálértéke. Az egy technikai kérdés csak, hogy ezt az éves összeget az állam 12, 13, 14 vagy 365 részletben folyósítja.  Aki a 13. havi nyugdíjat elvi alapon támadja, annak valójában nem az elvvel, hanem az éves nyugdíj összértékével van gondja, csak ezt nem mondja ki nyíltan” – húzta alá.

Sebestyén azzal folytatta, hogy a nyugdíjrendszer mögötti elv a társadalmi szerződés logikája. Az aktív életszakaszban befizetett járulékokért cserébe az állam időskorban kiszámítható, értékálló jövedelmet garantál. Ebből az következik, hogy ha egy kormány egy adott évben magasabb éves nyugdíjösszeget ítél indokoltnak – például inflációs sokk, reálnyugdíj-csökkenés vagy társadalmi igazságossági megfontolások miatt –, akkor teljesen közömbös, hogy ezt „13. havi nyugdíjnak” nevezi-e, vagy egyszerűen megemeli az éves ellátást. A lényeg az éves jogosultság szintje. 

– mutatott rá a szakértő.

Tényleg a 13. és 14. havi nyugdíj miatt nem jut több pénz egyéb szolgáltatásokra?

Emlékezetes, hogy Simonovits András, Magyar Péter-párti nyugdíjszakértő korábban arról beszélt, hogy a magyar nyugdíjrendszerben a Nők40-et pazarlónak és méltánytalannak tartja, és úgy véli ennek a kivezetése esetén nagy összegek szabadulnának fel, amiket „értelmesebb” dolgokra is lehetne fordítani.

Sebestyén Géza vélhetően erre is utalt, mikor lapunknak arról is beszélt, hogy gyakran elhangzik el az az érv is, hogy a 13–14. havi nyugdíj miatt „nem jut pénz” más közszolgáltatásokra, például az egészségügyre vagy az oktatásra. 

„Ez klasszikus zéróösszegű gondolkodás, amely nem felel meg a modern költségvetési közgazdaságtan logikájának. 

A kiadási oldalon egy-egy tételnek nem feltétlenül van meg a fedezete a bevételi oldalon, hiszen a legtöbb költségvetés deficites. Így például a nyugdíj is növelhető anélkül, hogy máshol csökkentenénk a kiadásokat. Egy tétel fedezete emellett származhat az adórendszer hatékonyságának növeléséből is.” 

„Ha egy ország nem költ eleget egészségügyre vagy oktatásra, az nem azért van, mert »túl sok« nyugdíjat fizet, hanem mert az adott kormány más területeket részesít előnyben, vagy nem képes elegendő és stabil bevételeket generálni” – magyarázta a közgazdász.

Sebestyén arra is kitért, hogy a nyugdíjak reálértékének csökkentése szakmai álláspontja szerint nem védhető. 

„Ez nem technikai korrekció, hanem súlyos jövedelemcsökkentés egy olyan társadalmi csoport esetében, amelynek alkalmazkodási képessége minimális. Sem makrogazdasági, sem pedig társadalompolitikai értelemben nem indokolható egy ilyen lépés” – magyarázta.

Ezután kitért arra is, hogy a magyar költségvetési hiány 4,9 százalék körüli szintje ráadásul nem is tekinthető extrémnek, különösen régiós összehasonlításban. 

• Ukrajna háborús körülmények között a GDP közel 20 százalékát kitevő hiánnyal működik, 
• Románia 10 százalék körüli deficittel, 
• Lengyelország 6,5, 
• Szlovákia pedig 5,5 százalék körüli hiánnyal

– sorolta.

„Ebben a mezőnyben, a mostani környezetben a magyar adat inkább fiskális fegyelmezettséget mutat, mint az ellenkezőjét” – szögezte le a műhelyvezető.

Elvonás helyett stabilizálás

A szakértő szerint ráadásul a jelenlegi európai gazdasági környezetet háború, geopolitikai bizonytalanság, energiaár-sokkok és gyenge külső kereslet jellemzi. Ilyen helyzetben a tankönyvi közgazdaságtan sem megszorítást, hanem anticiklikus gazdaságpolitikát javasol. 

„A nyugdíjak pontosan ilyen stabilizátorok. A nyugdíjasok jövedelme döntően belföldön kerül elköltésre, kiszámítható módon, alacsony importtartalommal. A nyugdíjkifizetések fenntartása (ideértve a 13. és 14. havi kifizetéseket is) nem gyengíti, hanem erősíti a gazdasági stabilitást recessziós vagy stagnáló környezetben” – hangoztatta.

Ezzel szemben a nyugdíjak megvágása prociklikus lépés lenne, 

• így tovább csökkentené a belső keresletet,
• rontaná a növekedési kilátásokat,
• és végső soron a költségvetési pozíciót sem javítaná érdemben

– ismertette.

„Összefoglalva a 13. és 14. havi nyugdíj „»lvi alapjának« tagadása félrevezető érvelés. A valódi kérdés az éves nyugdíjszint és annak reálértéke. Ennek csökkentése nem szakmai szükségszerűség, hanem politikai döntés lenne. Olyan döntés, amely sem közgazdaságilag, sem társadalmilag nem indokolható egy bizonytalan, háború sújtotta európai környezetben. A felelős gazdaságpolitika ilyenkor nem elvon, hanem stabilizál” – zárta gondolatait Sebestyén Géza.

 Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay